Ugrás a tartalomhoz

A spanyol–amerikai háborúban szolgáló nővérek emlékműve

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A spanyol–amerikai háborúban szolgáló nővérek emlékműve
Spanish-American War Nurses Memorial
Közigazgatási adatok
OrszágAmerikai Egyesült Államok
TelepülésWashington
Építési adatok
Felavatás ideje1905. május 2.
Felhasznált anyagokgránit
Elhelyezkedése
A spanyol–amerikai háborúban szolgáló nővérek emlékműve (Washington, D.C.)
A spanyol–amerikai háborúban szolgáló nővérek emlékműve
A spanyol–amerikai háborúban szolgáló nővérek emlékműve
Pozíció Washington, D.C. térképén
é. sz. 38° 52′ 29″, ny. h. 77° 04′ 30″38.874722°N 77.075000°WKoordináták: é. sz. 38° 52′ 29″, ny. h. 77° 04′ 30″38.874722°N 77.075000°W
Térkép

A spanyol–amerikai háborúban szolgáló nővérek emlékműve ( Spanish-American War Nurses Memorial) az Arlingtoni Nemzeti Temetőben áll.

Az emlékmű

[szerkesztés]

1899-ben megalakult Spanyol–Amerikai Háborús Ápolónők Társasága (Society of Spanish-American War Nurses), amely célul tűzte ki az elhunyt nővérek előtt tisztelgő emlékmű felállítását. 1901-ben Elihu Root hadügyminiszter még nem támogatta a tervet, és a szükséges forrás összegyűjtése is lassan haladt. Végül 1905-ben a barre-i Barclay Brothers Granite Company vállalta az emlékmű elkészítését.[1]

Az emlékmű egy vermonti gránittömb, amelyre a társaság jelképét, a máltai keresztet és pálmaágakat faragtak. A kőtömb 1,8 méter széles, 2,1 méter magas. 1905. május 2-án leplezték le.[1] Sok nővért, aki a háborúban szerzett betegségébe halt bele, az emlékműnek helyet adó 21-es parcellában temettek el. Itt áll a Nővér emlékmű is.[2]

Történelmi háttér

[szerkesztés]

Az 1898-as spanyol–amerikai háború volt az Amerikai Egyesült Államok első fegyveres konfliktusa, amelyben az ápolónők szervezetten, a katonai kórházakban teljességgel elfogadva szolgáltak.[2] A hadsereggel szerződésben álló 1536 ápolónő közül 76 Kubában, 30 a Fülöp-szigeteken, 9 Puerto Rico szigetén, 6 Honoluluban, 8 a USS Relief kórházhajó fedélzetén dolgozott, a többiek az államok egészségügyi intézményeiben gondozták a sebesülteket.[1]

A nővérek közül egy sem esett el harci tevékenység következtében, de 153-an vesztették életüket különböző betegségekben, elsősorban tífuszban és sárgalázban a háború során. Köztük volt Clara Maass, aki önként vállalta, hogy részt vesz a sárgaláz gyógyításáért folytatott kísérletekben. A spanyol–amerikai háborúban a nővérek egyenruhában, 14 órás szolgálatot adva kötözték a sebesülteket, osztottak gyógyszert és élelmiszert, takarították a sátrakat és épületeket. Több helyen nem volt elegendő ápolónő, így nem egy nővér addig dolgozott, amíg a betegség le nem döntötte a lábáról. A fizetésük havi 30 dollár, ingyen étkezés és vonatjegy volt.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Clio
  2. a b c Arlington

Források

[szerkesztés]