Ugrás a tartalomhoz

Alekszandr Pavlovics Alekszandrov

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alekszandr Pavlovics Alekszandrov
Született1943. február 20. (81 éves)[1]
Moszkva[2]
Állampolgárságaszovjet
Foglalkozása
Iskolái
  • Serpukhov Military Institute of Missile Forces (1960–1963)
  • Bauman Moszkvai Állami Műszaki Egyetem (–1969)
Kitüntetései
  • A Szovjetunió űrhajós pilótája
  • Munka Veteránja Érdemérem
  • emlékérem Moszkva 850. évfordulójára
  • Hero of the Republic
  • az Oroszországi Föderáció Állami Díja
  • State Prize of Ukrainian SSR in Science and Technology
  • Russian Federation Presidential Certificate of Gratitude
  • Lenin-rend (1983. november 23.)
  • Szovjetunió Hőse (1983. november 23.)
  • Arany Csillag (1983. november 23.)
  • State Prize of Ukrainian SSR in Science and Technology (1983. december 13.)
  • Lenin-rend (1987. december 29.)
  • Szovjetunió Hőse (1987. december 29.)
  • Arany Csillag (1987. december 29.)
  • Medal "For Merit in Space Exploration" (2011. április 12.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Pavlovics Alekszandrov témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Alekszandr Pavlovics Alekszandrov (oroszul: Александр Павлович Александров) (Moszkva, 1943. február 20. –) szovjet-orosz űrhajós.

Életpálya

[szerkesztés]

A Moszkvai terület Zagorjanszkij településén jár középiskolába, melyet 1960-ban végzett el. 1960-1962 között Szerpuhovban a katonai Repülő-műszaki Főiskola rádióelektronika szakán tanult. 1962-től 1963-ig aktív szolgálatba helyezik, a szerpuhovi Műszaki Parancsnoki Főiskola hallgatója volt, ahol azonban a főiskola átszervezése és a rádióelektronikai kar megszüntetése miatt csak egy évet tanulhatott.1964-1969 között az OKB–1 tervezőiroda technikusa. 1969-ben esti tagozaton elvégezte a moszkvai Bauman Műszaki Egyetemen villamosmérnöki doktori diplomával szerzett oklevelet. Doktorátusával az űrhajóirányítás-rendszerekre szakosodott. 1988-ban megvédte kandidátusi disszertációját. 1969-től 1974-ig az intézet mérnöke, majd vezető mérnöke, 1975-től csoportfőnök. 1974. március 4-én esik át az űrhajós orvosi vizsgálatokon. Űreszközök irányításának, hírközlő rendszerének tervezője. Segítette az űrhajósok felkészítését (űrhajóra, űrállomásra), az eredmények kiértékelését. 1978. december 1-től részesült űrhajóskiképzésben. Összesen 309 napot, 18 órát, 2 percet és 58 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 5 órát, 59 percet és 12 másodpercet töltött külső munkákkal a világűrben. 1987-től a űrhajósok kiképzésének, oktatásának vezetője. Űrhajós pályafutását 1993. október 26-án fejezte be. 1993-1996 között az NPO Enyergija űrhajóscsoportjának vezetője. Vezetése alatt készítették a Nemzetközi Űrállomás (ISS) szimulátort, illetve az űrállomás elektrotechnikai rendszerét. 1996-2006 között az űrhajósok felkészítésével foglalkozó szervezet (RKKE) vezetője lett. 2006-tól az RKK elnökének tanácsadója.

Űrrepülések

[szerkesztés]

Bélyegen is megörökítették az űrrepülését.

Tartalék személyzet

[szerkesztés]

Kitüntetések

[szerkesztés]

Kétszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést és a Lenin-rendet.

Sporteredmények

[szerkesztés]
  • 1970-ben 2. osztályú sportpilóta – 53 óra repüléssel
  • 1970-ben 3. osztályú ejtőernyős – 23 ugrással
  • 1. kategóriás hegyi síelő

Írásai

[szerkesztés]

Több szakmai könyv szerzője.

Források

[szerkesztés]
  1. a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 29.)
  2. a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)

További információk

[szerkesztés]