Buzogányfejű férgek
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
 | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Corynosoma wegeneri
| ||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Osztályok | ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Buzogányfejűek témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Buzogányfejűek témájú kategóriát. |
A buzogányfejűek (buzogányfejű férgek, Acanthocephala) az állatvilág egyik törzse a laposféregszerűek (Platyzoa) főtörzsében.
Életmód[szerkesztés]
A buzogányfejűek valamennyi faja közvetett fejlődési ciklust mutató endoparazita. Lárváik ízeltlábúak (Arthropoda) testüregeiben fejlődnek, a kifejlett állatok gerincesek (Vertebrata) bélcsatornájában élnek. A fertőzés a ragadozó-zsákmány kapcsolatban jön létre, tehát a végleges gazdának zsákmányul kell ejtenie, és el kell fogyasztania egy fertőzött köztigazdát. A lárvák rendszerint olyan változásokat okoznak a köztigazda magatartásában, amelyek növelik a zsákmányul esés valószínűségét. Egyes fajaik azonban a köztigazdából először paratenikus gazdába, például csigákba, gyűrűsférgekbe, halakba vagy emlősökbe jutnak, majd ezeknek zsákmányul esése esetén jutnak a végleges gazdába. Különösen jelentős ez olyan fajok esetében, melyek végleges gazdái ízeltlábúakkal nem táplálkozó ragadozók, például fókák, sasok stb.
Testfelépítés[szerkesztés]
Nincs szájnyílásuk, sem bélcsatornájuk, a teljes testfelületen át, diffúzan táplálkoznak. Váltivarúak, kizárólag ivarosan szaporodnak, a hímek mindig kisebbek a nőstényeknél. A hímek sajátos szerve a cementmirigy, párzás után ennek váladékával elzárják a nőstény ivarnyílását, nehogy más hímmel is pározzon. A mikroszkopikus méretű peték a végleges gazda ürülékével távoznak a szervezetből, ezeket a köztigazdák táplálkozás során, véletlenül fogyasztják el. A kifejlett állat feji végén egy kiölthető és visszahúzható, horgokkal borított ormány (proboscis) biztosítja a bélcsatorna falán való rögzülést. Idegrendszerük központja az ormányban lévő idegdúc. Testüket vastag, gyakran gyűrűsen redőzött kültakaró borítja, ez alatt hosszanti és körkörös izomnyalábok futnak. A kültakarót és az izomzatot egy elágazó csatornarendszer hálózza be, melynek a kültakarón át felvett táplálék szállításában van szerepe. Légzőszerveik nincsenek.
Ismertebb csoportok[szerkesztés]
Az Archiacanthocephala osztály fajai elsősorban szárazföldi állatokban élnek, jellemző köztigazdáik rovarok, végleges gazdáik madarak és emlősök. A sertés buzogányfejű férge (Macracanthorhynchus hirudinaceus) petéit a trágyában vagy a talajban fejlődő bogarak, például cserebogarak lárvái veszik fel, a házi sertések és vaddisznók a fertőzött bogár fogyasztásakor fertőződnek.
A Palaeacanthocephala osztály elsősorban vízi állatokban él, jellemző köztigazdái rákok, végleges gazdái főként halak, kétéltűek és vízimadarak. Az Acanthocephalus ranae például víziászkákban és a Rana nemhez tartozó békákban fejlődik.
Források[szerkesztés]
- Babos S 1955. Buzogányfejű férgek – Acanthocephala. Magyarország Állatvilága, Fauna Hungariae III: 6.
- Kassai T 2003. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest. p. 368.
- Kotlán S, Kobulej T. 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
- Moore J. 1984. Altered behavioural responses in intermediate hosts: an acanthocephalan parasite strategy. American Naturalist, 123, 572-577.
- Papp L (szerk.) 1996. Zootaxonómia – egységes jegyzet. Budapest.
- Poulin R, Morand S 2000. Testis size, body size and male-male competition in acanthocephalan parasites. Journal of Zoology, London, 250, 551–558.
- Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
