Čudomirić család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Čudomirić család
Nemesi család
OrszágHorvát Királyság
Nemzetiséghorvát
Alapítva11. század
Kihalt16. század

A Čudomirić család egyike volt a Horvát Királyság azon tizenkét törzsi nemzetségének,[1] amelyet a Pacta conventa is említ.

A név eredete[szerkesztés]

Branimir Gušić azzal érvelt, hogy a családnév a montenegrói Bar melletti Tudjemili (Tjudjemili vagy Čudemili) helynévhez, illetve faluhoz kapcsolódik, amelyek a Szent Miklósnak szentelt templommal rendelkező Dedići és Hrvatin falvak közelében találhatók. Ez alapján a Čudomir-Čudomer nevet a gót Thiudomer személynévből (gót: thiuda = nemzet, nép) származtatta.[2]

Története[szerkesztés]

A nemzetség legkorábbi ismert őse Pribislav Čudomirić zsupán, egyike a Pacta conventában említett tizenkét nemesnek.[1] A Supetari kartulárium szerint a Čudomirović egyike volt annak a hat nemzetségnek, amelyek a bánokat választották, és akik új királyt is választhattak abban az esetben, ha az előző király úgy halt meg, hogy nem hagyott örökösöket.[3] Ebben szerepel „Saruga” vagy „Saruba (Zaruba) Cudomirig”, aki nagy valószínűséggel rokona „iupanus Sarubbának”, aki annak a Szlavicsnak köréhez tartozott, aki máig nem tisztázottan vagy horvát király volt, vagy a horvát trónra pályázott.[2] A család tagjai a 15. századra valószínűleg sok kisebb ágra szakadtak, vagy más családok részévé váltak, vagy elvesztették nemesi státuszuk nagy részét.[4]

A család legkorábbi biztos említése 1207-ből való, amikor „Uste Zudomiriko” tanúként szerepel (a Gusić, Mogorović, Kačić és más nemzetségek képviselőivel együtt) két, a Tinjtől nyugatra (Benkovac közelében) fekvő bubnjani Szent Péter-templomhoz kapcsolódó dokumentumban.[5] Ezt követően a család tagjai számos oklevélben felbukkannak. 1232-ben Zára városának egy a zárai Szent Krševan (Chrysogonus)-templom földjeiről szóló oklevelében Milota Cidomirigről van említés, míg Dobroje, Vukoje Čudomirić fia 1278-ban birtokosként volt ismert a Zára melletti Čudomirćina vagy Čudomirić környékén egészen a 16. századig.[2][5] 1348-ban és 1361-ben Radoslav és Radič Čudomirić egy okiratban tanúként szerepelnek. 1365-ben Gruban „condam Scenichi” fia Kačina Goricában volt földesúr. 1391 és 1402 között Diminse Petrovićot említik egy Čudomiršćinai birtok kapcsán. A 14. század végén és a 15. század elején Zárában éltek Borajka fiai Juraj, Petar, Bartol, Matija Radušević tengerész, és így tovább. 1399-ben Ratko Drahiašić nemes vette feleségül Jelenát, a gacka župai Bitinából származó Jakov Lasničić lányát. Az utolsó név szerinti említés Zára városában 1509-ből való.[5]

1371. november 25-én Spalatóban megállapodást kötöttek, amelyben megemlítik, hogy Bogdan Vuković Čihović faluból és a petrovo poljei Siverić falu négy birtokosa a „vna generacione videlicet Cudomiricorum” része volt. A nemzetség livnói birtokát (villam in Cleuna Sudumirizam) közvetve egy 15. századi hamisítvány említi, amelynek eredetijét feltehetően Kálmán magyar király állította ki még 1103-ban.[6] A 15. században néhány családtag Dalmácia más részein is élt, például Trauban és Sukošanban, illetve 1451-ben Kninben. 1494-ben Matija Čudomirić a šibeniki Szent Ferenc ferences kolostor prokurátora volt.[5] A család tagjai közül Lika vidékén is éltek, 1404-ben a Velebit-hegység mögötti egykori Hotušje községből Obrad fia Simont jegyezték fel. 1503-ban említik Ivan Noićot Lagodušićiban (ma Budak Gospić mellett), 1512-ben pedig Jakov Vruković vagy Vrnković Belajon (ma Bilaj Gospić mellett) volt tanú, amely szintén a család egyik utolsó említése.[2][5]

A 15. században a családnak Hrelićben is volt birtoka (ma Hrelići falu Új-Zágráb mellett, Krapina-Zagorje megyében).[5] Szamobor városa közelében található a Čudomeršćak nevű domb, amely valószínűleg a nemzetség nevéhez kötődik.[2] 1482-ben I. Mátyás magyar király megparancsolta Kaptolnak, hogy ismerje el Pavle Čudomirićnek, Vuk Grgurević Branković szerb despota tisztviselőjének tulajdonát. 1501-ben az akkor már özvegy Pavle felesége, Lucija, Barbara és Dorotea lányaival együtt írt a királynak, amiért erőszakkal eltulajdonították birtokait.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Hrvatska enciklopedija
  2. ↑ a b c d e Gusić 449-478. o.
  3. ↑ Svob 101-115. o.
  4. ↑ Klaić2 43. o.
  5. ↑ a b c d e f g Biografski leksikon
  6. ↑ Ančić 35, 132. o.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Ančić: Mladen Ančić: Gradu kmeti ili iobagiones castri kao element društvene strukture Hrvatskoga Kraljevstv. Miscellanea Hadriatica et Mediterranea, VI. évf. 1. sz. (2019)
  • ↑ Biografski leksikon: Redakcija - Hrvatski biografski leksikon: Čudomirići. hbl.lzmk.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (1993) (Hozzáférés: 2021. november 27.)
  • ↑ Gusić: Branimir Gušić: Prilog etnogenezi nekih starohrvatskih rodova. Radovi, 16–17. sz. (1969)
  • ↑ Hrvatska enciklopedija: Hrvatska enciklopedija: Čudomirovići. www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2021. november 27.)
  • ↑ Svob: Držislav Švob: Pripis Supetarskog kartulara o izboru starohrvatskog kralja i popis onodobnih banova. Historijski zbornik, IX. évf. 1/4. sz. (1956)

További információk[szerkesztés]

Vjekoslav Klaić: Povijest Hrvata, Knjiga Prva. Zagreb: Nakladni zavod Matice hrvatske. 1985. ISBN 9788640100519  

Ferdo Šišić: Povijest Hrvata, Pregled povijesti hrvatskog naroda 600.-1526, prvi dio. Split: (kiadó nélkül). 2004. ISBN 953-214-197-9  

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Čudomirić_család&oldid=25186373”