Ugrás a tartalomhoz

Építészeti topográfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az építészeti topográfia, latinosan inventárium ('értékleltár')[1] az ismeretterjesztő irodalom egyik műfaja.

Jellemzői[szerkesztés]

Az építészeti topográfia jellemzője, hogy a normál topográfiai térképhez képest egy-egy terület épületeit teljes körűen, vagy épületeinek egy részét bizonyos szempontok (pl. kor, stílus stb.) alapján összegyűjti, és – általában fényképpel – katalógusszerűen, kiemelt adatokkal, könyvként ismerteti.

Terjedelmét, részletességét tekintve létezik építészeti nagy-, közép-, és kistopográfia.[2]

Magyarországon Gerle János, Kovács Attila és Makovecz Imre a 20. század elejének Magyarországi szecessziós épületeit, Kovács Dániel Budapest közel 200[3] szecessziós épületét, Ferkai András Buda és Pest két világháború közötti (1920–1945) épületeinek egy részét, Déry Attila több budapesti kerület (V., VI., VII., VIII.) összes épületét, Bolla Zoltán Budapest XIII. kerülete Újlipótváros nevű részének 1945 előtti épületeit, illetve a Balaton környékének két világháború közötti nyaralóit mutatta be könyvében.

Jegyzetek[szerkesztés]

Magyar nyelvű példák[szerkesztés]