Aero Vodochody

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Aero Vodochody
Aero (Unternehmen) Logo.svg
Aero Vodochody airport from the air.jpg
Típus
Alapítva 1919. február 25.
Székhely Odolena Voda
Iparág aerospace
Tulajdonos Tularosa
Forma akciová společnost
Termékek
Árbevétel 3 789 258 000 cseh korona (2017)
Alkalmazottak száma 1767 (2017)
Anyavállalata Penta Investments Limited
Az Aero Vodochody weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Aero Vodochody témájú médiaállományokat.

Az Aero Vodochody csehszlovák, majd cseh repülőgépgyár Prágában. 1919-ben alapították. Az 1920-as évek végétől az 1950-es évek elejéig személygépkocsikat, valamint a második világháború utáni években kis mennyiségben teherautókat is gyártott. 1998-ban privatizálták. 2006-tól a cseh–szlovák Penta Investments befektetési cég a tulajdonosa. A gyár egyik legismertebb terméke az L–39 Albatros gyakorló repülőgép és annak továbbfejlesztett változatai. Több külföldi repülőgép- és helikoptertípushoz is gyárt részegységeket.

Története[szerkesztés]

Aero S–106 (MiG–21F–13)

A repülőgépgyárat 1919-ben alapították Aero, továrna letadel Dr. Kabeš néven Prága Holešovice városrészében. 1923-ban a cég átköltözött a Prága Vysočany városrészében újonnan épített gyárába. Kezdetben csak katonai repülőgépeket gyártott. Első típusa a Hansa-Brandenburg B.I volt, melyet licenc alapján készített. Ennek módosított változata volt az Aero Ae–01, melyet az Aero már saját jelzéssel készített. Az 1920-as években jelentek meg ennek továbbfejlesztett változatai, az A–11 és A–12. 1920-ban készült el a cég első saját tervezésű repülőgépe, a kétfedelű Aero Ae–02 vadászrepülőgép. A gépből csak egy prototípus készült, sorozatban nem gyártották, de fejlesztési alapul szolgált az Aero későbbi vadászrepülőgépeihez. 1938-ig az Aero összesen 38 repülőgéptípust fejlesztett ki, melyek közül 25-öt sorozatban gyártottak is. Többségük katonai repülőgép volt, de voltak közöttük polgári repülőgépek is. A saját konstrukciók mellett licenc alapján külföldi repülőgépek is készültek az Aeronál. Ilyen volt a brit DH.50 utasszállító, amelyből 1925-ben hét darabot gyártottak a ČSA számára, valamint a francia MB–200 bombázó. Utóbbit az Aero mellett az Avia repülőgépgyár is gyártotta Csehszlovákiában az 1930-as évek második felében. Az A–32 és az A–11 repülőgépek finn exportra készültek.

1929-től személygépkocsikat is gyártott. Első modellje az Aero 10 (később Aero 500, a motor hengerűrtartalma után) volt, amelyből 1360 darab készült. Ezt követte 1931-ben az Aero 18 (Aero 660), majd 1933-ban az Aero 20 (Aero 1000), 1934-ben az Aero 30 és 1936-ban az Aero 50.

Csehszlovákia 1939-es német megszállása után a repülőgépgyár német felügyelet alá került. A német időszakban az Aero fő gyártmánya a Siebel cég Si 204 könnyű szállító repülőgépe volt. Emellett gyártották a Focke-Wulf FW 189 felderítő és könnyű bombázó repülőgépet is, melyből 337 darab készült az Aerónál. A német időszakban a szovjet SZB–2-es bombázót is gyártotta az Aero B–71 típusjelzéssel. Ennek a gépnek a gyártási jogát még 1938-ban vásárolta meg Csehszlovákia a Szovjetuniótól és az Avia repülőgépgyárban tervezték beindítania a csehszlovák szabványokra adaptált változatának a gyártását. A német megszállásig azonban egy befejezett példány sem készült el, az Aerónál azonban 111 darabot gyártottak 1939–1941 között a Luftwaffe számára.

A második világháború után az Aero 1949-ig folytatta egyes német típusok gyártását. Ezek között volt a háború alatt is ott gyártott Si 204-es, amelyet a csehszlovák légierő Aero C–3 típusjelzéssel használt. Szintén az Aero gyártotta a német Bücker Bü 131 Jungmann iskolarepülőgépet, amely a háború után Aero C–4 jelzéssel készült Csehszlovákiában. (Ezt a gépet a második világháború előtt a Ringhoffer-Tatra cég is gyártotta Tatra T–131 típusjelzéssel).

A világháború utáni első saját repülőtípus az Aero Ae–45 volt, amely elrendezésében és megjelenésében emlékeztet a Si 204-re, de az Ae–45 önálló konstrukció volt. Az 1947-ben tervezett Ae–45 gyártása 1949-ben kezdődött.

Az Aero a második világháború után egy rövid ideig folytatta a személygépkocsik gyártását is. 1946-ban a Jawa beszüntette az autógyártást és csak motorkerékpárokat gyártott tovább. A Jawa által tervezett, a Jawa Minor gépkocsi továbbfejlesztésével létrehozott, egy 615 cm³-es kétütemű motorral felszerelt Jawa Minor II személygépkocsit így az Aero készíttette Aero Minor néven. A futóművet és a motort a Walter gyártotta, míg a karosszéria előállítása és a végszerelés az Aerónál történt. Rövid ideig, 1946-1947-ben Škoda 150 tehergépkocsit is gyártott a cég Aero 150 néven.

