Alosa agone

Alosa agone
	Régi rajz a halról
	Egy olasz halpiacon
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Sugarasúszójú halak (Actinopterygii);
Alosztály:	Újúszójúak (Neopterygii);
Alosztályág:	Valódi csontoshalak (Teleostei);
Öregrend:	Clupeomorpha;
Rend:	Heringalakúak (Clupeiformes);
Család:	Heringfélék (Clupeidae);
Alcsalád:	Alosinae;
Nem:	Alóza (Alosa); H. F. Linck, 1790
Faj:	A. agone;
Tudományos név
	Alosa agone; (Scopoli, 1786)
Szinonimák
Szinonimák
	Alosa fallax lacustris Fatio, 1890; Alosa fallax nilotica (É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1809); Alosa finta (Cuvier, 1829); Alosa finta algeriensis (non Regan, 1916); Alosa finta gracilis Regan, 1916; Alosa finta lacustris Fatio, 1890; Alosa lacustris benacensis Barbieri, 1907; Alosa lacustris ceresioverbana Barbieri, 1907; Alosa lacustris lariana Barbieri, 1907; Alosa lacustrus benacensis Barbieri, 1907; Clupea alosa major Pollini, 1816; Clupea alosa minor Pollini, 1816; Clupea alosa parvula Pollini, 1816; Clupea finta Cuvier, 1829; Clupea nilotica É. Geoffroy Saint-Hilaire, 1809; Cyprinus agone Scopoli, 1786;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Alosa agone témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Alosa agone témájú kategóriát.

Az Alosa agone a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának heringalakúak (Clupeiformes) rendjébe, ezen belül a heringfélék (Clupeidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az Alosa agone elterjedési területe a Földközi-tenger és Európa egyes tavai, köztük: a Comói-tó, Garda-tó, Orta-tó, Lago Maggiore, Luganói-tó és Iseói-tó (Észak-Olaszországban és Svájcban), valamint betelepítették a közép-olaszországi Bolsenai-, Braccianói- és Vico-tavakba.

Megjelenése[szerkesztés]

Ez a halfaj legfeljebb 39 centiméteresre nőhet; testtömege 760 gramm. Oldalról nézve, hátúszója majdnem egyenes. Szájpadlásán nincsenek fogai.

Életmódja[szerkesztés]

Az Alosa agone egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. Nem vándorló faj. Tápláléka ágascsápú rákok (Cladocera), evezőlábú rákok (Copepoda) és kis halak.

Szaporodása[szerkesztés]

A hím 2-3, a nőstény 3-4 évesen válik ivaréretté. A legtöbb Alosa agone csak egyszer-kétszer ívik élete során. Az ívási időszak június–augusztus között van; éjszaka, amikor a vízhőmérséklete eléri a 15-16 Celsius-fokot, és a Hold nagyban világít. Az ikrákat partközelben, rakja le.

Források[szerkesztés]

Alosa agone (Scopoli, 1786) FishBase
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap