7345-ös közút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
7345-ös közút
Úttípus összekötő út
Hossza5,8 km
Ország  Magyarország
Tartományok Veszprém megye
Az út eleje Nemesgulács 7316
Az út vége Tapolca 77 (Hu) Otszogletu zold tabla.svg

A 7345-ös számú közút egy szűk hat kilométer hosszú, négy számjegyű országos közút Veszprém megye délnyugati részén. Turisztikailag igen frekventált idegenforgalmi célpontok, Tapolca és a Badacsony környéki települések összekapcsolásában van fontos szerepe.

Nyomvonala[szerkesztés]

A 7316-os útból ágazik ki, annak 5,400-as kilométerszelvényénél, Nemesgulács központjában, nyugat-északnyugat felé, Vasút utca néven. 550 méter után átlép Kisapáti területére, majd elhalad Nemesgulács-Kisapáti megállóhely északi szélén és 600 méter megtétele után keresztezi a Székesfehérvár–Tapolca-vasútvonalat.

1,2 kilométer után éri el Kisapáti belterületét, ott a Kossuth utca nevet viseli és északabbi irányt vesz. Második kilométere után lép ki a község házai közül, a 3,850-es kilométerszelvényénél pedig már Tapolca területére ér. Először a Paptelep nevű külterületi városrész keleti széle mellett húzódik, majd 4,7 kilométer után ismét keresztezi a vasutat.

Tapolca belterületének déli szélén torkollik bele a 77-es főútba, annak 45,200-as kilométerszelvényénél. Innen észak felé a Szent János utcában folytatódik, amely a turisztikai látnivalókban bővelkedő történelmi városmagba vezet, ezáltal Tapolca egyik legfrekventáltabb belterületi útvonala.

Teljes hossza, az országos közutak térképes nyilvántartását szolgáló kira.gov.hu adatbázisa szerint 5,795 kilométer.

Története[szerkesztés]

A Nemesgulács és Kisapáti útvonalon már 1784-ből ismert egy út létezése, de az a még szabályozatlan Balaton változó vízjárása okán – ami miatt a csapadékosabb években a tónak Badacsony és Balatonederics között a mai partvonaltól több kilométerre északra elnyúló öblei és mocsarai voltak – csak időszakosan járható dűlőút volt. Ezen öblök emléke az a „Fereduzyg”, azaz „Fürdőszeg” elnevezés is, amit 1256-ból említ egy okirat, egy Kisapáti és Gyulakeszi között fekvő határrész neveként. Nem ezen az úton, de valahol a közelben próbált átjutni Szigliget és Balatonederics között, 1818-as magyarországi tanulmányútján François Sulpice Beudant francia geológus is, aki itteni megpróbáltatásairól ezt írta: „Megnyugtattak, hogy Szigliget és Ederics közt a mocsár még járható. A faluban azonban megtudtam, hogy már három napja lehetetlen rajta a közlekedés. Egy paraszt sem vállalkozott rá, hogy átvigyen.” Más források szerint is azokban az évtizedekben csak igen száraz időben volt átjárható a berek a Tapolcai-medencében.[1]

Források[szerkesztés]

  • kira.gov.hu, lekérdezés időpontja: 2019. szeptember 2.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ikits Tamás (szerk.): Veszprém megyei közutak története. Veszprémi Közúti Igazgatóság, 1990. ISBN 963 441 197 5