2017-es csehországi parlamenti választás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

2017-es csehországi parlamenti választás

2017. október 20. 21.

Vezető Andrej Babiš Petr Fiala Ivan Bartoš
Párt ANO 2011 ODS Kalózpárt
Előző választás 47 mandátum, 18,7% 16 mandátum, 7,7% 0 mandátum, 2,7%
Elnyert mandátum 78 25 22
Szavazatszám 1,500,113 572,962 546,393
29,6% 11,3% 10,8%
Vezető Tomio Okamura Vojtěch Filip Lubomír Zaorálek
Párt SPD KSČM ČSSD
Előző választás - 33 mandátum, 14,9% 50 mandátum, 20,5%
Elnyert mandátum 22 15 15
Szavazatszám 538,574 393,100 368,347
10,6% 7,8% 7,3%
Vezető Pavel Bělobrádek Miroslav Kalousek Jan Farský
Párt KDU–ČSL TOP 09 STAN
Előző választás 14 mandátum, 6,8% 26 mandátum, 12,0% -
Elnyert mandátum 10 7 6
Szavazatszám 293,643 268,811 262,157
5,8% 5,3% 5,2%
2017-es csehországi parlamenti választás
Dátum2017. október 21.
A Wikimédia Commons tartalmaz 2017-es csehországi parlamenti választás témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A 2017-es csehországi parlamenti választást október 20-án és 21-én rendezték. A Cseh Képviselőház mind a 200 tagját ekkor választották meg.

A választást a centrista ANO 2011 (ANO) párt nyerte.

A legutóbbi, 2013-as választások után a Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) vezette kormánykoalíció állt az ország élén, a Sobotka-kormány. A koalíció másik tagja az Andrej Babiš üzletember alapította centrista ANO volt, illetve a Keresztény és Demokrata Unió – Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL), amely 1990 óta majdnem mindegyik cseh kormányban részt vett. A 2017-es választáson a szociáldemokraták a hatodik helyre zuhantak vissza. A második a liberális konzervatív Polgári Demokrata Párt lett. A harmadik a Kalózpárt, a negyedik az euroszkeptikus és bevándorlásellenes Szabadság és Direkt Demokrácia – Tomio Okamura, párt lett. A korábbi legerősebb ellenzéki párt, a Csehország és Morvaország Kommunista Pártja (KSCM), jelentősen visszaesett, de még így is megelőzte a 2017-ig kormányzó szociáldemokratákat. Bejutott a parlamentbe a KDU-ČSL, a TOP 09 és a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) nevű párt is.

A közvéleménykutatások már 2014 eleje óta az ANO 2011 vezetését mutatták. Előnyük fokozatosan két számjegyűre nőtt, támogatóik százalékos arányát tekintve. Egy 2017 szeptemberi közvéleménykutatásban az ANO 2011-et a megkérdezettek 30,9 százaléka támogatta, a második helyen lévő Szociáldemokrata Pártot 13,1 százalék, a harmadik kommunista pártot pedig 11,1 százalék.[1]

Háttér[szerkesztés]

Bohuslav Sobotka miniszterelnök

A cseh alkotmány kimondja, hogy négyévente meg kell választani a Képviselőház, a cseh parlament alsóháza tagjait. A cseh kormány a Képviselőháznak felelős, és csak akkor maradhat hatalmon, ha élvezi a képviselők többségének a bizalmát. Az alkotmány 19. szakasza szerint minden 21 évét betöltött, választójoggal rendelkező cseh állampolgár indulhat képviselői mandátumért.

A 2014-es szenátusi és önkormányzati választások[szerkesztés]

2014. október 10-én és 11-én a csehek a 81-ből 27 szenátusi mandátum és mintegy 62300 helyi önkormányzati képviselői hely birtokosairól szavaztak. A szenátusi választáson a szociáldemokraták nyertek, de több nagyváros vezetését elvesztették. A főváros, Prága a koalíciós partner ANO 2011 irányítása alá került.

