Északi késeidenevér

Északi késeidenevér
	Pihenő északi késeidenevér
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Simaorrú denevérek (Vespertilionidae);
Alcsalád:	Vespertilioninae;
Nemzetség:	Eptesicini;
Nem:	Eptesicus;
Alnem:	Eptesicus;
Faj:	E. nilssonii;
Tudományos név
	Eptesicus nilssonii; (Keyserling & Blasius, 1839)
Szinonimák
	Eptesicus nilssoni;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Északi késeidenevér témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Északi késeidenevér témájú médiaállományokat és Északi késeidenevér témájú kategóriát.

Az északi késeidenevér (Eptesicus nilssonii) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Az északi késeidenevér az egyetlen denevér, amely az északi sarkkörig előfordul. Délen az alpesi régiókat kedveli, 2000 méter magasságig található meg. Magyarországon ritka.

Alfajai[szerkesztés]

Eptesicus (Eptesicus) nilssonii nilssonii
Eptesicus (Eptesicus) nilssonii parvus

Megjelenése[szerkesztés]

Hibernáló példány

Az északi késeidenevér testhossza 4,8-5,4 centiméter, farokhossza 3,8-4,7 centiméter, magassága 0,85-1,1 centiméter, alkarhossza 3,7-4,2 centiméter és testtömege 8-13 gramm. Hasonlít a közönséges késeidenevérhez és a fehértorkú denevérhez, de kisebb ezeknél. Emellett füle is rövidebb és szélesebb, mint a közönséges késeidenevéré. Szőrszálainak vége aranysárga fényű. Hasoldala is sárgás. Farkának csúcsa szabadon áll.

Életmódja[szerkesztés]

Az északi késeidenevér téli és nyári szállása faodvakban, padlásokon és más, fából épült búvóhelyeken, valamint hasadékokban van. Már kora este repül, közepes vagy nagy magasságban. Röpte gyors és fordulékony. Közepes nagyságú repülő rovarokra, főként lepkékre, kétszárnyúakra, recésszárnyúakra vadászik.^[2] Egyike a nagy távolságokra vonuló fajoknak, ezért keveset tudunk róla.

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szept. 28.) 20903–21019. o.
↑ Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 41. oldal. ISBN 963-04-6335-0

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Greenfo.hu^{[halott link]}
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2010. június 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

További információk[szerkesztés]

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1726

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szept. 28.) 20903–21019. o.

[2] Bihari Zoltán: Denevérhatározás és denevérvédelem. Budapest, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kiadó, 1996, 41. oldal. ISBN 963-04-6335-0

[1]

[2]