„London Boys” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
86. sor: | 86. sor: | ||
==Külső hivatkozások== |
==Külső hivatkozások== |
||
* [http://members.dslextreme.com/users/mrv/london_boys/ |
* [http://members.dslextreme.com/users/mrv/london_boys/londonboyshome.htm Angol nyelvű London Boys-honlap] |
||
* [http://www.80s.pl/stars/londonboys/londonboys.html Lengyel weblap] |
* [http://www.80s.pl/stars/londonboys/londonboys.html Lengyel weblap] |
||
* [http://www.youtube.com/watch?v=i4S4jha_5Jg&mode=related&search= Videó: Harlem Desire] |
* [http://www.youtube.com/watch?v=i4S4jha_5Jg&mode=related&search= Videó: Harlem Desire] |
A lap 2007. december 25., 18:29-kori változata
Sablon:Zeneportál2 A London Boys egy Németországban alapított angol diszkóduó volt. Az 1980-as évek második felében váltak népszerűvé Európa-szerte, vidám, jó ritmusú felvételeikkel. Különösen első nagylemezük, a The Twelve Commandments of Dance bővelkedett a slágerekben. Szerepeltek az Emberrabló lányok című magyar filmben, amely azonban nem került bemutatásra. 1996. január 21-én egy tragikus autóbalesetben életüket vesztették.
Tagok
- Edem Ephraim (London, 1959. július 1. – Ausztria, 1996. január 21.)
- Dennis Fuller (Jamaica, 1959. június 19. – Ausztria, 1996. január 21.)
Karriertörténet
A kezdetek
Edem és Dennis 1981 óta éltek Hamburgban, ám mégis Londonban ismerkedtek meg. 1986-ban Ralf-René Maué dalszerző és lemezproducer javaslatára társultak London Boys néven. Kettőjük közül Dennis rendelkezett kicsit több szakmai tapasztalattal: korábban tagja volt a Roxy Rollers nevű görkoris csapatnak[1], amely 1979-ben kislemezt is kiadott I Need A Holiday címmel. Ami a görkoris táncot illeti, abban Edemnek is voltak tapasztalatai, melyeket jól hasznosítottak a London Boys koreográfiáinak megtervezésében.
1986-ban jelent meg a Harlem Desire című maxijuk, szinte egyidőben egy másik, még szintén ismeretlen kettős, a svéd Roxette Neverending Love című felvételével. A Harlem Desire sikeres lett a diszkókban, s nem maradt el a folytatás sem: I’m Gonna Give My Heart; My Love; Dance Dance Dance. Megannyi lendületes ritmusú, jó hangulatú felvétel, melyek új színt hoztak az akkoriban divatos, de kissé egyhangúvá vált italodisco és a Dieter Bohlen nevével fémjelzett, esetenként szentimentális-affektáló német popzene (Modern Talking, C. C. Catch stb.) világába. A London Boys első nagylemeze, az 1988 végén boltokba került The Twelve Commandments of Dance alighanem az évtized egyik legjobb diszkóalbuma: 12 dalt tartalmaz, köztük a korábban megjelent 4 sláger rövidebb albumverzióját, illetve újabb sikerszámokat. Ezek közül a London Nights és a Requiem lett az együttes két legsikeresebb felvétele: mindkettővel bekerültek a brit Top 10-be. Angliában egyébként csak az album megjelenése után lett ismert és népszerű a Harlem Desire, amelyet új változatban dobtak piacra 1989-ben. A nagylemez Németországban és Japánban olyan sikeres lett, hogy rövid időn belül mindkét országban második kiadás jelent meg belőle. A németek a borítóképen változtattak, a japánok a lemez címén: náluk már az első kiadás címe is más volt (Odore, ami a japán nyelvben azt jelenti: Táncolj!), a másodiké pedig a nagy sláger nyomán London Nights lett.
A folytatás
Az 1991-ben megjelent második album, a Sweet Soul Music a címével ellentétben nem a soul, hanem inkább a reggae hatását tükrözi. Az LP egyik dala például az irányzat legendás alakjának, Bob Marley-nek állít emléket. A tempó kicsit visszafogottabb lett a debütáló albumhoz képest, ami nem biztos, hogy jó ötlet volt, hiszen az új LP legnagyobb slágerei pont azok a dalok voltak, melyek a korábbi tempót és hangzást idézték: Sweet Soul Music; Freedom; Chapel of Love. A harmadik nagylemeznek (Love 4 Unity, 1993) már nem volt akkora sikere, mint az előző kettőnek. Addigra már Európában is a rap és a techno lett a legsikeresebb zenei irányzat, a London Boys muzsikája divatjamúltként hatott. Az együttes 1995-ben újabb nagylemez (Hallellujah Hits) segítségével próbált meg visszakerülni az élvonalba, ám a vallásos ihletésű popslágerek iránt sem volt túl nagy az érdeklődés.
