Akébia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Akébia
Akebia quinata
Akebia quinata
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Boglárkavirágúak (Ranunculales)
Család: Kékhüvelyfélék (Lardizabalaceae)
Nemzetség: Akebia
Decne., 1837.
Fajok
a szövegben
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Akébia témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Akébia témájú kategóriát.

Az akébia (Akebia) a kékhüvelyfélék családjába tartozó, Kelet-Ázsiában honos, 5 fajt számláló növénynemzetség, melyet folyondárkékhüvelynek[1] is neveznek.

Leírás[szerkesztés]

Lombhullató vagy télizöld kapaszkodó cserjék. Leveleik tenyeresen összetettek, 3-5(-7) nyeles levélkéjűek. A levélszél ép, fogazott vagy hullámos. A virágzatok levélhónalji fürtökben állnak. A szirmok hiányoznak, a 3(-6) csészelevél lilás vagy zöldesfehér színű. A porzós virágok a virágzat csúcsán, a termős virágok a virágzat alján helyezkednek el, ez utóbbiak nagyobbak. A porzók szabadon állnak, a porzószál rövid. A termés húsos tüsző, a fonáki varrat mentén felpattanó. A magok kicsik, sok van belőlük.

Fajok[szerkesztés]

  • Akebia × pentaphylla (Makino) Makino

Felhasználás[szerkesztés]

Dísznövényként különböző tárgyak befuttatására alkalmasak, de ha ezeket túlnőtték, nemkívánatos helyekre, a környező cserjékre, fákra is felkapaszkodnak, ezért figyelmet igényelnek. A magyarországi klímát jól viselik, talajban nem igényesek. Leveleik szépek, áttelelhetnek, virágaik érdekesek, de termést nálunk ritkán hoznak. A fiatal növények kissé fagyérzékenyek.

A hagyományos kínai orvoslás az ötlevélkéjű akébia hajtásait használja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 1999. 29., 90., 294. o. ISBN 963 9121 22 3  
  2. ^ a b Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve. Rajz: Bódi Katalin, fotó: Honfi Péter, lektorálta: Kósa Géza. Budapest: Tarkavirág. 2012. 64–65. o. ISBN 978-963-08-4345-4  

Forrás[szerkesztés]