Az 1950-es évek elején született döntés a szovjet sugárhajtású vadászrepülőgépek csehszlovákiai licencgyártásáról. Ehhez nagyobb, modernebb gyártóbázisra volt szükség. Erre a célra új gyárat építettek az Aero számára a Prága közelében, a Kelet-prágai járásban fekvő Vodochodyban, ahová a cég 1953-ban költözött át. Ezzel egy időben mellette egy gyári repülőteret is létrehoztak.

1954-ben kezdte el az Aero licenc alapján a szovjet MiG–15-ös sugárhajtású vadászrepülőgép gyártását Aero S–102 típusjelzéssel. Emiatt az Ae–45 gyártását áthelyezték a kunovicei Let repülőgépgyárba. A MiG–15-nek a kétüléses UTI-MiG–15 változata (Aero CS–102), valamint a továbbfejlesztett MiG–15bisz (Aero S–103) változata is készült az Aerónál. Minden változatát beleszámítva 1954–1962 között összesen 3405 darab MiG–15-ös készült az Aerónál. Ezeket további MiG típusok licencgyártása követte. Így a MiG–17PF-é (Aero S–104), a MiG–19SZ-é (Aero S–105, 103 darab 1958–1962 között) és a MiG–21F–13-é (Aero S–106). A MiG–21-ből 1962–1972 között 194 db-ot épített. A Csehszlovákiában gyártott MiG vadászrepülőgépek gyártási minőségben jelentősen felülmúlták a szovjet építésű gépeket.

1956–1959 között gyártotta az Aero az L–60 Brigadýr futár- és többcélú repülőgépet, melyet Fieseler Fi 156 csehszlovák változata, a Mráz K–65 Čáp utódának szántak.

Az 1960-as években egy egységesített kiképző és gyakorló gépet kerestek a Varsói Szerződés légierői számára. A pályázatra három gép készült, a szovjet Jak–30, a lengyel TS–11 Iskra, valamint a csehszlovák L–29 Delfín. Az összehasonlító teszteken a csehszlovák gép lett a győztes, így ezt választották az Varsói Szerződés egységes sugárhajtású kiképző repülőgépének. Lengyelország azonban mégsem rendszeresítette, hanem a saját TS–11 Iskra gyártását kezdte el. Az L–29 Delfin nullszériáját 1962-től gyártották az Aerónál. A sorozatgyártás 1974-ig tartott, az Aero 3665 db-t, míg a Let 1722 darabot gyártott a Delfínből.

1971-től a Delfínt leváltó új kiképző gép, az L–39 Albatros gyártása kezdődött el az Aerónál, majd ezt követte az 1990-es évek elejétől a modernizált változata, az L–59 és a továbbfejlesztett L–159 ALCA. Az L–39 Albatros a Delfínhez hasonlóan sikeres típus lett.

Az 1990-es évek elején, a szocialista országok átalakulása után az Aero hagyományos piacai bezárultak. A céget először 1998-ban privatizálták.  Kezdetben a Boeinggel működött együtt, a Boeing a részvények 35%-át vásárolta meg. Ebben az időszakban a cég a Boeing 757, a Boeing 767 és az F–18 Super Hornet egyes alkatrészeit gyártotta.

A részegység-gyártás mellett a saját típusok fejlesztése is folytatódott. 2000-ben repült először az Aero Ae 270 Ibis könnyű többcélú szállító repülőgép, amelynek fejlesztésében az Aero a tajvani Aerospace Industrial Development Corporation céggel működött együtt és erre a célra közös vállalatot is létrehoztak Ibis Aeriospace néven. Az Ae 270-nek azonban csak négy prototípusa készült el, a cég üzleti stratégiájának megváltozása miatt a sorozatgyártása nem indult el.

A cseh kormány azonban 2004-ben kivásárolta a Boeing részesedését és az Aero újra állami vállalat lett.

2006-ban újra privatizálták a gyári repülőtérrel együtt. A céget a cseh és szlovák Penta Investment befektetési cég vásárolta meg. Ezt követően új alapokra helyezték az iparági együttműködést. 2015-ig az Aero fő partnere a Sikorsky volt. Ennek keretében az Aero az S–76 helikopter egyes részegységeit gyártja. 2007-ben kezdődött az Aero és az olasz Alenia Aeronautica együttműködése, melynek keretében az Aerónál készülnek a C–27 Spartan közepes szállító repülőgép szárnyközéprészét (centroplán). Emellett 2008-tól az Aeronál készülnek az Embraer 170 és 190-es utasszállítók ajtajai. A cég a Boeing számára továbbra is végez részegység-gyártást.

A cég legújabb modellje az L–159-es továbbfejlesztett változata, az F/A–259 Striker harcászati vadászrepülőgép, melyet az Aero az izraeli IAI céggel közösen készített.[1] Az L–39 felújított, modernizált változata pedig a 2017-ben bemutatott L–39NG lesz.

Gyártmányai[szerkesztés]

Járművek[szerkesztés]

Aero 30
Aero 50 a Sodomka által készített egyedi karosszériával

Repülőgépek[szerkesztés]

Második világháború előtti típusok[szerkesztés]

Aero A–18 replika
Aero A–100 felderítő és könnyű bombázó repülőgép

Második világháború utáni típusok[szerkesztés]

Aero L–60 Brigadýr
Aero L–39 Albatros

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. s.r.o., SHERWOOD Media: Aero and IAI introduced multirole F/A-259 Striker aircraft (video) | AERO Vodochody AEROSPACE a.s. (cs-CZ nyelven). www.aero.cz. (Hozzáférés: 2018. szeptember 24.)

Források[szerkesztés]