Aggteleky Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aggteleky Béla
Született 1890. szeptember 14.
Sopron,
Meghalt 1977. augusztus 4. (86 évesen)
Genf,
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Fegyvernem gyalogos
Szolgálati ideje 1909–1945
Rendfokozata altábornagy
Egysége 2. , majd 3. hadsereg
Csatái második világháború

Aggteleky Béla (Sopron, 1890. szeptember 14.Genf, 1977. augusztus 4.) altábornagy a második világháborúban.

Élete[szerkesztés]

A pécsi honvéd hadapródiskolát végezte el 1909-ben. Az első világháborúban főhadnagy volt. 1917-ben vezérkari tanfolyamot végzett, majd százados és 1921-ig a Ludovika Akadémia tanára. 1922-től a soproni katonai főreáliskolában tanított. 1925-ben Szabályzatismertető Tanfolyamot (SZIT) végzett, 19271940-ben a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. 1940. július 1-jétől vezérőrnagy, az I, 1942. november 1-jétől altábornagy, a II. hadtest, 1944. augusztus 1-jétől október 8-áig a III. hadtest parancsnoka volt. Részt vett az Erdélyért vívott harcokban. 1944. augusztus 8-án az I. hadtest parancsnokává nevezték ki, megbízták a háborúból való kiugrás katonai biztosításával Budapesten. 1944. október 15-én a nyilas puccs napján helyettese, Hindy Iván vezérőrnagy felszólította a nyilasokhoz való csatlakozásra, majd azt elutasítva Hindy segédletével letartóztatták.[1] 1945-ben kiszabadult, 1956-ig Magyarországon élt, majd Svájcba távozott, és 1977-ig, haláláig az 1944. október 15-ei eseményekre vonatkozó dokumentumok összegyűjtésén dolgozott, ezeket a Magyar Néphadsereg Hadtörténeti Intézetére hagyományozta.

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]