Élisa Bonaparte
| Élisa Bonaparte | |
 | |
| Luccai Hercegség hercegnője | |
| Piombinói Hercegség hercegnője | |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Bonaparte-ház |
| Született |
1777. január 3.[1][2][3][4] Ajaccio |
| Elhunyt |
Villa Vicentina |
| Nyughelye | San Petronio Basilica |
| Édesapja | Carlo Buonaparte |
| Édesanyja | Letizia Ramolino |
| Testvére(i) | |
| Házastársa | Félix Baciocchi |
| Gyermekei |
Felix Napoléon Baciocchi Levoy (1798–1799) Elisa Napoleone Baciocchi Levoy (1806–1869) Jérôme Charles Baciocchi Levoy (1810–1811) Frédéric Napoléon Baciocchi Levoy (1814–1833) |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Élisa Bonaparte témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Marie-Anne-Élisa Bonaparte eredeti olasz nevén Maria Anna Elisa Buonaparte (Ajaccio, 1777. augusztus 3. – Villa Vicentina, 1820. augusztus 7.); Bonaparte Napóleon életben maradt húgai közül a legidősebb.
Élete[szerkesztés]
1797. május 1-jén férjhez ment Félix Baciocchihoz, egy korzikai nemesi família tagjához. Napóleon császár 1805 márciusában neki adományozza a Piombinói Hercegséget, 1809 márciusában pedig megtette toszkánai nagyhercegnőnek. Büszkesége és tehetsége révén komoly befolyással volt az államügyek és általában az itáliai események alakulására. Napóleonnal való kapcsolatában gyakoriak voltak a feszültségek, 1813–1814-ben Joachim Murat ügyeit is támogatta. Bátyja bukása után visszavonult és Compignano grófnő álnéven először Bolognában, majd Trieszt melletti Sant’Andreában telepedett le.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Store norske leksikon (bokmål norvég és nynorsk norvég nyelven)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.)
Források[szerkesztés]
- Elisa Bonaparte (francia nyelven). parcours-napoleoniens.com. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
- Elisa Bonaparte (angol nyelven). britannica.org. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
|