A 2016-os regionális és szenátusi választások[2][szerkesztés]

A 2016 októberében tartott választás 27 szenátor megválasztásáról döntött, illetve ekkor választották meg 13 kerület 675 közgyűlési tagját. A regionális választást az ANO nyerte meg 21,05 százalékos eredménnyel. A szociáldemokraták 15,25%-ot kaptak, és csak két kerületben szereztek többséget: Dél-Csehországban és Vysočinában. A kommunisták (KSČM) nagy vereséget szenvedtek: 10,54 százalékos eredményükkel 96 közgyűlési helyet veszítettek el. A középjobb ODS a szavazatok 9,47 százalékát kapta és 76 mandátumot szerzett.

A szenátori posztokról mintegy 2,7 millió cseh szavazott.[3] Ezt a választást a KDU-ČSL nyerte, kilenc új szenátori mandátumot szerezve. Az ANO és a szociáldemokraták ezen a választáson súlyos vereséget szenvedtek. Az ANO 14 jelöltet juttatott a második fordulóba, de közülük csak hárman nyerték el a mandátumot. A szociáldemokraták 10 mandátumot veszítettek. Köztük volt a Szenátus alelnöke, Zdeněk Škromach széke is. Az ODS csak hat jelöltet tudott a második fordulóig juttatni, de közülük négyen nyertek is (köztük Zdeněk Nytra, aki független jelöltként indult).

A 2017-es kormányválság[szerkesztés]

A koalíciós kormány a 2014-ben bejelentett intézkedések közül többet sikerrel megvalósított, mint a kiskereskedelem elektronikus regisztrációját és az fordított áfát.[4] A Sobotka-kormányt az elemzők jó ideig stabilabbnak ítélték, mint elődeit. 2017 májusában azonban kormányválság kezdődött, amikor a miniszterelnök bejelentette, hogy a koalíciós partner ANO delegálta Andrej Babiš pénzügyminiszter nevéhez köthető pénzügyi bizonytalanságok miatt lemond. Néhány nappal később, miután összekülönbözött Miloš Zeman államelnökkel a kormányzás jövőjét illetően, Sobotka visszavonta a döntését. Május 24-én menesztette Babišt és Ivan Pilnýt nevezte ki helyette. Ezzel véget vetett a válságnak.[5]

A választási rendszer[szerkesztés]

A cseh Képviselőház 200 tagját 14 több képviselőt állító választókerületben választják. Ezek egyenként 5-25 képviselőt delegálnak a parlamenti alsóházba.[6] A szavazás nyílt listás és aranyos. A szavazók legföljebb négy jelöltre szavazhatnak a választott listán. A mandátumokat a D'hondt módszernek megfelelően osztják szét. A parlamenti bejutási küszöb az egyes pártoknak 5 százalék, a kétpárti szövetségeseknek 10, a hárompártiaknak 15, és 20 százalék a négy- vagy többpártiaknak. Egy jelölt, ha több, mint öt százalékot kapott, a listája tetejére lép. Ha több, mint egy jelölt kap több, mint 5 százalékot, akkor a szavazatok száma alapján rangsorolják őket.[7]

A versenyző pártok és jelöltek[szerkesztés]

A választásokon részt vevő fontosabb pártok:

