Alas Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alas Köztársaság
Алаш аутономиясы
1917. december 13.1920. augusztus 26.
Alas Köztársaság zászlaja
Alas Köztársaság zászlaja
Mottó: "Оян, Қазақ!" ("Ébredj, kazah!")
Általános adatok
Fővárosa Szemej
Hivatalos nyelvek kazah
Beszélt nyelvek kazah, orosz
Vallás szunnita iszlám
Pénznem orosz rubel, szovjet rubel
ElődállamUtódállam
 Orosz BirodalomKirgiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság (1920–1925) 
A Wikimédia Commons tartalmaz Alas Köztársaság témájú médiaállományokat.

Az Alas Köztársaság (kazah nyelven: Алаш-Орда/Alash Orda) az orosz polgárháború alatt létezett autonóm, majd önálló kazah államszervezet volt. Az Alas terület autonómiájáért való küzdelem az 1910-es években kezdődött, legnagyobb társadalmi csoportosulása az Alas Párt volt. A köztársaságot a Minden Kirgizek kongresszusán, 1917. december 5–13-án Orenburgban kiáltották ki. A bolsevik katonai forradalmi bizottság 1920. március 5-én megszüntette a kirgiz területet, de a köztársaság működése már 1919 nyarán ellehetetlenült.

A mozgalom jelentős támogatást élvezett a kazahok között (különösen Észak- és Északnyugat-Kazahsztánban), de nem volt jelentős katonai-politikai erő. A kazahok az ország politikai életében való részvétel szempontjából sokkal távolságtartóbbak voltak az oroszokkal szemben, sőt, Észak-Kazahsztánban már akkor is etnikai kisebbséget alkottak. Az addig ott élő, nem kazah népesség nem támogatta a mozgalmat, mert követeléseik a kazahokkal szemben teljesen ellentétes volt.

A második Minden Kirgizek Kongresszusa[szerkesztés]

A kongresszus megnyitására 1917 decemberében került sor. Ugyanebben az időben az oroszországi ideiglenes kormány megbukott, az anarchia növekedése, valamint a polgárháború kiterjedése fenyegette a régiót. A legfőbb cél az volt, hogy egy hatékony köztársasági rendszert hozzanak létre és ellensúlyozzák a kommunizmus ideológiájának beszivárgását. A kongresszus tagjai közül kerültek ki a későbbi kormánytagok nagyobbik része, emiatt a kormány az utolsó időkben teljesen átvette a kongresszus hatásköreit.

A polgárháború alatt[szerkesztés]

Az Alas Párt vezetői tárgyalásokat kezdeményeztek a szovjet erőkkel, Halile és Zhansha Dosmukhamedov találkozott Leninnel és Sztálinnal.[1] 1918 januárjában Alibi T. D. (keresztyén kazah, más néven Nyikolaj Sztepnov) ígéretet tett Sztálinnak, hogy bolsevik erőket hív be a Turgai régióban, ahonnan támadást lehetett indítani az Alas Köztársaság ellen. Tavasszal a nyugati sztyeppéken az anarchisták átvették a hatalmat, amivel megnyílt az út a vörösöknek Szemej felé. 1918 márciusában a "Sary Arka" újság arról számolt be, hogy az Alas Állami Nyomda megsemmisült, aminek következtében megszűnt a rendszeres kazah újságkiadás. A cikk emellett bírálta a bolsevikokat, az cikkírókat később internálták.

Az Alas Párt vezetői kapcsolatba léptek A. Dutov atamannal az orenburgi szovjet hatalom megdöntése után. A köztársaságot a szamarai alkotmányozó közgyűlés bizottsága és az omszki ideiglenes szibériai kormány is elismerte, mind független államot (Ufa jegyzékek). 1918. május 15–17. között Kosztanajban, a baskír és a kazah nemzeti mozgalmak képviselői állást foglaltak a fehérek támogatásában és megszervezték a közös ellenforradalmi harcot. A szovjet terrortól való félelemtől az Alas Párt vezetői szövetséget kötöttek az Omszkban állomásozó ellenforradalmi seregekkel, valamint kompromisszumot kötöttek a többi sztyeppei népekkel egy esetleges turkesztáni föderáció lehetőségeiről.

1918 júniusában a létrejövő Alas-kormány elfogadta a legtöbb antikommunista rendeletet: A szovjet hatóságok által az Alas Köztársaság területén kiadott minden rendeletét semmisnek nyilvánították. Ezalatt a párt egyes képviselői Omszkban megpróbálták megdönteni a köztársaságot, sikertelenül. A fehérek vezetője, A. V. Kolcsak is többször elutasította a köztársaság elfogadását és támogatását.

Augusztusban összeült az első Alas-kormány Szemejben.

1918. szeptember 11-én Alas Köztársaságot két igazgatási körzetre osztották. A nyugat-uráli körzet központja Zhympity, míg a kelet-sztyeppei körzet központja Szemej volt.

