14-es torpedónaszád (Osztrák–Magyar Monarchia)

14-es torpedónaszád (Osztrák–Magyar Monarchia)
Hajótípus	Torpedónaszád
Üzemeltető	Császári és Királyi Haditengerészet
Hajóosztály	Cobra-osztály
Pályafutása
Építő	Yarrow & Co., London
Ára	482 292 korona
Építés kezdete	1897. augusztus
Vízre bocsátás	1899. január 25.
Szolgálatba állítás	1899. április 11.
Sorsa	Nagy Britanniának ítélték lebontásra, akik továbbadták Olaszországnak.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	135,00 t teljes felszereléssel
Hossz	46,52 m
Szélesség	4,65 m
Merülés	2,50 m teljes felszereléssel
Hajtómű	1 db 3 hengeres, háromszoros működésű gőzgép 2 db vízcsöves Yarrow kazán, üzemi nyomás 16,5 atm 1 db hajócsavar Üzemanyag készlet: 30 t szén
Teljesítmény	2700 ILE
Sebesség	26,96 csomó (49,9 km/h)
Hatótávolság	1000 tmf 13 cs sebességgel
Fegyverzet	3 db 45 cm-es fedélzeti TCS 2 db 4,7 cm/L33 gyorstüzelő löveg
Legénység	2+20 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz 14-es torpedónaszád (Osztrák–Magyar Monarchia) témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A 14-es torpedónaszád (ex-Kígyó) az Osztrák–Magyar Monarchia Cobra-osztályú torpedónaszádja (Torpedoboot) volt az első világháborúban. Testvérhajói a 13-as, 15-ös és a 16-os torpedónaszád.

Pályafutása

1897 augusztusában megkezdték az építését. 1898. július 20-án jóváhagyták a nevét. 1899. január 25-én vízre bocsátották. Április 11-én szolgálatba állították. 1900. március 19. és 24-e között a Torpedó Iskolánál volt. 1909. április 23-án szolgálatba állították. Szeptember 15-től Lussinban (Lošinj) állomásozott. 1910-ben a neve helyett a 14-es számot kapta, és Teodóban állomásozott.

1914. január 18-án átminősítették repülőgépmentő- és szállító hajóvá. Torpedóvető csöveit eltávolították, tatfedélzetére erősebb árbócot és egy daruszárat szereltek, erre egy platformot. Március 14-én átadták a pólai Repülő Állomásnak.

1915-ben abbahagyta a repülőgép-mentési tevékenységet. Októberben ismét beszerelték elülső torpedóvető csöveit is, de a hátsó platformot megtartották. Sebenicóban állomásozott.

1916-ban őrszolgálatot látott el és konvojokat kísért. Decemberben Pólába ment nagyjavításra. December 30-án ismét Sebenicóban volt.

1917-ben konvojkíséréseket hajtott végre. Április 3-án bevitt Kumborba egy megsérült repülőgépet. Május 4-én egy repülőgépet Rogosnizzából (Rogoznica) Sebenicóba vitt. További repülőgép szállításokat hajtott végre Sebenicó és Curzola között. Augusztus 23-án a Sabbioncello-csatornában a Budapest nekiment a hajótest közepének. A 73-as torpedónaszád bevontatta Val Pedocchióba, ahol eltömítették a léket, majd Pólába vitték javításra. Október 5-én és 8-án részt vett az eltűnt 11-es torpedónaszád utáni kutatásban, amelyről később kiderült, hogy átállt az ellenséghez. November 5-én Goli-foknál felszedett egy repülőgépet és egy holttestet.

1918. január 19-én Sebenicóból Curzolába szállított egy repülőgépet. Június 3-án Rogosnizzánál kimentett egy repülőgépet. Június 7-én Zárából Sebenicoba vitt 3 repülőgépet. Június 14-én Spalato előtt kimentett egy repülőgépet. Június 15-én Makarska előtt konvojt kísért. Július 3-án Kukuljane-ig (Kukuljan) kísért egy német tengeralattjárót. Július 30-án Cattaróból (Kotor) Zára érintésével Pólába vitt egy olasz repülőgépet. Augusztus 26-án Spalato előtt kimentett egy repülőgépet. Ezután konvojkísérési feladatokat hajtott végre.

1920-ban Nagy Britanniának ítélték, de a britek eladták lebontásra az olaszoknak.

Források

• kriegsmarine.hu Archiválva 2017. december 1-i dátummal a Wayback Machine-ben