Újvilági piton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Újvilági piton
Loxocemus bicolor.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Pikkelyes hüllők (Squamata)
Alrend: Kígyók (Serpentes)
Öregcsalád: Booidea
Család: Loxocemidae
Nem: Loxocemus
Faj: L. bicolor
Tudományos név
Loxocemus bicolor
Cope, 1861
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Újvilági piton témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Újvilági piton témájú médiaállományokat és Újvilági piton témájú kategóriát.

Az újvilági piton, vagy más néven törpe piton[1] (Loxocemus bicolor) a hüllők (Reptilia) osztályába, a pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe a kígyók (Serpentes) alrendjébe és a Loxocemidae családjába tartozó egyetlen faj.

Rendszertani helyzete mégis vitatott, mert igaz, hogy tulajdonságai a pitonfélékre hasonlítanak, még sem lehet valódi piton a földrajzi elterjedése miatt.[2] Német neve "Spitzkopfpihon" (hegyesfejű piton) is félrevezető, mert minden valószínűség szerint nem pitonféle, hanem az alsóbbrendű szivárványoskígyók (Xenopeltidae) családjának egyik képviselője.[1]

Elterjedése[szerkesztés]

Mexikó, Honduras és Costa Rica területén honos.

Előfordulása[szerkesztés]

Trópusi nedves- és száraz erdők lakója. Üreglakó, nehezen megfigyelhető, éjszakai életmódot folytat.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

Teste hengeres, izmos, hossza 1 m körüli. Kicsi, sima, fényes pikkelyek fedik. Színe elég változatos, a sötétszürke, barna, bordó színekkel, egyes példányain fehér pöttyözéssel, melyek az életkor előrehaladtával jelennek meg, a kiskígyókra jellemző világos gallér pedig fokozatosan eltűnik. Az ásó életmódhoz alakulva, orra hegyes, feje ék alakú, a fejtetőt nagy fejpajzsok fedik. Szemei nagyon aprók, éjszaki vadászatkor a szaglása vezeti a táplálékhoz. Megtalálható rajta a hátsó függesztőöv csökevényes maradványa.[1][2]

Szaporodása[szerkesztés]

Tojásrakó, fészekalja ismeretlen.[2]

Tápláléka[szerkesztés]

Apró emlősök, talajon fészkelő madarak fiókai, gyíkok melyeket szorításával öl meg, valamint gyík- és leguántojások.[1][2]

Fehér pöttyös mintázattal
Barnás színváltozat
Oldalról

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d John M. Mehrtens: A világ kígyói. Budapest, SupRosa Kiadó. 1994, 76. oldal. ISBN 963-8354-17-8
  2. ^ a b c d e Chris Mattinson: Kígyók. Budapest, Panemex-Grafo Kiadó, 2002. 36. oldal. ISBN 963-9090-87-5

Forrás[szerkesztés]