Éneklő forradalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Éneklő forradalom (észt nyelven laulev revolutsioon, lett nyelven dziesmotā revolūcija, litván nyelven dainuojanti revoliucija) a neve annak az eseménysorozatnak, amely a hidegháború végén a balti országok, Észtország, Lettország és Litvánia függetlenségéhez vezetett.[1][2] A kifejezést Heinz Valk(wd) észt aktivista és művész alkotta meg egy cikkében, amely egy héttel az 1988. június 10–11-i tallinni énekes tömegtüntetés után jelent meg.[3]

Az éneklő forradalomnak jelentős állomása volt mindhárom országban az 1989. augusztus 23-án felállt balti lánc, egy élőlánc(wd), amelyet két millió ember alkotott Tallinntól Rigán át Vilniusig.[4]

Észtország[szerkesztés]

A balti lánc egyik szakasza Észtországban

A szovjet kormány 1987. februárban tette közzé, hogy foszforitot(wd) terveznek bányászni Lääne-Viru megyében, ami potenciális környezeti és társadalmi katasztrófához vezethetett. Ez elindította a foszforitháború(wd) néven ismert kampányt, amelyhez Alo Mattiisen(wd) zeneszerző és Jüri Leesment(wd) költő írtak egy dalt. A dalt, amely az összes észt összetartozását hangsúlyozta, számos népszerű popsztár énekelte, így hamar elterjedt.[5][6] 1987. augusztus 23-án, a Molotov–Ribbentrop-paktum évfordulóján a MRP-AEG(wd) csoport gyűlést tartott Tallin óvárosában(wd) azt követelve, hogy hozzák nyilvánosságra és ítéljék el a paktum titkos záradékát.[7]

1988-tól szokássá vált tömegrendezvényeken a hazafias dalok éneklése; többek között a régi észt himnuszt énekelték. 1988. májusban a Tartui popfesztiválon tartották Mattiisen és Leesment Öt hazafias dal című sorozatának bemutatóját; ez a dalciklus szintén nagyon népszerűvé vált.[6] Júniusban a tallinni Óvárosi Fesztivál hivatalos részének a befejezése után a résztvevők átvonultak a Dalfesztivál helyszínére, és spontánul hazafias dalokat kezdtek énekelni.[8] Mattiisen és Leesment Öt hazafias dalát ismét elénekelték a tallini Nyári Rockfesztiválon, amelyet 1988. augusztus 26–28 között tartottak.[9] Szeptember 11-én tartották az Észtország Dala fesztivált;[6] itt Trivimi Velliste(wd), az Észt Örökség Társaság elnöke elsőként fogalmazta meg a függetlenség visszanyerésének közös gondolatát.[10] Az Észt SZSZK Legfelső Tanácsa november 16-án adta közzé Észtország szuverenitási nyilatkozatát(wd).[4] A balti lánc résztvevői szintén hazafias dalokat énekeltek.[6]

Az éneklő forradalom több mint négy évig tartott különböző tiltakozásokkal. Az ország függetlenséget 1991. augusztus 20-án késő este kiáltották ki.[11]

Lettország[szerkesztés]

A balti lánc egyik szakasza Lettországban

1987. június 14-én, az 1941-es deportálás(wd) évfordulóján az egy évvel korábban alapított Helsinki-86(wd) csoport szervezésében virágokat helyeztek el a rigai Szabadság emlékműnél(wd), Lettország függetlenségének szimbólumánál. Általában ezt az eseményt tartják a nemzeti ébredés kezdetének.[12] Néha azonban az 1985-ös Lett Dal- és Táncfesztivált(wd) nevezik meg kezdetként, ahol Haralds Mednis(wd) vezényletében elénekelték a Gaismas pils(wd) (A fény kastélya) című dalt. A dalt, amely a szabad lett nép újjászületéséről szól, a szovjet korszakban több fesztiválon betiltották, de a kórus kikövetelte, hogy Mednis jöjjön a színpadra, és vezényelje el.[13][14]

1988-ban megalakult a Lett Népfront(wd)[15] és a Lett Nemzeti Függetlenség Mozgalom(wd),[16] melyeknek közös célja a demokrácia és függetlenség helyreállítása volt.[17] 1988. október 7-én tömegdemonstrációra került sor, ahol mintegy 120 000 fő és 200 kórus vett részt, akik Lettország függetlenségéért szólaltak fel.[18]

