Alsóbeled
| Alsóbeled (Unterbildein) | |
 | |
| Alsóbeled látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ausztria |
| Tartomány | Burgenland |
| Rang | Beled településrésze |
| Járás | Beled |
| Alapítás éve | 1221 |
| Polgármester | Walter Temmel (ÖVP) |
| Irányítószám | 7521 |
| Körzethívószám | 03323 |
| Forgalmi rendszám | GS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 07′ 39″, k. h. 16° 28′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 39″, k. h. 16° 28′ 02″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alsóbeled témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alsóbeled (németül: Unterbildein) Beled településrésze, egykor önálló község Ausztriában Burgenland tartományban a Németújvári járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Monyorókeréktől 3 km-re északra a magyar határ mellett a Pinka bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Beledet 1221-ben "Belud" alakban a Ják nemzetség birtokaként említik először. III. András király 1297-ben más birtokokért Monyorókerékkel együtt cserébe Héderváry Jakab mesternek a Németújvári grófok ősének adományozta. 1369-ben I. Lajos király a monyorókeréki uradalmat mint királyi birtokot, benne Beledet a hozzá hű udvari vitézének, Ellerbach Vilmosnak adta. Ebben az adománylevélben "Belyd" néven említik. 1449-ben jelenik meg először Beled német neve "Pildein" alakban. 1496-ban a monyorókeréki uradalmat Erdődy Bakócz Tamás esztergomi érsek vásárolta meg.
Alsóbeledet külön 1498-ben "Also Beled" alakban említik először. 1517-ben Bakócz Tamás birtokainak felosztása után a monyorókeréki uradalom unokaöccsének Erdődy Péternek jutott. 1539-ben Alsóbeled a pornói apátság birtoka volt. 1643-ban Ferdinánd király a pornói uradalommal a soproni jezsuitáknak adta. Iskoláját 1698-ben említi az egyházi vizitáció. Ez volt az egyik legrégibb iskola a Pinka völgyében. 1720-ban Alsóbeleden 29 portát számláltak. 1787-ben Alsóbelednek 59 háza és 362 lakosa volt. 1828-ban a házak száma 69, a lakosoké 413 volt.
Fényes Elek szerint "Alsó-Beled, (Unter-Bildein), német falu, Vas vmgyében, a Pinka-völgyében, 373 kath., 3 evang. lak., paroch. szentegyházzal, jó réttel és legelővel. F. u. Estei Ferencz modenai herczeg s a pornói urad. tartozik. Ut. p. Szombathely."[1]
Vas vármegye monográfiája szerint ".Alsó-Beled, 62 házból álló falu. Lélekszáma 375, ev. ref. és ág. ev. lakosai németajkúak. Postája Pornó, távírója Szombathely. A Pinka patak mellett, a tervezett pinka-mindszent-szombathelyi vasútvonal mentén fekszik. Plebániája 1626-ban a pornói apátság kegyurasága alá tartozott és 1695-ben Dobrahelyi Fülöp baccalaureus és volt pazmanita volt a plébánosa. Jelenleg Mária Terézia főherczegnő gyakorolja a kegyúri jogokat."[2]
1910-ben 407 túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Szombathelyi járásához tartozott. A békeszerződések Ausztriának ítélték, így 1922-ben Burgenland része lett. 1924-ben megalakult az önkéntes tűzoltóegylet. 1971-ben közigazgatásilag Monyorókerékhez csatolták. 1993. január 1-jén népszavazással elszakadt Monyorókeréktől és Felsőbeleddel együtt Beled néven önálló község lett. 2001-ben Alsóbeleden 166 lakos élt.
Nevezetességei[szerkesztés]
Szent Vitus tiszteletére szentelt plébániatemploma román kori eredetű. Mai formáját 1746-ban az átépítés után nyerte el. 1987-ben belül, 1993-ban kívül renoválták. Szentélye késő gótikus, főoltárképén Szent Vitus mártíromsága látható, kétoldalt az oszlopok között Szent Péter és Szent Pál szobraival.
További információk[szerkesztés]
- Beled hivatalos oldala
- Beled a dél-burgenlandi települések portálján
- Geomix.at Archiválva 2011. január 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Várszentmiklós honlapja
- A burgenlandi települések történeti lexikona
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
