2009 típusú szerelvény (londoni metró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
2009 típusú szerelvény
2009 Stock Underground Trains.jpg
Victoria line 09 Tube Stock DM Interior.jpg
Bombardier MOVIA 2009
Pályaszám
Victoria line
Általános adatok
Gyártó Bombardier Kassel
(korábban ADtranz)
Gyártásban 2008-2009
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1 435 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 80 km/h-ra korlátozva
Magasság 2882 mm
Szélesség 2680 mm
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2009 típusú szerelvény témájú médiaállományokat.

A 2009 típusszámú metróvonatok a Bombardier Transportation által – kifejezetten a londoni metró számára - tervezett és legyártott szerelvények, melyek a MOVIA család tagjai és amelyeket Angliában a Litchurch Lane gyárban szerelnek össze Derby megyében.

A Bombardier Transportation UK a korábbi Adtranz jogutód vállalata, amely az 1992-es típusszámú motorvonatokat is tervezte és gyártotta a Central line és a Waterloo & City line számára. A tervek szerint 47 db, egyenként nyolc kocsiból álló vonatot gyártanak a Victoria line számára, melyekkel a korábban használt 1967-es típusszámú szerelvényeket cserélik le.

Az új vonatok gyártása folyamatos, és a régi szerelvények kivonása várhatóan 2012-ig tart majd, amikor is az utolsó 1967 típusú vonatot is kivonják a forgalomból. Az első 2009 típusú szerelvény 2009. július 21-én kezdte meg az utasok szállítását és várhatóan 2010 elejétől kéthetente újabb vonatok állnak forgalomba.

Jellemzők[szerkesztés]

A vonatok egy 3.4 milliárd font értékű szerződés részei, melyet a korábbi Metronet (a londoni metró korábbi jármű-üzemeltető leányvállalata) és a Bombardier írt alá. A szerződés tárgya automata-üzemeltetésű vonatok, valamint központosított, számítógép-vezérlésű jelzőrendszer kiépítése a Victoria line és a többi kéregvasút jellegű vonal számára.

Ez a fejlesztés a tervek szerint javítana a járatok megbízhatóságán, 8%-kal csökkentené a menetidőt az állomások között, valamint 16%-kal javítaná az átlag-menetidőket. Ez részben annak köszönhető, hogy az új vonatok jobb műszaki teljesítménnyel bírnak elődjeiknél, nagyobb a maximális sebességük: 80 km/h (50 mérföld/óra), jobb a gyorsulási teljesítményük 1,3 ms/-2-el, normál menetben a lassulásuk 1,14 ms/-2-el, és a vészfék okozta lassulásuk 1-4 ms/-2-el az 1992-es típusú kocsik műszaki adataival megegyezően.

Csúcsidőben 43 vonatnak kell üzemelnie egyazon időben a vonalon, ami 6 szerelvénnyel több a jelenlegi 37-nél. A kocsik egyenként 252 ülő- és állóhellyel rendelkeznek, ebből adódóan a vonaton egyszerre nagyjából 1196 utas utazhat. Ez a szám 19% kapacitás-növekedést eredményez, sokkal kényelmesebb utazást biztosít, valamint szélesebb ajtókat terveztek a szerelvényekre a könnyebb le- és felszállás érdekében, így közvetve a peronon töltött idő is kevesebb lesz. Az 1967-es típusú vonatokkal ellentétben az újak 40 milliméterrel szélesebbek, kihasználva a Victoria vonal azon adottságát, hogy az alagútjai valamivel tágasabbak a hasonló típusú más vonalakénál.

Így azonban – mivel a Victoria line-nak nincs felszíni szakasza, és a vonatok cseréje eddig más vonalakon keresztül zajlott (a föld alatt a kocsikat átterelték más vonalakra, ahol aztán a felszínre tudták őket irányítani) – a szerelvények nem hagyhatják el az alagutat soha, tehát ennek megfelelően az összeszerelés úgy történik, hogy kamionnal szállítják a kocsikat egyenként, egy üregben leeresztik őket a föld alá, majd a föld alatt kialakítják a vonatot.

A szerelvények a Bombardier ún. FICAS technológiájával készültek, ezáltal vékonyabb a burkolatuk és ettőlfogva (a nagyobb mérettel együtt) több belső tér marad az utasoknak. Ezen szerelvények gyártása volt az első azóta, amióta a vasúti járművek megközelíthetőségét szabályozó törvény (Rail Vehicle Accessibility Regulations) életbe lépett, így a mozgáskorlátozott utasok könnyebben használhatják. A kocsikban helyenként tágasabb tereket alakítottak ki (oldalfalra felcsukható ülőhelyekkel), és a középső ajtókat automata rámpával látták el ahol a kerekesszékkel, valamint babakocsival utazók kényelmesen közlekedhetnek.

