36 bites architektúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bit
1 4 8 12 16 18 24 31 32 36 48 60 64 128 256 512
Alkalmazás
16 32 64
Lebegőpontos számítás pontossága
x1 x2 x4
Lebegőpontos számítás decimális pontossága
32 64 128

A számítógép-architektúrák területén 36 bites egészek, memóriacímek és más adategységek azok, melyek legfeljebb 36 biten (4,5 oktett) kifejezhetők, illetve ilyen szélesek. 36 bites mikroprocesszor-, illetve ALU-architektúrák továbbá azok, melyek ilyen méretű regisztereket, címsíneket és adatsíneket használnak.

A 36 bites architektúra olyan mikroprocesszor- vagy számítógép-architektúra, amelyben az adatút szélessége vagy a legnagyobb operandus-bithossz 36 bittel, avagy 4,5 oktettel egyenlő. Ezekben az architektúrákban tipikusan ennek megfelelő regiszterfájlok találhatóak, 36 bites regiszterekkel. A 36 bites rendszerek gyakran kihasználják a lehetőséget, hogy 6 darab 6 bites karakteres adat kezelhető egyszerre. Kialakulása annak köszönhető, hogy a korai számítógépekben a tervezők igyekeztek legalább a korabeli mechanikus kalkulátorok pontosságának megfelelni, és 36 biten már ábrázolható a 10 decimális számjeggyel leírható értéktartomány. A 36 bites rendszerek főleg korai nagy- és közepes számítógépek voltak, mikroprocesszoros rendszerekben már csak néhány speciális eszközben fordul elő 36 bites adat használata. Használatát kiszorította a 2 hatványainak megfelelő adatméretek használata, de nem tűnt el teljesen: még 2014-ben is forgalmaztak 36 bites számítógépeket, például a Unisys ClearPath Dorado sorozatát, ami a UNIVAC 1100/2200 sorozat utódja.

36 bites rendszerek[szerkesztés]

Az első 36 bites számítógéptípus az 1953-ban megjelent UNIVAC 1103 volt. Ennél a 36 bitet nem az adatábrázolás, hanem a teljesítmény fokozása indokolta. Elődje, az ERA 1101 vagy UNIVAC 1101 jelű modell 24 bites architektúrájú volt, 24 bites memóriaszavakkal, utasításszavában pedig 14 bites címmezővel. A 1103-asban az utasításszót kiterjesztették: a 36 bites utasításszó az utasításkódból, az operanduscímből és a következő utasítás címéből tevődött össze. A következő utasításcímmel a fordítóprogram optimalizálhatta a program futtatását és elhelyezését a forgó mágnesdobon, ami a gép főmemóriáját alkotta.[1]

A fontosabb 36 bites számítógépek:

A DEC kisebb gépeiben – PDP-1/PDP-9/PDP-1518 bites szóhosszat alkalmaztak, így ezekben a duplaszó 36 bites.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]