Párt Ideológiája Vezetője
Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) Szociáldemokrácia, Európa-pártiság Milan Chovanec (ügyvezető)
ANO 2011 (ANO) Centrizmus, populizmus, liberalizmus, Harmadik utasság Andrej Babiš
Csehország és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM)
Demokratikus Szocializmus Párt
Kommunizmus, Euroszkepticizmus Vojtěch Filip
TOP 09
A Cseh Korona (Csehország, Morvaország és Szilézia Monarchista Pártja)
Konzervatív Párt
Elkötelezettt Pártonkívüliek Klubja
Liberális-Környezetvédő Párt
Liberális konzervativizmus, Európa-pártiság Miroslav Kalousek
Polgári Demokrata Párt (ODS)
Ingatlantulajdonosok Pártja
Liberális konzervativizmus, Gazdasági liberalizmus, Euroszkepticizmus Petr Fiala
Keresztény és Demokratikus Unió – Csehszlovák Néppárt (KDU-ČSL)
• Coexistencia and Independents
Kereszténydemokrácia, Európa-pártiság, szociálkonzervativizmus Pavel Bělobrádek
Polgármesterek és Függetlenek (STAN)
Liberec Régió Polgármesterei
SNK Európai Demokraták
Szociálkonzervativizmus, Lokalizmus Petr Gazdík
Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD)
A Morvák
Jobboldali populizmus, Bevándorlás-ellenesség, közvetlen demokrácia, euroszkepticizmus Tomio Okamura
Cseh Kalózpárt (Piráti) Kalóz politika, közvetlen és részvételi demokrácia, nyílt állam, liberalizmus[8] Ivan Bartoš
Zöld Párt (Zelení)
Politikai Mozgalom Változás
Zöld politika, Európa-pártiság Matěj Stropnický
Szabad polgárok pártja (Svobodní) Klasszikus liberalizmus, jobboldali libertarianizmus, Libertárius konzervativizmus, euroszkepticizmus Petr Mach
Realisták (REAL)
Cseh Köztársaság Patióták
Nemzeti konzervativizmus, gazdasági liberalizmusm, euroszkepticizmus Petr Robejšek
Polgári Jogok Pártja (SPO) Szociáldemokrácia, közvetlen Demokrácia Jan Veleba
Józa Ész Pártja (Rozumní)
Nemzeti Demokrácia
Változás az Emberekért
Koalíció a Köztársaságért – Csehország, Morvaország és Szilézia Republikánus Pártja
Democratikus Zöld Párt
Cseh Mozgalom a Nemzeti Egységért
Nacionalizmus, nemzeti liberalizmus, euroszkepticizmus Petr Hannig
Koalíció a Köztársaságért – Csehszlovákia Republikánus Pártja (SPR–RSČ) Nemzeti konzervativizmus, Bevándorlás-ellenesség, Csehszlovák unionizmus, euroszkepticizmus Miroslav Sládek
A Társadalmi Igazságosság Munkáspártja (DSSS) Újnácizmus, nacionalizmus, globalizmus-ellenesség, euroszkepticizmus Tomáš Vandas

A közvéleménykutatások[szerkesztés]

Részvétel[szerkesztés]

A részvétel összesített adatai[9]
jogosultak
arányában
szavazók
arányában
Választójogosult 8 374 501
Szavazó 5 094 633 60,84%
   érvényes szavazólap 5 060 759 60,43% 99,34%
   érvénytelen / hiányzó szavazólap 33 874 0,40% 0,66%
Távolmaradó 3 279 868 39,16%

A 8,4 millió szavazásra jogosult polgárból 5,1 millió vett részt a választásokon (61%). Közülük több mint harmincezren érvénytelenül szavaztak (0,7%). A részvételi arány valamivel magasabb volt a négy évvel korábbinál (+1,4%).

A legmagasabb a választói kedv Prágában (67%), míg a legalacsonyabb a nyugati országrészben található Karlovy Vary-i és Ústí nad Labem-i kerületekben volt (52-52%).

Részvételi adatok kerületenként
Kerület Választó-
jogosult
Szavazó Részvétel
Prága főváros
Hlavní město Praha
916 940 615 519 67,13%
Közép-csehországi kerület
Středočeský kraj
1 047 853 664 722 63,44%
Dél-csehországi kerület
Jihočeský kraj
513 882 317 250 61,74%
Plzeňi kerület
Plzeňský kraj
456 299 273 374 59,91%
Karlovy Vary-i kerület
Karlovarský kraj
236 250 123 107 52,11%
Ústí nad Labem-i kerület
Ústecký kraj
652 568 341 783 52,38%
Libereci kerület
Liberecký kraj
350 307 210 363 60,05%
Hradec Králové-i kerület
Královéhradecký kraj
444 016 280 822 63,25%
Pardubicei kerület
Pardubický kraj
412 172 259 860 63,05%
Vysočina kerület
Kraj Vysočina
412 847 264 356 64,03%
Dél-morvaországi kerület
Jihomoravský kraj
951 420 587 458 61,75%
Olomouci kerület
Olomoucký kraj
515 014 307 825 59,77%
Zlíni kerület
Zlínský kraj
477 700 296 748 62,12%
Morva-sziléziai kerület
Moravskoslezský kraj
987 233 551 446 55,86%
Összesen 8 374 501 5 094 633 60,84%

Eredmény[szerkesztés]

