Óriás-halászbagoly
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Bubo blakistoni Seebohm, 1884 | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Óriás-halászbagoly témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Óriás-halászbagoly témájú médiaállományokat és Óriás-halászbagoly témájú kategóriát. |
Az óriás-halászbagoly (Bubo blakistoni) a madarak osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe és a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Henry Seebohm angol ornitológus írta le 1831-ben. Sorolták a Ketupa nembe Ketupa blakistoni néven is.[3]
Alfajai[szerkesztés]
- Bubo blakistoni blakistoni (Seebohm, 1884) - Szahalin, a Kuril-szigetek és Japán
- Bubo blakistoni doerriesi (Seebohm, 1895) - Kína északkeleti része és Szibéria délkeleti része [2]
Előfordulás[szerkesztés]
Japán, Oroszország és Kína területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, mocsarak, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Az óriás halászbagoly az egyik legnagyobb bagoly a világon. Testhossza 72 centiméter, szárnyfesztávolsága 180-190 centiméter, testtömege 3000-3700 gramm.[5]
 |
 |
Életmódja[szerkesztés]
Ez a nagy testű ragadozó "szoborként" ül a víz közelében arra várva, hogy egy nagy hal közeledjen, majd hirtelen lecsap karmaival. A vadászatnak ez a módja türelmet igényel. Az éhes bagolynak olykor négy órát vagy többet kell várnia egyetlen zsákmányszerzési lehetőségre. Táplálékai főként halak, de kétéltűeket, hüllőket és emlősöket is fogyaszt.[6]
Mint sok más bagoly, ez a faj is összehangoltan rikoltozik párjával. Ketten együtt hosszas, reszkető "húú-húú" hangot adnak ki, mely átjárja az erdőt.[6]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe még nagyon nagy, de gyorsan csökken, egyedszáma 1000-2499 példány közötti és szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján veszélyeztetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
- ↑ a b Tökéletes állatvilág Jules Howard és Jarom Vogel
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 12.)
