„Rembrandt” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a Robot: következő hozzáadása: pag:Rembrandt |
Lynu (vitalap | szerkesztései) |
||
121. sor: | 121. sor: | ||
* [http://www.ibiblio.org/wm/paint/auth/rembrandt/self/ Önarcképek] |
* [http://www.ibiblio.org/wm/paint/auth/rembrandt/self/ Önarcképek] |
||
* [[The European Library]] presents more than 150 online objects of or related to [http://www.theeuropeanlibrary.org/portal/?lang=en&coll=collections:a0027&q=("rembrandt+")&pos=3&src=SE Rembrandt] |
* [[The European Library]] presents more than 150 online objects of or related to [http://www.theeuropeanlibrary.org/portal/?lang=en&coll=collections:a0027&q=("rembrandt+")&pos=3&src=SE Rembrandt] |
||
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=243 Rembrandt festményei - TerminArtors.com] |
|||
[[Kategória:Holland festők]] |
[[Kategória:Holland festők]] |
A lap 2007. október 5., 19:11-kori változata
Rembrandt (eredeti nevén: Rembrandt Harmenszoon van Rijn (Leiden, 1606. július 15. – Amszterdam, 1669. október 4.) a világ egyik legismertebb festője, az egyik legjelentősebb 17. századi holland művész.
Rembrandt gyakorlott metszetkészítő is volt, valamint számos rajz is kötődik a nevéhez. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek Holland Aranykornak neveznek (kb. a 17. század). Ebben az időben a holland kultúra, tudomány, kereskedelem, katonai és politikai hatalom a csúcspontján volt.
Munkái
Rembrandt kb. 600 festményt, 300 metszetet és 2000 rajzot alkotott. Számos önarckép fűződik a nevéhez, összesen körülbelül száz (ha beleszámítjuk a majd 20 metszetet is). Ezekből megismerhetjük Rembrandtot, az embert, a kinézetét, de – ami ennél jóval fontosabb – képet alkothatunk az érzelmeiről és gondolatairól is, ahogyan az ábrázolásokon a balszerencse és a bánat ráncokat szánt a homlokára.
A munkáinak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata, amely szinte bevonja a szemlélőt a festménybe. Másik jellegzetesség a drámai, igen életszerű jelenet, amelyből hiányzik az a erőltetett hivatalosság, amit kortársai gyakran ábrázoltak. Szintén kiemelhető az az érzékenység, amellyel az embereket ábrázolta.
Közvetlen családját – feleségét, Saskiát, fiát, Titust és élettársát, Hendrickjét – gyakran kiemelt helyen szerepeltette a festményein, beleértve a mitológiai, bibliai, vagy a történelmi témákat.
Élete
Rembrandt 1606-ban született Leidenben, Hollandiában. A források ellentmondásosak abban, hogy a családjában 7, 9 vagy 10 gyerek volt. A családja aránylag jó körülmények között élt, az apja molnár, az édesanyja egy pék lánya volt. Amint kijárta a latin iskolát, beiratkozott a Leideni Egyetemre, annak ellenére, hogy már akkor is a festészethez több kedvet érzett. A szülei feladták, és így Jacob van Swanenburgh leideni mester mellett tanítvány lett. Egy rövid, de fontos időszak után, amelyet az amszterdami mester, Pieter Lastman mellett töltött, Rembrandt Leidenben műtermet nyitott, amelyet megosztott barátjával és kollégájával, Jan Lievensszel. 1627-től már tanítványokat fogadott, többek közt Gerard Dou-t.
1631-re Rembrandt már olyan hírnévnek örvendett, hogy számos megrendelést kapott Amszterdamból különféle portrékra. Ennek eredményeképp a városba költözött, a híres műkereskedő Hendrick van Uylenburgh házába. Ez vezetett 1634-ben a házasságához Hendrick unokahúgának lányával, Saskia van Uylenburggel. Ez kétségkívül szerelemházasság volt. Annak ellenére, hogy jó családból származott (az apja Leeuwarden polgármestere volt), Saskia árva volt, és nem kifejezetten jómódú. A nővérével élt Frízföldön, és nem voltak túl jó összeköttetései Amszerdamban.
1639-ben Rembrandt és Saskia Jodenbreestraatba költöztek, egy zsidó kerületben lévő házba, amely később Remdbrandt múzeum lett. Annak ellenére, hogy jómódban éltek, a magánéletük rosszul alakult. Három gyermekük halt meg nem sokkal születés után. Csupán negyedik gyermekük, az 1641-ben született Titus élte meg a felnőtt kort. Saskia meghalt 1642-ben, nem sokkal Titus születése után, valószínűleg tuberkulózisban.
Saskia halála után Rembrandt viszonyt kezdett Titus gondozójával, egy Greetje Dircx nevű özvegyasszonnyal. Később élettársi kapcsolat lett belőle. Greetje perelte Rembrandtot, mivel állítása szerint az házasságot ígért neki, és a bíróságon keresztül szerette volna az ígéret betartására kényszeríteni a festőt. A bíróság végül nem kényszerítette Remdbrandtot házasságra, de nagy kártérítési összeget kellett kifizetnie. Később Rembrandt Greetje családjával együttműködve javítóintézetbe csukatta a nőt.