A lett rádió Mikrofona aptauja(wd) című versenye, amely 1968-ban indult, és fontos helyet foglalt el a lett popzenében, szintén a függetlenségi mozgalom egyik helyszíne lett; az 1988-ban győztes Pie laika dal például a haza szabadságát követelte.[19]

A Reuters szerint a balti lánc lettországi szakaszát mintegy félmillió ember alkotta.[20]

1990. május 4-én a Lett SZSZK újonnan választott Legfelső Tanácsa elfogadott egy indítványt a Lett Köztársaság függetlenségének helyreállításáról.[21] 1991. januárban fegyveres kísérlet történt a szovjet uralom visszaállítására, ezt azonban a lett tüntetők megakadályozták. (Az esemény "Barikádok"(wd) néven vált ismertté.)[22] 1991. augusztus 21-én Lettország kikiáltotta függetlenségét.[23]

Litvánia[szerkesztés]

A balti lánc egyik szakasza Litvániában

Litvániában az éneklő forradalom kezdetét az 1987-es Roko maršas(wd) (Rockmenet) jelezte.[24] A Rockmenet Litvánia nagyobb városaiban turnézó show volt; melynek jellegzetességét nem csak a nemzeti dalok előadása adta, hanem az is, hogy protestálásként átvették a nyugati műfajokat (heavy metal, punk, straight rock stb). A turnék egyik különleges szereplője az Antis együttes volt, melynek a szovjet elnyomásról szóló parodisztikus, szatirikus dalai bővelkedtek metaforákban, célzásokban, kétértelműségekben. A turnékon lett és észt együttesek is felléptek.[25]

Utóbb az éneklő forradalom a Sąjūdis(wd) köré csoportosult, amelyet 1988-ban 35 értelmiségi és művész alapított a peresztrojka és a glasznoszty támogatására, hamarosan azonban a nemzeti függetlenség követeléseinek a szószólójává vált.[25] A mozgalom első elnöke Vytautas Landsbergis zongorista és muzikológus lett.[24] Másik fontos erő a radikálisabb Litván Szabadság Liga(wd) volt;[26] ők szervezték az 1988. szeptember 28-i (erőszakosan feloszlatott) tüntetést. A tüntetés után a lemondott a Litván Kommunista Párt(wd) első titkára, Ringaudas Songaila(wd) és a párt vezetésében számos változás történt.[27]

A kommunista pártban bekövetkezett vezetőváltás után 1988. október 21-én a szépművészeti múzeumként működő vilniusi székesegyházat visszaadták a katolikus közösségnek;[28] ezt követte a nemzeti szimbólumok fokozatos helyreállítása. A litván himnuszt és a hagyományos litván zászlót 1988. november 18-án tették hivatalossá.[29][30]

1989 végén a Litván Kommunista Párt lemondott hatalmi monopóliumáról, és beleegyezett, hogy 1990-ben szabad választást tartsanak, amelyet aztán el is vesztett. Litvánia 1990. március 11-én nyilvánította ki függetlenségét a Szovjetuniótól, elsőként a balti államok közül.