A vonatok a leghosszabbak a metrórendszerben használtak között, egyenként 133,27m hosszúak, 3 méterrel hosszabbak, mint az eddig használt vonatok, ugyanakkor a következő megrendelés tárgyai, az „S” típusú szerelvények, melyek ugyancsak a Bombardier-MOVIA család tagjai még ennél is hosszabbak lesznek. A kocsikat biztonsági kamerákkal, valamint pont-matrix kijelzős utastájékoztatókkal látták el. A tájékoztató-rendszer pontos információkat ad majd a menetrendről, és a hangbemondás is ezen keresztül történik majd. A szerelvény magasságát állítani lehet majd az adott állomás peronszintjéhez viszonyítva, azonban ezt a tulajdonságot nem alkalmazzák a kerekesszékkel közlekedők könnyebb le- és felszállása érdekében.

A legtöbb metrószerelvénnyel ellentétben az új vonatokon a CTBC vészfék (autostop fék, amely a vezető rosszulléte esetén megállítja a vonatot) a jobb oldalon kapott helyet, mert a Victoria vonalon a peronok többsége szintén jobboldali a menetiránynak megfelelően. Ezen kívül további újítás, hogy a metróvezető fülkéje olalsó bejárattal közelíthető meg, míg a korábbi szerelvények esetén csak az utastéren át lehetett bejutni a vezetőfülkébe, és ez problémás volt főként csúcsidőben.

A vonatok két – egyenként négy kocsis – egységből állnak össze, melyeket a végeikkel kapcsolnak össze. A vonat felépítése: A kocsi (vezetőfülkés motorkocsi) – B kocsi (vontatott kocsi) – C kocsi (vezetőfülke nélküli motorkocsi) – D kocsi (vezetőfülke nélküli tolató motorkocsi) – D- C-B-A. A szerelvényeket a Victoria vonalon a Northumberland Park Depot kocsiszínben tartják karban. A kocsiszínben a Bombardier mérnökei is dolgoznak a garanciális alkatrészek cseréje miatt. Az eredeti tervek szerint a kocsik össztengely-meghajtást kaptak volna (azaz minden tengelyt külön motor haj meg), akárcsak az 1992-es típusú szerelvények esetén, így teljesült volna a kívánt vonóerő, illetve gyorsulás , azonban a próbautak során a mérnökök úgy döntöttek, hogy a motorral összekötött tengelyek 75%-a elégséges, ezáltal a terv egyszerűbb, az üzemeltetés és javítás költsége pedig 3,5%-kal alacsonyabb az eredeti tervezett 10 millió fontos költségnél. Minden kocsit mechanikus Scharfenberg vonókészülékkel szereltek fel.

A szerelvény modellje kívülről

Az új vonatok bevezetése[szerkesztés]

Az új járművek terveivel 2004 szeptemberére készültek el, és a két prototípus gyártása 2005. januárban kezdődött meg. Az első prototípus megépítésének befejezését 2006 közepére tervezték, ezzel szemben a Metronet 2006. február 3-án bejelentette, hogy az első prototípus előbb elkészült, így megkezdődhet annak statikus tesztelése. 2006.07.21 és 2006.08.04 között a vonat élethű modellje az Euston Square Gardensben megtekinthető volt a nagyközönség számára, majd utána a közönség véleményéről felmérést készítettek.

Szeptemberben zajlottak a két prototípus tesztjei a gyártó Litchurch Lane Works üzemében. A tervek szerint a tesztek a szerelvények későbbi rendeltetési helyén, azaz a Victoria vonalon 2006 évvégétől kellett volna hogy megkezdődjenek, azonban ezekre csak 2007 májusában került sor. Ez utóbbi teszt adott lehetőséget egyben a metróvezetők tréningjére, illetve a karbantartó mérnökök felkészítésére. Az első jármű üzembe helyezését 2008. júliusra tervezték, míg a maradék vonatok forgalomba helyezése 2009 végéig volt esedékes. Az első jármű forgalomba állítása végül egy évet késett, így az 2009.07.21-én 23:00 órakor futott ki a kocsiszínből 227-es járatszámmal Seven Sisters megállót elhagyva Brixton irányába.

A mérethű modell belsejében

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a London Underground 2009 Stock című angol nyelvű Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2009 típusú szerelvény (londoni metró) témájú médiaállományokat.