Alexandre Bigot
| Alexandre Bigot | |
 | |
| Született | 1862. november 5.[1][2][3][4][5] Mer |
| Elhunyt |
Párizs 15. kerülete |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Caen Normandie Egyetem |
| Sírhelye | Cimetière parisien de Bagneux (Division 21, Ligne 8) |
.jpg){kind=small} | |
| Alexandre Bigot aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alexandre Bigot témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Alexandre Bigot (Mer, 1862. november 5. – Párizs, 1927. április 27.) az építészeti kerámiára szakosodott francia keramikus volt.
Élete és munkássága[szerkesztés]
Miután egy ideig Paul Beyer (1873-1945) mellett dolgozott Svájcban, 1889-ben felállította saját műhelyét Merben (Loir-et-Cher). Nagy segítségére volt munkájában vegyipari végzettsége, aminek révén sokféle mázt tudott előállítani.
Építészeti kerámia[szerkesztés]
A századforduló közeledtével, a szecesszió stílusának előretörésével egyre inkább divatba jött a keramika építészeti alkalmazása. 1897-ben ez a műfaj még csak szerény reprezentációt kapott az akkori párizsi világkiállításon, de utána olyan kereslet támadt e termékek iránt, hogy Bigot üzemét részvénytársasággá alakította és Párizsban is létrehozott egy telephelyet, Merben pedig már 150 főt alkalmazott és 10 kemencét működtetett. Gyára magas hőfokon égetett kőcserépárut, úgynevezett grês flemmés-t gyártott. Ez a technika alkalmas volt a modern épületek falfelületeinek burkolására, de díszedényeket is lehetett készíteni vele. Felületüket különleges mázzal borította, amelyek időnként megfolytak a plasztikákon. Savval maratva matt felületeket is ki tudott alakítani.
Korának legnagyobb szobrászaival és építészeivel dolgozott együtt. Művei rendkívül változatosak voltak, egyedi műremekektől egészen az egyszerűbb építészeti elemekig. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyert.
Kerámiáinak stílusa a historizmus, az eklektika és a szecesszió között váltakoztak, nem kötelezte el magát egyetlen irányzat sem, számára az anyag, a máz voltak fontosak.
1914-ben Alexandre Bigot teljesen felhagyott a művészeti tevékenységgel és a kerámiaiparban helyezkedett el tanácsadóként.
A Bigot-pavilon Budapesten[szerkesztés]
Az ottani, Jules Lavirotte építésszel közösen létrehozott pavilonját a világkiállítás lebontása után Radisics Jenő, a Magyar Iparművészeti Múzeum akkori főigazgatója a rendelkezésére bocsátott állami keretből megvásárolta és Budapestre szállíttatta. A csaknem 13 tonnás anyag a múzeum pincéjébe került és sorsa a feledés lett. 2013 áprilisától állították ki először a szecessziós kerámiaművészetnek ezt a nagyszerű gyűjteményét.
Források[szerkesztés]
- Az Iparművészeti Múzeum kiállításának feliratai
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ [19800035/723/82247 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ Bigot, Alexandre, Alexandre Bigot
- ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
- ↑ a b GeneaStar
- ↑ halotti anyakönyvi bizonyítvány
- ↑ Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
További információk[szerkesztés]