Nevezetes tiltakozó dalok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Clare Thomson: The Singing Revolution: A Political Journey through the Baltic States. London: Joseph. 1992. ISBN 0-7181-3459-1  
  2. John Ginkel: Identity Construction in Latvia's "Singing Revolution": Why inter-ethnic conflict failed to occur. Nationalities Papers, XXX. évf. 3. sz. (2002. szept.) 403–433. o. doi
  3. Henri Vogt: Between Utopia and Disillusionment. (hely nélkül): Berghahn. 2004. 26. o. ISBN 1-57181-895-2  
  4. a b Stephen Zunes: Estonia's Singing Revolution (1986-1991). www.nonviolent-conflict.org (2009) (Hozzáférés: 2021. ápr. 5.)
  5. Phosphorite War. www.estonica.org (Hozzáférés: 2021. ápr. 5.)
  6. a b c d The Singing Revolution. www.estonica.org (Hozzáférés: 2021. ápr. 5.)
  7. Jean-Jacques Subrenat: Estonia: identity and independence. (hely nélkül): Rodopi. 2004. 228. o. ISBN 978-0-8108-4904-4  
  8. 10th June 1988 – the Singing Revolution. www.onthisdeity.com (Hozzáférés: 2021. ápr. 5.)
  9. 1988 – Rock Summer I. www.rocksummer.ee (Hozzáférés: 2021. ápr. 5.)
  10. Song of Estonia. www.estonica.org (Hozzáférés: 2021. ápr. 5.)
  11. Estonia celebrates the day of restoration of independence. estonianworld.com (2020. aug. 20.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 5.)
  12. "Helsinki 86" pieminēs 1987.gada notikumus. www.tvnet.lv (2002. aug. 22.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  13. Song "The Castle of Light", 1899, for Mixed Choir by Composer Jāzeps Vītols (1863−1948). kulturaskanons.lv (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  14. Haralda Medņa diriģētā "Gaismas pils" 1985.g. www.youtube.com (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  15. Andrejs Penikis: The third awakening begins: The birth of the Latvian popular front, June 1988 to August 1988. Journal of Baltic Studies, XXVII. évf. 4. sz. (1996) 261–290. o.
  16. Latvia: Political process. www.britannica.com (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  17. Restoration of the Republic of Latvia. 1987-1991. lnvm.lv (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  18. The Museum of the Popular Front of Latvia, Riga. coldwarsites.net (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  19. a b c d Pekka Gronow – Jānis Daugavietis: Pie laika … Now is the time. The singing revolution on Latvian radio and television. Popular Music, XXXIX. évf. (????) 2. sz.
  20. History. www.thebalticway.eu (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  21. Latvijas Republikas Augstākās Padomes pirmās sesijas 4. sēde. www.saeima.lv (1990. máj. 4.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  22. Janvāra hronika: Barikāžu laika preses relīzes/January Chronicles: Press Releases from the Barricades. Ed. Aleksandrs Mirlins. Riga: Saeima. 2016. ISBN 978-9934-14-777-7  
  23. Latvia Celebrates 24th Anniversary of De Facto Restoration of Independence. www.latvia.eu (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  24. a b The History of the Singing Revolution. ltmkm.lt (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  25. a b Dario Martinelli: The Lithuanian Singing Revolution as Cultural Heritage and Source of Soft Power. iass-ais.org (2014) (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  26. Vytas Stanley Vardys – Judith B. Sedaitis: Lithuania: The Rebel Nation. (hely nélkül): Westview Press. 1997. = Westview Series on the Post-Soviet Republics, ISBN 0-8133-1839-4  
  27. Asta Banionis: The Summer of 1988 and the Molotov-Ribbentrop Pact in Lithuania. Lituanus, XXXV. évf. 1. sz. (1989)
  28. Chronology of Seminal Events Preceeding the Declaration of Lithuania's Independence. Lituanus, XXXVI. évf. 2. sz. (1990)
  29. History of the Lithuanian national anthem. www.lrs.lt (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  30. History of the national flag of Lithuania. www.lrs.lt (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  31. Kasparas Asmonaitis: The Baltic Way: The Day 2 Million People Held Hands for Freedom. theculturetrip.com (2017. aug. 27.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  32. Indra Ekmani: The Sound of Protest. emerituscollege.asu.edu (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  33. a b c Jānis Kudiņš: Phenomenon of the Baltic singing revolution in 1987-1991: Three Latvian songs as historical symbols of non-violent resistance. Muzikologija, 26. sz. (2019) doi
  34. 30 years since the most important Singing Revolution concert. www.eesti.ca (2018. szept. 11.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  35. a b Sabine Herre: Gebrauchsanweisung für das Baltikum. München/Berlin: piper. 2014. ISBN 978-3-492-96628-3  
  36. Even culture going digital: Tonight Estonia will celebrate the end of the emergency situation with concert of the world’s largest digital choir. investinestonia.com (Hozzáférés: 2020. ápr. 6.)
  37. a b Guntis Smidchens: The Power of Song: Nonviolent National Culture in the Baltic Singing Revolution. Seattle&London: University of Washington Press; Copenhagen: Museum Tusulanum Press. 2014.  
  38. Celebrating freedom: from virtual grill to light shows. en.ktu.edu (2021. márc. 10.) (Hozzáférés: 2021. ápr. 6.)
  39. Frank Hoffmann: Die Erfahrung der Freiheit: Beiträge zu einer Kulturgeschichte der Europäischen Revolution 1989/91. Berlin: Lit. 2012. ISBN 978-3-643-11774-8  

Fordítás[szerkesztés]

Commons:Category:Singing Revolution
A Wikimédia Commons tartalmaz Éneklő forradalom témájú médiaállományokat.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Singing Revolution című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.