Andreas Schlüter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Andreas Schlüter
Schlüter képmása egy hamburgi domborművön (kb. 1890)
Schlüter képmása egy hamburgi domborművön (kb. 1890)
Született

Elhunyt 1714 (53-54 évesen)[9][10][11][12][13][14][15][1][2][16][3][4][5][6][17][18][19][20]
Szentpétervár[1][3][4][6]
Állampolgársága
Foglalkozása
A Wikimédia Commons tartalmaz Andreas Schlüter témájú médiaállományokat.

Andreas Schlüter (Gdańsk, 1659.[24] vagy Hamburg 1664.[25] Szentpétervár 1714.) porosz építész és szobrász, stukkátor.

Életpályája[szerkesztés]

Berlini városi kastély és a Nagy Választófejedelem lovasszobra a Hosszú Hídon
A borostyánszoba

Különböző időpontok merülnek fel születési éveként. Sok forrás úgy tartja, hogy 1664-ben született Hamburgban. Más adatok szerint 1659-ben látta meg a napvilágot Gdańskban. Andreas Schlüter ill. ilyen nevű családok mind Hamburgban mind Gdańskban bizonyíthatóan léteztek. Vannak források, amelyek szerint Andreas Schlüter Wilhelm és Regina Schlüter gyermekeként 1659-ben jött a világra Gdańskban, és július 13-án keresztelték meg. Gdańskban nőtt föl, tanulmányait egy helyi szobrásznál Christoph Sapoviusnál kezdte, de ez nincs dokumentálva.

Lengyelország és III. János lengyel király[szerkesztés]

1680-as évek elején Schlüter Lengyelországba utazott, ahol 1693-ig III. János alkalmazta. Életének ezen korszakára esik egy állítólagos olaszországi út, házassága a Gdańskból származó feleségével Anna Elisabeth Spangenberggel és germekeinek születése. 1681-től stukkátorként és szobrászként dolgozott Agostino Locci felügyelete alatt a lengyel királyi palotában Wilanówban illetve Tylman van Gameren vezetése alatt a gdański Mária-templom királyi kápolnájának főbejáratán. Ezen kívül valószínűleg az ő munkái a varsói Krasinski palota homlokzati domborműve is. A lengyel király megbízásaitól függetlenül is munkálkodott szobrászként valamint stukkátorként, különféle stukkók tervei az ő nevéhez fűződnek, pl. a gdański Hosszú Utca 7/8. szám alatti ház stukkómennyezete (amely a második világháborúban sajnos megsemmisült). Lengyelországi tartózkodásának utolsó éveiben a lengyel király családi birtokán, Żołkiewben (Ilyvó közelében) tevékenykedett. A templomban 1694-ben a lengyel király több hozzátartozójának állítottak síremléket, amelyek ugyan csak részben maradtak meg, de a még meglévőek elegendőnek bizonyulnak Stanisław Daniłłowicz és Jakub Sobieski számára, hogy elsősorban a wilanówi kastély díszíeivel megegyező stílusjegyek alapján mint Schlüter munkáját igazolják.

Berlin és III. Frigyes[szerkesztés]

1694-ben III. Frigyes választófejedelem (A későbbi I. Frigyes porosz király) meghívta Schlütert udvari szobrásznak Berlinbe, de ő mielőtt elfoglalta volna új pozícióját Franciaországba, Hollandiába és Olaszországba utazott, hogy a Berlini Művészeti Akadémia számára ókori szobrokról gipszlenyomatokat készítsen. Útján ismerkedett meg Michelangelo Buonarroti és Gian Lorenzo Bernini alkotásaival, amelyek nagy hatással voltak rá. Schlüter első munkái feltehetőleg ókori folyó- és tengeristenségek, amelyek régen a Lange Brücke kőkorlátjain voltak felállítva. Az első valóban nagyobb léptékű megbízása az 1695-ben Arnold Nering tervei alapján megkezdett Zeughaus, melynek árkádjain a záróköveket szoborszerű domborművekkel díszítette. Ezzel párhuzamosan Schlüter elkészítette III. Frigyes egész alakos szobrának és a Nagy Választófejedelem lovasszobrának a modelljét. Nehring és Martin Grünberg után 1699-ben itt Schlüter lett az építésvezető majd a berlini kastély építési igazgatója is. Ezen kívül Schlüter keze alól származnak a Gießhaus és a Kleiner Marstall tervei. 1702 és 1704 között szintén Schlüter tervei alapján készült az Alte Post épülete. Leghíresebb az általa tervezett ún. borostyánszoba, amelyet eredetileg a lietzenburgi kastély számára tervezett, de végül a berlini kastélyba került, majd 1716-ban végül Nagy Péter orosz cárnak ajándékozták. Schlüter készítette ezen kívül II. Frigyes Homburg-Hessen tartománygrófjának a portrészobrát. 1703-ból való a berlini Mária-templom prédikálószéke. Miután 1705 elhunyt Sophie Charlotte királynő, Schlüter készítette el szarkofágjának terveit. Nagy energiabefektetést kívánó feladatköre mellett még a berlini Művészetek Akadémiának az igazgatója is volt.

