Óriás szőrmoha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Óriás szőrmoha
Polytrichum commune .jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Lombosmohák (Bryophyta)
Osztály: Szőrmohák (Polytrichopsida)
Rend: Polytrichales
Család: Polytrichaceae
Nemzetség: Polytrichum
Faj: Óriás szőrmoha
(P. commune)
Tudományos név
Polytrichum commune
Hedw.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Óriás szőrmoha témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás szőrmoha témájú médiaállományokat és Óriás szőrmoha témájú kategóriát.

Az óriás szőrmoha (Polytrichum commune) egy lombosmoha faj a Polytrichum nemzetségből. 2010-ben Németországban az év mohájának választotta a Bryologisch-lichenologischen Arbeitsgemeinschaft csoport (Mohász- és zuzmó-munkaközösség).[1]

Jellemzői[szerkesztés]

Az óriás szőrmoha egy akrokarp (csúcstermő) lombosmoha, mely szemet gyönyörködtető sötét zöld, kékeszöld mély gyepet alkot az erdők alján, nagyon hasonlít az erdei szőrmohához. A növények egyenesek, alig elágazók. A moha 10–40 cm magasságú, és így a legnagyobb európai mohafaj.

A 8–12 mm hosszú levelek spirálisan helyezkednek el a száron, alakjuk keskeny lándzsás. Szárazon erősen a szárhoz simulnak, nedvesen elállóak. A levelek szegélye erősen fogazott. A hasonló kinézetű erdei szőrmoha kifejlett levélerének hátoldalán egy barázda figyelhető meg, míg az óriás szőrmoha levélerének a hátoldala sima. A Polytrichopsida osztályra jellemzően az óriás szőrmoha levelén is vannak a levéllemezre merőleges lamellák (kis lemezek), melyeknek a csúcsi sejtjein egy erős barázda, bemélyedés van.

Spóratokja négy élű, sárga, vörösesbarna színű. A calyptra (a tokot beborító hártya) hosszú, fényes, aranysárga szőrökkel borított. A toknyél hosszú, akár 12–20 cm hosszú is lehet. Hajtásonként egy-egy spóratok fejlődik. Kétlaki faj.[2][3]

Felhasználása[szerkesztés]

Erős szárának köszönhetően a középkorban kötelet fontak ebből a mohából. Ezen kívül a népi gyógyászat különböző betegségek kezelésére is használta, illetve bizonyos alkímiai eljárásokban és mágiára is használták ezt a mohát. Az alkímiában aranyszínű toksüvege miatt (német neve Goldenes Frauenhaarmoos, azaz aranyhaj moha) az aranykészítés során alkalmazták más növényekkel együtt.[4][5]

Óriás szőrmoha illusztráció  Hieronymus Bock, 1546-os gyógynövényes könyvéből

Élőhelye, elterjedése[szerkesztés]

Ez egy kozmopolita faj, az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálható. Az óriás szőrmoha akár 2000 méteres magasságig is megél a magas hegységekben. Elsősorban a nedves, savanyú talajú fenyőerdőket kedveli, de erdei tőzeglápokban is előfordul (fűz-, nyár- és égerlápokban). Magyarországon nem ritka faj, de csak a középhegységekben és a dunántúli-dombság nedves, lápos élőhelyein található meg. Hazai vörös listás besorolása nem veszélyeztetett (LC).[6]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Goldenes_Frauenhaarmoos című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. Moos des Jahres 2010. [2017. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 16.)
  2. Jan-Peter Frahm, Wolfgang Frey: Moosflora (= UTB. 1250). 4., neubearbeitete und erweiterte Auflage. Ulmer, Stuttgart 2004, ISBN 3-8252-1250-5.
  3. Orbán Sándor, Vajda László 1983. Magyarország mohaflórájának kézikönyve, Akadémiai Kiadó, Budapest, 518 oldal · ISBN 9630528894 · Illusztrálta: Bucsi Lajosné
  4. Heinrich Beck, Dieter Geuenich, Heiko Steuer (Hrsg.): Reallexikon der Germanischen Altertumskunde. Band 33: Waagen und Gewichte – Wielandlied. 2., völlig neu bearbeitete und stark erweiterte Auflage. de Gruyter, Berlin u. a. 2006, ISBN 3-11-018388-9, S. 116.
  5. Hieronymus Bock. New Kreütter Buch. Straßburg 1539, Buch I, Cap. 182 Digitalisat
  6. Papp, B., Erzberger, P., Ódor, P., Hock, Zs., Szövényi, P., Szurdoki, E. & Tóth, Z. 2010. Updated checklist and Red List of Hungarian bryophytes. Studia bot. hung. 41: 31-59 [1]

További információk[szerkesztés]