A Haza Sólymai (szervezet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haza Sólymai (Șoimii Patriei)
Sólymok egy 1983-as ünnepségen, a háttérben a kommunista pártot és annak vezetőjét éltető felirattal
Sólymok egy 1983-as ünnepségen, a háttérben a kommunista pártot és annak vezetőjét éltető felirattal

Alapítva1976
Megszűnt1989
Tevékenységóvodások és kisiskolások ideológiai nevelése
Tagság1,1–1,5 millió gyermek
Működési régióRománia

A Haza Sólymai (románul: Șoimii Patriei) a négy és hét év közötti gyermekek, óvodások és kisiskolások tömegszervezete volt Romániában a kommunista rendszerben. Az 1976-ban alapított szervezet célja a gyermekek erkölcsi nevelése volt a humanizmus, a haza, a nép és a Román Kommunista Párt (RKP) iránti szeretet szellemében. Tevékenységét az RKP vezetésével végezte; az irányítás a Román Pionírszervezet(wd) feladata volt.

Története[szerkesztés]

A párt XI. kongresszusán (1974. november 25–28.),[1] ahol az 1976–1980-ra vonatkozó ötéves tervről tárgyaltak, elhatározták, hogy az iskola előtti oktatásban részt vevő gyermekek arányát 80%-ra kell emelni. A párt főtitkára, Nicolae Ceaușescu ugyanakkor megfogalmazta azt az elvárást, hogy javítani kell a nevelő munkát az óvodások és kisiskolások körében. Ennek nyomán született meg a jelentés, amely javasolta egy Haza Sólymai vagy Haza Merészei nevű szervezet megalakítását ennek a korosztálynak a számára; a szervezet feladata a haza, a párt és a nép szeretetére való nevelés volt. Az előterjesztést a párt végrehajtó bizottsága az 1976. szeptember 14-i ülésén tárgyalta, és elfogadták a Haza Sólymai nevet. A szervezet alapszabályát a párt központi bizottságának az 1976. október 12-i ülésén tárgyalták. Az egyedüli, aki meg merte kockáztatni azt a véleményt, hogy a négyéves gyermekek „politikai nevelése” abszurdum, Leonte Răutu(wd) volt; az alapszabályt elfogadták.[2]

A szervezetnek megalakulásakor 1 100 000 tagja volt, létszámuk a következő évtizedben 1 500 000 -ra nőtt.[3]

A Haza Sólymai 1989. decemberben, a rendszerváltáskor szűnt meg.[2]

Tevékenysége[szerkesztés]

Kezdetben a szervezet tevékenysége sokoldalú volt: ugyan elkerülhetetlenek voltak a haza vagy a párt történetéhez kapcsolódó ünnepi rendezvények, emellett belefért az óvoda, iskola vagy játszótér szépítése és gondozása, valamint kirándulásokat és táborokat szerveztek. Rövid időn belül azonban a szervezet tevékenysége teljesen eltolódott az ideológiai nevelés irányába.[2] A gyermekeknek fel kellett ismerniük az RKP zászlaját, Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceaușescu arcképét, tájékoztatni kellett a gyermekeket azokról magas tisztségekről, amelyeket a házaspár betöltött a pártban és az államban, illetve ismerniük kellett életrajzuk fontosabb mozzanatait, valamint az ország fejlődésében és a gyermekek nevelésében játszott meghatározó szerepüket.[4] A korosztálynak megfelelő színvonalon tudatosítani kellett a párt vezető szerepét a társadalomban,[5] valamint a pártutasítások követésének fontosságát.[6]

A sólymok egyenruhája a következőképpen festett: kislányoknak kék szoknya vagy nadrág, narancssárga blúz váll-lapokkal, piros és trikolór szalag, kék kalap, fehér harisnya, jelvény; kisfiúknak kék nadrág (hosszú és rövid), narancssárga ing váll-lapokkal, piros és trikolór szalag, kék sapka, fehér harisnya, jelvény.[7]

Román nyelvű újságjuk a Șoimii patriei (korábban Arici-Pogonici),[3] magyar nyelvű lapjuk A Haza Sólymai volt.[8]

Ceremóniák[szerkesztés]