Az 1640-es évek végén, őt követte Remdbrandt szeretőjeként a sokkal fiatalabb Hendrickje Stoffels, aki eredetileg szintén a festő szobalánya volt. 1654-ben lánya született (Cornelia), amiért hivatalos feddést kapott a református egyháztól, miszerint bűnben él Rembrandttal, a festővel. Rembrandt nem volt tagja a református egyháznak, így nem idézték az egyházi tanács elé.
Rembrandt nem élt épp takarékosan, rengeteg műkincset és nyomtatványt vásárolt, általában ritkaságokat. Talán ezek vezettek ahhoz, hogy 1656-ban csődöt kellett jelentenie. El kellett adnia házát, és egy sokkal szerényebb lakásba költöznie a Rozengrachton. Itt Hendrickje és Titus megélhetési okokból művészboltot nyitottak. Ezek mellett Rembrandt hírneve az évek folyamán nem csökkent. Ebben fontos része volt, hogy az egyik nagy történelmi műve az újonnan épült városházában függött.
Rembrandt túlélte Hendrickjét és Titust is. Csak lánya, Cornelia maradt mellette, amikor 1669. október 4-én Amszterdamban meghalt. Ismeretlen sírban fekszik a Westerkerk temetőben.
Korszakok, témák, stílusa
- Rembrandt leideni korszakában (1625-1631), Lastman hatása kiemelkedő szerepet játszott. A festmények inkább kicsik voltak, ám részleteikben gazdagok (például a ruházat és az ékszerek terén). A témák meghatározóan vallásos és allegorikus jellegűek voltak.
- Amszterdamban töltött korai évei alatt (1632-1636), Rembrandt nagy festővásznakat és mély tónusokat használt, illetve drámai jeleneteket festett. Rembrandt ezen korszaka alatt rengeteg portrét festett. Más képek bibliai és mitológiai jeleneteket ábrázoltak.
- Az 1630-as évek végén Rembrandt sok tájképet festett és rézkarcokat készített a természetről. Ebben a periódusban a tájképeire a természet szenvedésének ábrázolása volt jellemző, például a vihar által kidöntött fák vagy a baljóslatú sötét fellegek.
- Körülbelül 1640-től munkái még ridegebbek lettek, mely azokat a családi tragédiákat tükrözte, melyektől szenvedett. Bővelkedett a belsejéből fakadó mély érzelmek ismétlésében. A bibliai jelenetek ekkor gyakran az Újtestamentumból, illetve az Ótestamentumból származtak, ahogy azelőtt. A festmények ismét kisebbek lettek. Kivéve az óriási méretű Éjjeli őrjárat című festményét, a legnagyobbat, mely olyan világias és eleven volt, amilyenek az előző képei soha. A tájképek inkább karcolatok voltak, mint festmények. A természet sötét erőit felváltották a csendes, holland uralkodói jelenetek.
- Az 1650-es években Rembrandt stílusa ismét megváltozott. A festmények mérete megnőtt. A színek gazdagabbak, az ecsetvonások erősebbek lettek. Ezen változásokkal Rembrandt eltávolodott korai stílusától és az aktuális divattól, mely egyre inkább a finom, részletes művek felé hajlott. Az évek múlásával még mindig bibliai témájú jeleneteket festett, ám az érzelmi hangsúly a drámai csoportjelenetekről a meghitt, portrészerű figurákra tolódott.
- Életének utolsó éveiben festette meg legpompásabb önarcképeit, melyeken arca a fájdalom és szomorúság jeleit hordozza.
Múzeumi gyűjteményekben
- Hollandiában, Rembrandt műveinek legjelentősebb gyűjteménye az Amszterdami Nemzeti Múzeumban található, beleértve a De Nachtwacht (Éjjeli őrjárat) és a De Joodse bruid (A zsidó menyasszony) című képeit is.
- Legtöbb önarcképe a hágai Mauritshuis múzeumban van.
- Egykori lakóhelye Amszterdamban Rembrandt Házi Múzeum néven működik, mely rengeteg metszetének otthont ad.
- Jelentős gyűjtemények találhatók még Berlinben, Szentpétervárott, New Yorkban, Washingtonban, a Louvre-ban és a Londoni Nemzeti Galériában.
