Ökológiai vikarizmus

Az ökológiai vikariálás olyan allopatikus elkülönülés, amely során a közös ős utódai ugyanazon földrajzi régió (nagytáj, kontinens, félteke stb.) eltérő termőhelyi adottságú részein fejlődnek önálló fajokká.^[1] A jelenséget a legjobban növények kölcsönös helyettesítéseire tanulmányozták és írták le. A változatos ökológiai különbségek közül háromra hozunk konkrét példákat:

a csapadékmennyiség szerinti,
az alapkőzet szerinti és
a talaj sótartalma szerinti elkülönülésre.

Csapadékmennyiség szerinti vikariálás[szerkesztés]

A Pannonicum flóratartomány éghajlata eleve meglehetősen meleg és száraz, de a különösen kevés csapadékot kapó, a félsivatagi környezethez közelítő vidékein a megszokott szárazságtűrő fajokat azok fokozottan szárazságtűrő rokonai helyettesítik. Az ilyen helyettesítések néhány példája (elöl a szárazságtűrő, hátul a fokozottan szárazságtűrő fajjal):

mezei zsálya (Salvia pratensis) — ligeti zsálya (Salvia nemorosa),
nyugati fényperje (Koeleria pyramidata) — kecses fényperje (Koeleria macrantha).^[2]

A talaj nedvességtartalma szerinti elkülönülés magyar példái (elöl a szárazabb, hátul az üdébb termőhelyek növényeivel):

egybibés galagonya (Crataegus monogyna) — cseregalagonya (C. laevigata),
bibircses kecskerágó (Euonymus verrucosus) — közönséges kecskerágó (Eu. europaeus),
mezei szil: (Ulmus minor var. canescens) — (U. minor var. minor),
sárgás sás (Carex michelii) — bükksás (C. pilosa),
piros gólyaorr (Geranium sanguineum) — fodros gólyaorr (G. phaeum).^[1]

Alapkőzet szerinti vikariálás[szerkesztés]

A mészkedvelő és mészkerülő növények (főleg lágyszárúak) megkülönböztetése a növényföldrajz egyik legrégebben és legalaposabban vizsgált kutatásterülete.^[3] Az ilyen típusú vikariálás néhány példája (elöl a mészkedvelő, hátul a mészkerülő fajokkal):^[1]

borzas havasszépe (Rhododendron hirsutum) — rozsdás havasszépe (R. ferrugineum),
henye boroszlán: (Daphne cneorum ssp. cneorum) — (D. cneorum ssp. arbusculoides),
fehér fűz (Salix alba) — berki fűz (S. × rubens),
tarka nádtippan (Calamagrostis varia) — szöszös nádtippan (C. villosa),
merev sás (Carex firma) — görbe sás (C. curvula).^[1]

Az alapkőzet szerinti elkülönülés szép példái a fodorka fajok (Asplenium spp.). Más és más fajok nőnek meszes, illetve mészmentes alapkőzeten, szerpentinen, gneiszen, vulkáni kőzeteken.^[1]

Sótartalom szerinti vikariálás[szerkesztés]

A sótartalom szerinti vikarizmust a nemzetközi szakirodalom elsősorban a tengerparti élőhelyek sajátosságaként ismerteti. Ennek kontinentális analógja a szikesek növényzete.^[3]

A sótartalom szerinti vikariálás magyar példái (elöl a nem sótűrő, hátul a sótűrő taxonokkal):^[1]

mocsári kígyófű (Triglochin palustre) — sziki kígyófû (Triglochin maritimum)
vékony csenkesz (Festuca valesiaca) — sovány csenkesz (Festuca pseudovina),
kis ezerjófű (Centaurium erythraea) — lápi ezerjófû (Centaurium littorale ssp. uliginosum).

Ez utóbbi egyben a földrajzi vikarizmusra is példa, mivel a faj törzsváltozata (Centaurium littorale ssp. littorale) csak a tengerpartok növényzetében fordul elő.