A berlini karrier vége[szerkesztés]

Karrierje csúcsán Schlüter megbízást kapott, hogy a pénzverde régi épületének a helyén újat építsen. A Schlüter tervei szerint 1702-ben kezdték el a munkálatokat, az új pénzverde részét képezte egy 96 méter magas torony, valamint egy vízraktározó a kastély parkjának az ellátására és a torony tetején egy harangjáték. Röviddel az építési munkálatok megkezdése után azonban komoly statikai problémák merültek fel, a mocsaras talaj nem bírta a súlyt. Az alapok masszív megtámogatása ellenére mind az alap, mind a torony megrepedeztek és a négy év alatt közel 60 méter magasra növekedett tornyot Schlüternek vissza kellett bontania. Ehhez párosult egy másik kisebb szerencsétlenség, a szintén Schlüter tervei alapján Freienwaldéban készülő új királyi nyári kastély homokdűlőre épült és éppen a király ott-tartózkodása idején csúszott meg. A király a vizsgálóbizottság ajánlása ellenére sem menesztette ugyan Schlütert, de a királyi főépítész posztról le kellett mondjon, a király haláláig mint udvari szobrász Berlinben maradt.

Oroszország, Schlüter halála[szerkesztés]

Frigyes halála után Schlütert 1713-ban végleg menesztették. Még azon a nyáron Oroszországba utazott, ahol valószínűleg Nagy Péter szolgálatába állott, aki épp hozzálátott Szentpétervár kiépítéséhez. Schlüter életének ezen rövid szakaszáról azonban semmi bizonyosat nem tudni, azon kívül, hogy 1714-ben ott hunyt el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Német Nemzeti Könyvtár – Berlin State Library – Bayerische Staatsbibliothek – Osztrák Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
  2. a b c Identifiants et Référentiels (francia nyelven). Bibliographic Agency for Higher Education. (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
  3. a b c d e f g RKDartists. (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
  4. a b c d e cnp00396432, https://data.cerl.org/thesaurus/cnp00396432, 2020. augusztus 20.
  5. a b c AGORHA (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
  6. a b c d e Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
  7. Academy of Arts, Berlin
  8. Deutsche Biographie (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
  9. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  10. British Museum person-institution thesaurus. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  11. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  12. KulturNav (angol, norvég (bokmål), svéd, finn, dán és észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  13. AGORHA (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  14. Academy of Arts, Berlin. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  15. BnF források (francia nyelven)
  16. Union List of Artist Names (angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
  17. Frick Art Reference Library Artist Files
  18. Grove Art Online (angol nyelven), 1998. november 12.
  19. NUKAT
  20. Internetowy Polski Słownik Biograficzny (lengyel nyelven)
  21. artist list of the National Museum of Sweden, 2016. február 12. (Hozzáférés: 2016. február 27.)
  22. Nemzetközi Virtuális Katalógustár (több nyelv nyelven). (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
  23. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2020. augusztus 20.)
  24. A 18. és 19. század szakirodalmában Hamburgot említették születési helyéül, ahol állítólag 1662-ben látta meg a napvilágot, v.ö. pl.B. Klöden, 2-6 oldal; kb. 1930 óta úgy tűnik egyeznek a vélemények, miszerint Schlüter 1659-ben jött a világra Gdańskban, v.ö. Hinterkeuser, 9. oldal
  25. 1664 in Hamburg geboren, 5. oldal

Források[szerkesztés]

  • Isolde Dautel: Andreas Schlüter und das Zeughaus in Berlin. Petersberg 2001.
  • Edith Fründt: Der Bildhauer Andreas Schlüter. Leipzig 1969.
  • Guido Hinterkeuser: Das Berliner Schloss. Der Umbau durch Andreas Schlüter. Berlin 2003.
  • Heinz Ladendorf: Andreas Schlüter. Baumeister und Bildhauer des Preussischen Barock. Leipzig 1997.
  • Eva Mühlbächer, Edith Fründt: Andreas Schlüter und die Plastik seiner Zeit. Berlin 1964.