Ékfarkú halfarkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Ékfarkú halfarkas
Figyelő példány
Figyelő példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Halfarkasfélék (Stercorariidae)
Nem: Stercorarius
Faj: S. parasiticus
Tudományos név
Stercorarius parasiticus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Larus parasiticus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ékfarkú halfarkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ékfarkú halfarkas témájú médiaállományokat és Ékfarkú halfarkas témájú kategóriát.

Az ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a halfarkasfélék (Stercorariidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Larus nembe Larus parasiticus néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Az északi-sarkkör szélességén és annak közelében költ. Fészkelőhelyei Alaszkától kezdve Kanada sarkköri területein, Grönlandon és Észak-Európán át egészen Kelet-Szibériáig megtalálhatók. Hosszútávú vonuló, a telet főként a déli féltekén tölti. Természetes élőhelyei a tundrák, tavak közelében, tengerpartok és a nyílt tengerek.[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres átvonuló, kis számban többnyire nyár végén és ősszel.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 41–46 centiméter, szárnyfesztávolsága 110–125 centiméter, testtömege 330-570 gramm.[5] A felnőtt madár hátoldala sötétbarna, hasoldala túlnyomórészt barna. Két színváltozata létezik: egy világosabb és egy sötétebb árnyalatú, valamint számtalan átmeneti forma. A szárnyakon világosabb foltok láthatók. A két középső kormánytoll hosszabb a többinél, vége hegyes és a költési szezon vége felé gyakran eltörik. A fiatal madár tollazata sötétbarna, a szárnyán világosabb rajzolat található. A meghosszabbodott középső faroktollak hiányoznak.

Életmódja[szerkesztés]

A költési szezont kivéve túlnyomórészt magányos, de ekkor is csak a párját tűri meg a revír területén. Tápláléka halakból, madarakból, tojásokból, rovarokból, emlősökből és bogyókból áll. Táplálékparazita, ahelyett, hogy maga halászna, hagyja, hogy más madarak gyűjtsék össze a táplálékot, s azután elveszi tőlük. A tengerpartok közelében a fészkek kifosztására "szakosodott". A halfarkas kedvenc áldozatai a csérek, bár azok is mesterien repülnek. Az állandó támadások hatására a csér elengedi a halat, mire a halfarkas megfordul, és elkapja azt a levegőben. E madár 18 évig is élhet.

A talajon
és a levegőben

Szaporodása[szerkesztés]

Az ivarérettséget 4–5 évesen éri el. A költési szezon május–július között van. Évente egyszer költ. Egy fészekaljban 1–3, többnyire 2 zöld vagy barna sötétbarnán pettyezett tojás található.[5] A tojásokon mindkét szülő 25–28 napig felváltva kotlik. A fiatal madarak 25–30 napos korukban repülnek ki.

A tojásai

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 11.)
  5. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. október 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]