Alfa Centauri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
α Centauri
Az Alfa Centauri (balra lent, vastag nyíllal jelölve) (tőle jobbra a Dél Keresztje csillagkép)
Az Alfa Centauri (balra lent, vastag nyíllal jelölve)
(tőle jobbra a Dél Keresztje csillagkép)
Megfigyelési adatok
Csillagkép Kentaur csillagkép
Epocha J2000.0
Rektaszcenzió 14h 39m 36,204s[1]
Deklináció -60° 50′ 08,23″[1]
Távolság4,36 ,
1,34 pc
Látszólagos fényesség -0,1[1]
Színkép típusa G2V+K1V[1]
Rendszer
Csillagösszetevők α Centauri A
α Centauri B
Proxima Centauri

Az Alfa Centauri (α Centauri, Toliman, Rigel Kentauri) csillagrendszer a Kentaur csillagkép hármascsillaga; látszólagos fényessége felülmúlja a csillagkép csillagai összfényességét.

A csillagrendszer arról nevezetes, hogy tagjai a Naphoz legkisebb távolságra lévő csillagok. Távolsága 4,34 fényév. Deklinációja -61°, rektaszcenziója 14h 39m, Magyarországról nem látható. Az északi szélesség 29 fokától délre kerül a horizont fölé több-kevesebb időre, és a -29° szélességi kör és a Déli-sark között cirkumpoláris.[2]

Felfedezése[szerkesztés]

Az 1830-as években Thomas Henderson skót csillagász a dél-afrikai Jóreménység foka obszervatóriumának igazgatója volt. Más csillagászokkal vetélkedve azon igyekezett, hogy meghatározza egy csillag parallaxisát, és földrajzi helyzetéből adódóan megfigyelésének tárgyául az Alfa Centaurit választotta. Bár nem Henderson volt az első, akinek sikerült egy csillag parallaxisát meghatároznia (az elsőséget Friedrich Bessel szerezte meg), a Henderson által megmért távolság alapján jelenleg is ez a legközelebbi csillagrendszer.

1915-ben R. T. Innes felfedezte, hogy egy harmadik csillag is tartozik a rendszerhez, az Alfa Centauri C, ami nagyon halvány, és mivel nagyobb parallaxissal és sajátmozgással rendelkezik, közelebb van Naprendszerünkhöz (4,22 fényévre), mint a rendszert alkotó másik két csillag (az A és B 4,4 fényévre van). A neve ennek megfelelően Proxima Centauri lett. (Proximus latinul: 'legközelebbi')

2006-ban megerősítették, hogy az Alfa Centauri C a másik két kísérő körül kering, keringési ideje kb. félmillió év. Jelenleg a pályájának hozzánk közelebb eső szakaszán található.

A rendszer összetevői[szerkesztés]

Az alfa Centauri rendszer összetevőinek mérete és színe összehasonlítva a Nappal
α Centauri A
Más jelölések alfa Cen, CD-60 5293A, CPD-60 5483A, GJ 559 A, HD 128620, HIP 71683, HR 5459, PPM 360911, RHD 1A, TYC 9007-5849-1, CCDM J14396-6050A, IDS 14328-6025 A, WDS J14396-6050A[3]
Megfigyelési adatok
Csillagkép Kentaur csillagkép
Epocha J2000.0
Rektaszcenzió 14h 39m 36,4951s
Deklináció -60° 50′ 02,308″
Távolság4,365 ± 0,007 ,
1,338 ± 0,002 pc
Látszólagos fényesség 0,01[3]
Abszolút fényesség 4,38
Színkép típusa G2V[3]
Pályaadatok
Parallaxis 754,81[3]
Radiális sebesség -21,40[3]
Sajátmozgás
rektaszcenzióban -3,67925"/év[3]
deklinációban 0,47367"/év[3]
Fizikai adatok
Sugár1,227 R
Tömeg1,100 M
Hőmérséklet
Felszín5790 K
Luminozitás1,519 L
Kor 4,85 × 109 év
Forgási adatok
Forgási periódus 22 nap
Rendszer
Társcsillagok α Centauri B

spektroszkopikus kettőscsillag[3]
α Centauri B
A B komponens bolygójának művészi ábrázolása (balra az A tag)
A B komponens bolygójának művészi ábrázolása (balra az A tag)