A baleset
A London Boys további pályafutását szomorú tragédia törte derékba. 1996 januárjában Edem és Dennis DJ barátjukkal, valamint Edem feleségével az osztrák Alpokba utaztak szabadságra. A hegyi szerpentinen egy részeg svájci által vezetett személygépkocsi áttért az ő sávjukba, és a két autó karambolozott. A vétlen jármű mind a 4 utasa meghalt. Edem és felesége után egy hároméves kisfiú, Dennis után egy tízéves kislány maradt árván.
A láthatatlan film
A korabeli magyar filmes bulvársajtó a ’80-as évek vége felé szűkszavúan tudósított egy új magyar produkcióról, melyet a közönségfilmek elismert mestere, Szalkay Sándor (Kojak Budapesten stb.) rendezett. Az Emberrabló lányok címen emlegetett alkotás a híradások szerint egy lánybandáról szólt, melynek tagjai foglyul ejtenek egy sikeres diszkóduót, a London Boyst. A női szereplők között Bíró Ica neve is elhangzott. A filmet azonban hiába várták a nézők, nem került a közönség elé. Később hasonló szűkszavú tudósítás szólt a film körül támadt jogi-anyagi problémákról, melyek meggátolták a premiert.[2]
Diszkográfia
Albumok
- 1988 – The Twelve Commandments of Dance (eredeti kiadás)
- 1989 – The Twelve Commandments of Dance (új kiadás, Helpless helyett: London Nights)
- 1991 – Sweet Soul Music
- 1993 – Love 4 Unity
- 1995 – Hallelujah Hits
- 2003 – Greatest Hits (válogatás, CD)
- 2006 – The Maxi Singles Collection vol.1 (maxilemezek válogatása CD-n)
- 2006 – The Maxi Singles Collection vol.2 (maxilemezek válogatása CD-n)
Kislemezek, maxik
- 1986 – I’m Gonna Give My Heart
- 1987 – Harlem Desire / Put A Meaning In My Life
- 1987 – Dance Dance Dance
- 1987 – My Love
- 1987 – London Boys Supermix
- 1988 – Requiem / The Midi Dance
- 1989 – Requiem (Continental Mix) / Requiem (Special UK Mix)
- 1989 – Harlem Desire / Talk! Talk! Talk!
- 1989 – London Nights / London Days (Instrumental)
- 1989 – My Love (Remix) / Heartache
- 1989 – Megamix
- 1990 – Chapel of Love
- 1990 – Freedom
- 1991 – Sweet Soul Music
- 1991 – Is This Love?
- 1991 – Tonight! Tonight! / Love Train / High Fidelity
- 1992 – Moonraker
- 1993 – Baby Come Back
- 1995 – Gospel Train to London
- 1995 – Kumbaya
Slágerlistás helyezések
(Ahol nincs közelebbi adat, ott csak az évet és a helyezést sikerült kinyomoznom.)
- Harlem Desire
Nagy-Britannia: 1989 szeptemberében. Legmagasabb pozíció: 17. hely
- My Love
Nagy-Britannia: 1989-ben. Legmagasabb pozíció: 46. hely
- London Nights
Nagy-Britannia: 1989 júliusában. Legmagasabb pozíció: 2. hely
Németország: 1989-ben. Legmagasabb pozíció: 24. hely
Svájc: 1989. augusztus 20-tól 10. hétig. Legmagasabb pozíció: 9. hely
- Requiem
Ausztria: 1989. augusztus 1-től 14 hétig. Legmagasabb pozíció: 11. hely
Nagy-Britannia: 1989 áprilisában. Legmagasabb pozíció: 4. hely
Németország: 1989-ben. Legmagasabb pozíció: 24. hely
- Freedom
Svájc: 1991. január 6-tól 1. hétig. Legmagasabb pozíció: 29. hely
- Sweet Soul Music
Ausztria: 1991. szeptember 1-től 11. hétig. Legmagasabb pozíció: 11. hely
- Baby Come Back
Ausztria: 1993. július 4-től 5. hétig. Legmagasabb pozíció: 27. hely
Jegyzetek
- ↑ A http://members.dslextreme.com/users/mrv/london_boys/bio.htm weblap szerint a Roxy Rollersnek Edem is tagja volt.
- ↑ A szócikk szerzője sajnos semmilyen netes forrást nem talált a filmről, így kénytelen volt az emlékezetére hagyatkozni. Nem teljesen kizárt, hogy az évek folyamán valamilyen módon mégiscsak a közönség elé került a mű, de mivel a szócikk szerzője film- és diszkórajongó, ezért nem tartja túl valószínűnek, hogy a premier elkerülte volna a figyelmét.