Szavazatok és képviselői helyek[9]
Párt Szavazat Képviselő +/–
ANO 2011 (ANO) 1 500 113 29,64% 78 39,0% +31 Növekedés
Polgári Demokrata Párt (OSD) 572 962 11,32% 25 12,5% +9 Növekedés
Cseh Kalóz Párt (Piráti) 546 393 10,80% 22 11,0% Új
Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) 538 574 10,64% 22 11,0% Új
Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) 393 100 7,77% 15 7,5% –18 Csökkenés
Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD) 368 347 7,28% 15 7,5% –35 Csökkenés
Keresztény és Demokratikus Unió –
Csehszlovák Néppárt
(KDU-ČSL)
293 643 5,80% 10 5,0% –4 Csökkenés
TOP 09 268 811 5,31% 7 3,5% –19 Csökkenés
Polgármesterek és Függetlenek (STAN) 262 157 5,18% 6 3,0% Új
Szabad Polgárok Pártja (Svobodní) 79 229 1,57% 0
Zöld Párt (Zelení) 74 335 1,47% 0
Józan Ész Pártja (Rozumní) 36 528 0,72% 0
Realisták (REAL) 35 995 0,71% 0
további 18 párt (összesen) 90 572 1,79% 0
Összesen 5 060 759 200
A megszerzett képviselői helyek kerületenként
Képviselők száma 24 26 13 11 5 13 8 11 10 10 23 12 12 22 200
#. Lista PRÁ
KÖZ
DÉL
PLZ
KAR
UST
LIB
HRA
PAR
VYS
DMR
OLM
ZLI
MSZ
1. ANO 2011 ANO 6 9 5 5 3 7 4 5 4 4 7 5 4 10 78
2. Polgári Demokrata Párt OSD 5 4 2 2 0 1 1 1 1 1 3 1 1 2 25
3. Cseh Kalóz Párt Piráti 5 3 1 1 1 1 1 1 1 1 2 1 1 2 22
4. Szabadság és Közvetlen Demokrácia SPD 1 2 1 1 1 2 1 1 1 1 3 2 2 3 22
5. Kommunista Párt KSČM 1 2 1 1 0 1 0 1 1 1 2 1 1 2 15
6. Szociáldemokrata Párt ČSSD 1 2 1 1 0 1 0 1 1 1 2 1 1 2 15
7. Keresztény és Demokratikus Unió – Csehszlovák Néppárt KDU-ČSL 1 0 1 0 0 0 0 1 1 1 2 1 1 1 10
8. TOP 09 TOP 3 2 1 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 7
9. Polgármesterek és Függetlenek STAN 1 2 0 0 0 0 1 0 0 0 1 0 1 0 6

Politikai következmények[szerkesztés]

Nemzetközi reakciók[szerkesztés]

A külföldi reakciók elsősorban nem is az ANO eredményét emelték ki, hanem a ČSSD történelmi méretű vereségét. A párt még annál is kevesebb szavazatot kapott, mint amennyit a közvélemény-kutatók a választások előtt kimutattak. Az eredményt a magyarországi értékelők is történelmi vereségként, a szociáldemokrata mozgalom arculcsapásaként értelmezték.[10][11]

Az ANO eredményét szintén történelminek tekintették, hiszen ilyen magas támogatottsággal és ilyen nagy előnnyel még egyetlen párt sem nyert választást Csehországot.[12][13] Kiemelték ugyanakkor hogy maga az elitellenes ANO továbbra is egy politikai színtéren nehezen besorolható párt maradt, amely igazi sötét lóként viselkedik majd a kormányon, törekvései kiszámíthatatlanok. Andrej Babišt magát is problémás vezetőnek minősítették, hiszen a választás idején nyomozás folyt ellene korrupciós gyanú miatt, így ha akad is olyan párt, amely nem zárkózik el az ANO-tól, annak vezetői alighanem elzárkóznak Babiš miniszterelnök támogatásától.[14][10][15]

Kormányalakítás[szerkesztés]