A gyermekek felvétele a szervezetbe és eskütétele ünnepélyes keretek között történt, a szülők, valamint a helyi vagy központi párt- és állami szervek képviselőinek jelenlétében. Az ünnepély során a pionírok átadták a sólymoknak a szervezet zászlaját és jelvényeit.[7]

Ami a sólymok tevékenységeit, gyűléseit illeti, a Pionírszervezet Nemzeti Tanácsa a következő ceremóniákat határozta meg minden ilyen foglalatosság számára:

  • a tevékenység kezdeténél a sólymok félkörbe állnak (vagy a teremben oszlopokba sorakoznak) a vezetőnek kijelölt társuk körül, aki a „vigyázz” parancsot használja (Grupă, atenție!). Ekkor az óvónő vagy tanítónő megadja a hangot a román himnusz kezdéséhez, melyet a sólymok végigénekelnek. Ezalatt négy kijelölt sólyom a kezébe veszi a zászlót és a csoport elé viszi, majd a zászlóval vigyázzban állnak az ének végéig. Ezután a vezető sólyom balra (az oktató felé) fordul, és jelenti hogy a csoport készen áll a tevékenység megkezdésére, majd ismét balra fordul és visszatér a csoporthoz. Ezután a tanerő köszön a gyerekeknek, majd kiadják a „pihenj” parancsot (Pe loc repaus!).[9]
  • a tevékenység végével a vezető ismét kiadja a „vigyázz” parancsot, mire a sólymok felveszik a félkör vagy oszlop alakot, és ismét végigéneklik a himnuszt. A négy zászlóvivő közben visszaviszi a zászlót a helyére, majd visszatérnek az alakzatba. Az óvónő / tanítónő elköszön, a tevékenységet pedig befejezettnek nyilvánítják.[9]

A tevékenységek alatt kötelező volt a sólyom-egyenruhát viselni.[9]

Hatása[szerkesztés]

Az abszurd kezdeményezés nem járt sikerrel. A gyűlésekbe és felvonulásokba belefáradt szülők, akiknek meg kellett küzdeniük a hideggel, a sötétséggel és az ellátási nehézségekkel, humorral védekeztek.[2] Mint a korszakban annyi mindenről, a sólymokról is születtek viccek; elterjedt például a sólymok esküjének egy vicces verses változata: „Jur cu mâna pe fundiţă/ Şi cu fundul pe oliţă/ Să cresc mare şi voinic/ În întuneric şi în frig/ Fără să mănânc nimic!” (fordítása prózában: A kezemet a masnira, a fenekemet a bilire téve esküszöm, hogy a sötétségben és hidegben naggyá és derékké növök, anélkül, hogy bármit is ennék).[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Florin Abraham: Romania since the Second World War: A Political, Social and Economic History. (hely nélkül): Bloomsbury. 2017. 319. o. ISBN 978-1-4725-3218-3  
  2. a b c d Andrei Dicu – Adrian Barna: Şoimii Patriei Puii de comunişti din ograda lui Ceauşescu, o intoxicare eşuată. www.taifasuri.ro (Hozzáférés: 2021. november 23.)
  3. a b Gabriela Antoniu: Tu ştii de ce ne-am luat raţia de libertate? Copilărie şi adolescenţă „sub acoperire”: şoim al patriei, pionier, utecist. revolutions.mediafax.ro (2019. október 2.) (Hozzáférés: 2021. november 23.)
  4. a b Elisabeth Bouleanu: Şoimii patriei, invenţia prin care Ceauşescu îndoctrina preşcolarii. La 4 ani, copiii erau obligaţi să recunoască imaginea conducătorului. adevarul.ro (2015. augusztus 21.) (Hozzáférés: 2021. november 23.)
  5. Kultúra — kultúrák. Korunk, XLI. évf. 5. sz. (1982. május)
  6. Máté Erzsébet: Rendezvények a vezérkultusz szolgálatában. www.medok.ro (Hozzáférés: 2021. november 23.) arch
  7. a b Costin Anghel: Şoimii Patriei, "viitorul de aur" al ţării. jurnalul.ro (2009. február 26.) (Hozzáférés: 2021. november 23.)
  8. Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0  
  9. a b c Ceremonialul Pionieresc. Bukarest: Organizația Pionierilor, Consiliul Național, 49–51. o. (1978) 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Şoimii Patriei című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]