1916 (album)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Motörhead
1916
nagylemez
Megjelent 1991. február 26.
Felvételek 1990.
Stílus Heavy metal, rock and roll
Nyelv angol
Hossz 39 perc 28 mp
Kiadó WTG/Epic
Producer Peter Solley & Ed Stasium
Kritikák
Motörhead-kronológia
No Sleep at All
(1988)
1916
(1991)
March ör Die
(1992)
Kislemezek az albumról
  1. The One to Sing the Blues / Dead Man's Hand
    Megjelent: 1990. december 24.
  2. No Voices in the Sky / Eagle Rock
    Megjelent: 1991.

Az 1916 album a brit Motörhead zenekar 1991-ben megjelent, sorrendben kilencedik stúdiólemeze, melyet 1992-ben Grammy-díjra is jelöltek a "Best Metal Performance" kategóriában.

Története[szerkesztés]

A Motörhead hosszas jogi huzavona után 1990-re szakított Doug Smith menedzserrel és a GWR kiadóval. Addigra már három év eltelt az utolsó Motörhead stúdióalbum, a Rock 'n' Roll megjelenése óta. Búcsúzóul a GWR kiadta lemezen is a The Birthday Party (1985) koncertvideó hanganyagát, a Motörhead pedig új lemezszerződést kötött a multinacionális Sony Music leányvállalataként működő amerikai WTG/Epic kiadóval. Ezután végre nekiláthattak a következő albumuknak.

Az 1916 címen megjelent albummal elrugaszkodtak a korábbi Motörhead-lemezek megszokott stílusától. A "Love Me Forever" például egy szomorú ballada, ahol Lemmy dallamokat énekel, amit soha korábban, de a "Nightmare/The Dreamtime"-hoz hasonló horrorisztikus, drámai hangvételű vontatott témát sem írtak még azelőtt. A lassú, rekviemszerű címadó dalban, mely az első világháborús somme-i csatának állít emléket, csellókíséret is hallható.

Európa összes zászlóját megtalálod az 1916 borítóján, kivéve Franciaországét. És a lényeg, hogy a címadó dal arról a csatáról szól, amit Franciaországban vívtak! De mit lehet tenni?
– Lemmy

A dalok egy másik harmada laza rock and roll, mint az "I'm So Bad (Baby I Don't Care)", a "No Voices in the Sky", a "Going to Brazil" vagy az "Angel City". A "R.A.M.O.N.E.S." című dal pedig tisztelgés az első punk rock együttes előtt.

A "R.A.M.O.N.E.S." a leggyorsabb (és legrövidebb) dal az albumon, egy lassabb számból indult ki. Aztán egyszer azt mondtam: - Játsszuk egy kicsit gyorsabban -, és pont úgy szólt, mint a Ramones, úgyhogy az így jött létre.
– Lemmy

A lemez eredeti producere Ed Stasium volt, akivel mindössze négy dalt vettek fel azután mennie kellett, mert a keverésnél a zenekar beleegyezése nélkül módosított a felvételeken. Stasium elmondása szerint ő lépett le, mert nem bírta tovább Lemmy drogozását és alkoholizálását. Mindenesetre az album végső változatára a "Going to Brazil", a "No Voices in the Sky" és a "Love Me Forever" dalok kerültek fel ebből az időszakból. A munkát Peter Solley-el folytatták, aki a zenekarvezető Lemmy szerint "óriási volt".

Az album a 24. helyig jutott Angliában, míg Amerikában a Billboard 200 lemezeladási listán 142. lett, az addigi legjobb eredménnyel. 1992-ben Grammy-díjra is jelölték a Legjobb Metal Produkció (Best Metal Performance) kategóriában, amit végül a Metallica nyert meg a Fekete Albummal.

A lemezbemutató turné európai szakaszán egy forgatócsoport öt napig dolgozott a Motörhead mellett és az akkor rögzített anyagból készült az Everything Louder than Everything Else koncertvideó.

Az album dalai[szerkesztés]

  1. "The One to Sing the Blues" (Lemmy, Würzel, Campbell, Taylor) – 3:07
  2. "I'm So Bad (Baby I Don't Care)" (Lemmy, Würzel, Campbell, Taylor) – 3:13
  3. "No Voices in the Sky" (Lemmy, Würzel, Campbell, Taylor) – 4:12
  4. "Going to Brazil" (Lemmy, Würzel, Campbell, Taylor) – 2:30
  5. "Nightmare/The Dreamtime" (Lemmy, Würzel, Campbell, Taylor) – 4:40
  6. "Love Me Forever" (Lemmy, Würzel, Campbell, Taylor) – 5:27
  7. "Angel City" (Lemmy) – 3:57
  8. "Make My Day" (Lemmy, Würzel, Campbell, Taylor) – 4:24
  9. "R.A.M.O.N.E.S." (Lemmy, Würzel, Campbell, Taylor) – 1:26
  10. "Shut You Down" (Lemmy, Würzel, Campbell, Taylor) – 2:41
  11. "1916" (Lemmy) – 3:44

Közreműködők[szerkesztés]

  • Ian 'Lemmy' Kilmister – basszusgitár, ének
  • Phil Campbell - gitár, háttérvokál
  • Mike 'Würzel' Burston - gitár, háttérvokál
  • Phil 'Philthy Animal' Taylor - dobok
  • James Hoskin - cselló az "1916" dalban

Forrás[szerkesztés]