A választási eredmény nehéz kormányalakítást ígért. Ennek az egyik oka a politikai színtér minden korábbinál nagyobb felaprózódása, kilenc párt képviselőházba történő bejutása volt. A képviselőház harmadát kitevő frakció mögötti ANO ráadásul protestpártként működött, vele a többi párt csak nagyon nehezen tudott volna kormányzati munka során együttműködni. A választás után Zeman elnök jelezte, hogy a legkívánatosabbnak egy ANO-ODS kormányt tartana.[16] (Ez egy optimális koalíció lett volna, mivel a 200 fős képviselőházban a két pártnak összesen 103 képviselője került.) Az ODS vezetése a felvetést Andrej Babiš kétes üzelmeire hivatkozva visszautasította.[16] Andrej Babiš az ANO vezetőjeként a következő napokban hét párttal is felvette a kapcsolatot kormányalapítási tárgyalások céljából, ám azt minden párt visszautasította.[17] A koalícióra önként vállalkozott volna a bevándorlásellenes és közvetlen demokráciát támogató SDP, velük viszont Babiš nem akart közösen dolgozni.[17][18] A nem sok sikerrel kecsegtető tájékozódási szakasz ellenére Miloš Zeman október legvégén ténylegesen is megbízta Babišt az új kormány megalakításával.[19]

November közepére már egyértelmű volt, hogy az ANO vezetője csak kisebbségi kormány felállításában bízhat.[20] Miloš Zeman előre figyelmeztette a képviselőházat, hogy Babiš fogja megbízni a kormány megalakításával és ha a parlament a kötelező bizalmi szavazáson a Babiš-kormányt elutasítja, akkor is az ANO vezetőjét bízza meg újabb kormány megalakításával. Zeman 2017. december 6-án ténylegesen is kormányfővé nevezte ki Andrej Babišt,[21] aki megalakította első kormányát.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Merkelnél sokkal nagyobbat nyerhetnek a cseh populisták 24.hu ,2017. 09. 25. 19:02
  2. Volby 2018: senátní a komunální - průzkumy, výsledky - Info.cz (cseh nyelven). Info.cz. [2020. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. október 3.)
  3. Volební účast v obvodech v 1. a 2. kole (czech nyelven). Czech Statistical Office. (Hozzáférés: 2016. október 15.)
  4. Policy Statement of The Government of The Czech Republic. Government of the Czech Republic. (Hozzáférés: 2017. május 23.)
  5. Czech president fires finance minister, ending political crisis. POLITICO. (Hozzáférés: 2017. május 24.)
  6. https://volby.cz/pls/ps2013/ps51?xjazyk=EN
  7. Electoral system IPU
  8. Archivált másolat. [2016. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. október 4.)
  9. a b Volby do Poslanecké sněmovny, 2017 (A képviselőház megválasztása) (cseh és angol nyelven). Český Statistický Úřad (Cseh Statisztikai Hivatal). (Hozzáférés: 2017. október 22.)
  10. a b Nehéz lesz a kormányalakítás és az ellenzék sem egységes Csehországban (magyar nyelven). Inforádió, 2017. október 25. (Hozzáférés: 2021. május 13.)
  11. Bőtös Botond: Így omlott össze a Cseh Szociáldemokrata Párt (magyar nyelven). Új Egyenlőség, 2018. január 28. (Hozzáférés: 2021. május 11.)
  12. Néhány éve még nem is létezett, most toronymagasan nyeri a cseh választásokat (magyar nyelven). Index, 2017. október 25. (Hozzáférés: 2021. május 12.)
  13. Populist billionaire Babis wins landslide in Czech general election (angol nyelven). France24, 2017. október 21. (Hozzáférés: 2021. május 13.)
  14. Esélytelen a cseh koalíciós kormány (magyar nyelven). Index, 2017. október 29. (Hozzáférés: 2021. május 13.)
  15. Czech Election Won by Anti-Establishment Party Led by Billionaire (angol nyelven). New York Times, 2017. október 21. (Hozzáférés: 2021. május 13.)
  16. a b Andrej Babis alakíthat kormányt Csehországban (magyar nyelven). Portfolió, 2017. október 23. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  17. a b Kisebbségi kormány alakításával próbálkozik a cseh választás nyertese (magyar nyelven). Origo, 2017. október 27. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  18. Egyelőre nincs előrelépés a cseh kormányalakítási tárgyalásokon (magyar nyelven), 2017. október 26. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  19. A cseh államfő bízik Andrej Babis képességeiben (magyar nyelven). Kitekintő, 2017. október 31. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  20. Rögös lesz az út a cseh kormányalakításig (magyar nyelven). Kitekintő, 2017. november 15. (Hozzáférés: 2021. május 14.)
  21. Andrej Babis Csehország új miniszterelnöke (magyar nyelven). HVG, 2017. december 6. (Hozzáférés: 2021. május 12.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Czech legislative election, 2017 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.