Más jelölések alfa2 Cen, CD-60 5293B, CPD-60 5483B, GJ 559 B, HD 128621, HIP 71681, HR 5460, RHD 1B, TYC 9007-5848-1, CCDM J14396-6050B, IDS 14328-6025 B, WDS J14396-6050B[4]
Megfigyelési adatok
Csillagkép Kentaur csillagkép
Epocha J2000.0
Rektaszcenzió 14h 39m 35,06311s[4]
Deklináció -60° 50′ 15,0992″[4]
Távolság4,36 ,
1,34 pc
Látszólagos fényesség 1,33[4]
Színkép típusa G2V[4]
Pályaadatok
Parallaxis 796,92[4]
Radiális sebesség -20,7[4]
Sajátmozgás
rektaszcenzióban -3,61439"/év[4]
deklinációban 0,80298"/év[4]

Három komponensből álló rendszer tagjait a legfényesebbtől a leghalványabbig A, B és C betűvel jelöljük. Mindhárom tag fősorozati csillag. Az Alfa Centauri A csillagnak a látszólagos fényessége 0,01 magnitúdó, színképtípusa G2V, luminozitása 1,4-szerese a Napénak. A szabad szemmel látható csillagok közül az Alfa Centaurinak a legnagyobb a sajátmozgása, ennek értéke 3,68" évente.

A B komponens látszólagos fényessége 1,33 magnitúdó[4], színképtípusa K1V, luminozitása 0,4-szerese a Napénak. Az A-tól mért távolsága 23 csillagászati egység, szögtávolsága 19 szögmásodperc, biztos vizuális szeparációjukhoz legalább 20 szoros nagyítású távcsőre van szükség. A két csillag egymás körüli keringési ideje 79,9 év.

A két fő komponens szabad szemmel egyetlen fényes csillagnak látszik, melynek vizuális összfényessége -0,27 magnitúdó.

Az Alfa és Béta Centauri a Dél Keresztje csillagkép felé mutat (ez tőlük nyugatra, kb. 10°-ra van), és ez a jellegzetesség segítette a déli féltekén hajózókat abban, hogy a Dél keresztjét megkülönböztessék egy hozzá nagyon hasonló aszterizmustól, mely a Vitorla csillagkép Avior, Turais, Kappa Vela és Delta Vela csillagaiból áll.

A Proxima Centauri néven is ismert C komponens távolsága az A és B komponenstől 10 300 csillagászati egység, luminozitása 0,00008-szorosa a Napénak. Látszólagos fényessége 9,7 és 10,7 magnitúdó között változik, színképtípusa M5,5V. A Földről csak távcsővel látható. Keringési ideje legalább 500 000 év. Jelenleg az A és B komponensnél közelebb van a Földhöz, távolsága 4,2 fényév.

Bolygók a rendszerben[szerkesztés]

Az Alfa Centauri B körül az első bolygót 2012-ben fedezték fel, 4 éves kutatómunkával a csillag imbolygásából következtetve. A bolygó 6 millió km-re kering csillagától, így felszíne forró. Ez kisebb távolság, mint a Nap-Merkúr távolság.

Alpha Centauri a popkultúrában[szerkesztés]

  • Az Avatar c. sci-fi-film az Alpha Centauri rendszer Polyphemus nevű (kitalált) gázóriásának egyik holdján (Pandora) játszódik;
  • Az alakváltók anyabolygója, a Kibertron, az Alfa Centauri körül keringett, mígnem kiszakadt;
  • A német Tangerine Dream együttes második nagylemezének címe Alpha Centauri
  • Isaac Asimov Alapítvány és Föld című régényében az elnéptelenedő Föld utolsó lakóit az Alfa Centauri A körül keringő vízbolygó, az Alpha egyetlen, mesterséges szigetére telepítették át.


Forrás[szerkesztés]

  • Fred Schaaf: Brightest Stars - Discovering the Universe Through the Sky's Most Brilliant Stars, 2008, ISBN 978-0-471-70410-2

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfa Centauri témájú médiaállományokat.