1919 márciusában Kolcsak csapatai támadást indítottak Szamárával és Kazánnal szemben, áprilisban elfoglalták az egész Urál hegységet, majd megközelítették a Volgát. A Vörös Hadsereg folyamatosan hátrált, de a nagy folyam átlépése után elkezdték megszervezni az ellentámadást. A helyzet kihasználásával az Alas Párt szovjetellenes felkelést szított a turgai-sztyeppeken. Május 18-án elfogták és kivégezték Amangeldi Imanovot, a vörösök parancsnokát.

1919 nyarán a Keleti Front 1. hadseregének forradalmi katonai tanácsa ultimátumot küldött az Alas Köztársaság kormányának:

Az Orosz Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaság és a hadsereg forradalmi katonai tanácsának engedélyével felhatalmazást kaptunk arra, hogy felszólítsuk önöket: 1). Az orenburgi kozákok megadásáról; 2). A Turkesztánba vezető út átadásáról és 3). a kirgiz régiók megszállásáról.

.

.. azt javasoljuk, hogy az orenburgi kozákok példáját követve állítsák le a hatalmas Vörös Hadsereg elleni haszontalan és veszedelmes háborút, és átadják azt a szovjet kormány kegyének ... és tárgyalásokat kezdeményezzenek velünk. Az Orenburgi Kazahok katonai forradalmi bizottságának felhatalmazása és a Kazah Kongresszus által elfogadott döntései alapján elfogadhatja a független Kazah Köztársaság létrejöttét.

Készek vagyunk meghosszabbítani a Népbiztosok Tanácsának rendeletét a szovjet hatalommal való küzdelemben részt vevő kazahok amnesztiáját és megbocsátását ...

Ezzel a Kazah Köztársaság el fogja kerülni a polgárháború összes következményét ebben a kulcsfontosságú és kritikus pillanatban a kazah nép részéről, és azokat az intézkedéseket, amelyeket kénytelenek leszünk végrehajtani, ha nem hajlandóak megegyezni velünk ...

Az uráli forradalmi katonai tanács tagjai

Az "Alas Köztársaság" 1929-ben összeállított dokumentumainak gyűjteménye.

Az Alas Köztársaság kénytelen volt a szovjetek oldalára állni, de a hatalomra került bolsevikok nem tartották be ígéreteiket és minden vezetőjét elítélték az amnesztia ellenére. Többségüket az 1930-as években kivégezték.

Közigazgatási szervezetek[szerkesztés]

Az Alas Párt mellett számos más állami szervezet és csoport is támogatta a kazah autonómiát:

  • A Zhanar ifjúsági szervezet, amely a februári forradalom után 1917-ben jött létre Szemejben. Aktív tagja volt M. Ajezov, aki a szervezet nevében részt vett az Omszkban tartott Minden Kirgizek Alkotmányozó Nemzetgyűlésén. A Zhanar célja a kazah fiatalok politikai tevékenységének növelése volt. A szervezet tagjai támogatták az Alash Pártot, és terjesztették elképzeléseiket az emberek között. 1918. március 5-én Zhanar vezetésével külön bizottságot állítottak fel a szemeji régió éhező kazahjai számára. A bizottság elnöke M. Dulatov, az elnökhelyettes J. Ajmaujtov, a főtitkár M. Ajezov, a kincstárnok G. Jeszirkenyov volt. A bizottság alapszabálya a "Sarjarka" volt.[2]
  • A "Zas Azamat" ifjúsági szervezet, amelyet a Kazah Ifjúsági Kongresszuson hoztak létre (1918. május 5-13.). M. Mirzaula töltötte be az elnöki posztot, később S. Szadvakaszov, M. Szeitov, G. Dosumbekova és A. Baidildin csatlakozott az elnökséghez. A szervezet célja a kazah fiatalok egyesítése és a nemzeti érdekek védelme volt. "Zhas Azamat" az alas autonómiájának támogatására, majd a szovjet kormánnyal való konfliktus után - a szovjetekkel szembeni ellenállásra szólította fel az ifjakat.[3]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Bocsagov A. K. "Alash-Orda". A kazahsztáni nemzeti-polgári mozgalom rövid történeti tanulmánya az 1917-19-es időszakban. Kzyl Orda, 1927.
  • "Alash Orda", (Újságírói gyűjtemény: N. Martyinenko, Kyzyl-Orda, 1929). Almati, "Aykap", 1992, K. Sarsekejev előszava.
  • Carsenyejev K. "Problémák". Almati, 1989.
  • Amanzholova D. "Az Alas Párt"": történelmi szócikk. Szemipalatinszk, 1993.
  • Amanzholova D. Kazahsztán autonómiája és Oroszország. Az alas mozgalom története. Moszkva, 1994.
  • Nurpeiszov K. "Alas" és "Alash-Orda". Almati, 1995.
  • Nursaliev R. Auezov és Alas, Almati, 1995.
  • Kogyeldiev M. "Az alas mozgalom). Almati, 1996.
  • Nurszaliev R. "Alashordinánsok". Almati, 2004.
  • Steven Sabol. "Az orosz kolonizáció és a kazak nemzeti tudat létrejötte", Palgrave Macmillan, 2003, 143-144.

Hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Алашская автономия című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.