Híres munkái
- 1629 Művész a stúdióban (Szépművészeti Múzeum, Boston)
- 1630 Lázár feltámasztása (Los Angeles County Museum of Art, Los Angeles)
- 1630-1635 Egy török (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1631 Nicolaes Ruts arcképe (Frick Collection, New York)
- 1632 Tulp doktor anatómiai leckéje (Mauritshuis, Hága)
- 1632 Egy (keleti) nemes portérja (Metropolitan Museum of Art, New York)
- 1633 Krisztus a viharos Genezáreti-tavon (korábban Isabella Stewart Gardner Museum, Boston; 1990-ben ellopták és azóta sem került elő)
- 1635 Belshazzar ünnepe (National Gallery, London)
- 1636 Sámson megvakítása (Städelsches Kunstinstitut, Frankfurt am Main, Germany)
- 1636 Danaé (Ermitázs, Szentpétervár)
- 1642 A lövészegylet kivonulása, ismertebb nevén az Éjjeli őrjárat (Rijksmuseum, Amszterdam)
- ±1643 Krisztus betegeket gyógyít, másnéven A százforintos lap (Victoria and Albert Museum, London) rézkarc, nevét az óriási összegről kapta, amit kifizettek érte
- 1647 Idős hölgy könyvvel (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1650 A filozófus (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1650 A malom (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1653 Izsák feláldozása (Ermitázs, Szentpétervár)
- 1653 Arisztotelész Homérosz mellszobrával (Metropolitan Museum of Art, New York)
- 1654 Bethsabé a fürdőben (Louvre, Párizs) (ehhez a festményhez valószínűleg Hendrickje állt modellt)
- 1655 Józsefet megvádolja Putifár felesége (National Gallery of Art, Washington D.C.)
- 1656 Rózsaszín virágot tartó hölgy (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1657 Pál apostol (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1658 Önarckép (Frick Collection, New York)
- 1658 Philemon és Baucis (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1659 Jákob küzdelme az angyallal
- 1659 Önrackép (Metropolitan Museum of Art, New York)
- 1660 Önarckép (Metropolitan Museum of Art, New York)
- 1660 Úriember portréja kalappal és kesztyűvel (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1660 Strucctoll-legyezős hölgy portréja (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1661 Julius Civilis összeesküvése (Nationalmuseum, Stockholm) (Julius Civilis felkelést vezetett Hollandia területén az ókori Róma ellen) (a festmény sok darabja hiányzik, csak a közepe van meg hiánytalanul)
- 1662 A posztós céh elöljárói (holland nevén De Staalmeesters) (Rijksmuseum, Amszterdam)
- 1662 Kalapos embe portréja (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1662-1663 Asztalnál ülő ifjú (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1664 Lucretia (The National Gallery of Art, Washington, DC)
- 1664 A zsidó menyasszony (Rijksmuseum, Amsterdam)
- 1666 Lucretia (The Minneapolis Institute of Arts, Minneapolis)
- 1669 A tékozló fiú visszatérése (State Hermitage Museum, St. Petersburg)
Az Éjjeli őrjárat
Rembrandt a 'Frans Banning Cocq kapitány milíciája' című festményt 1640 és 1642 közöt festette. A festményt később „Patrouille de Nuit”-nak nevezték a franciák, és „Night Watch”-nak nevezte Sir Joshua Reynolds, mert felfedezésekor már annyira megviselte az idő, hogy szinte felismerhetetlen volt, és éjszakai jelenetnek tűnt. Megtisztítása után jöttek rá, hogy egy csapat muskétást ábrázol, akik egy sötét udvarból kilépnek a vakító napsütésbe. A kép címét azonban ezután sem változtatták meg.
A mester műve a Kloveniersdoelen új nagytermébe volt szánva, amely a városi milícia muskétás csapata volt. Rembrandt eltért a hagyománytól, amely azt írta elő, hogy a festménynek formálisnak, hivatalosnak kellene lenni. Ennek inkább egy tablószerű kép felelt volna meg. Ehelyett Rembrandt azt ábrázolta, ahogy a csapat küldetésre indul (hogy ez egy átlagos őrjárat, vagy valamilyen különleges esemény, az vitatott). Az új megközelítést nem fogadta osztatlan siker, főképp azok elégedetlenkedtek, akiket a jelenet hátterében, rosszul látható helyeken örökített meg. Emiatt a fizetség is késett. Még a vászon egyes darabjait is le kellett vágni, hogy odaférjen a kiszemelt falra.
Ez a festmény jelenleg a amszterdami Rijksmuseum legnagyobb termében függ. Ez egy méretes festmény, amely elfoglalja az egész hátsó falat – annak ellenére, hogy már darabokat vágtak le róla –, és vitathatalanul az egyik leghatásosabb festménye a múzeumnak.
Rembrandt műveinek újraértékelése
1968-ban indult a Rembrandt Research Project. Művészettörténészek fogtak össze más tudományágak képviselőivel, hogy újra értékeljék azokat a munkákat, amelyeket Rembdrandtnak tulajdonítunk, felhasználva minden lehetséges eszközt, mint pl. a legújabb műszaki diagnosztikai eljárásokat. Ezek segítségével egy teljes kritikai albumot szándékoznak létrehozni Rembrandt műveihez. Munkájuk eredményeképp számos, korábban Rembrandt művének hitt festményt kellett a listáról levenni. Ezek nagy részét a tanítványok munkáinak tartják. Ebbe a csoportba tartozik a Lengyel lovas, a New York-i Frick-gyűjtemény egyik kincse. Évekkel ezelőtt, ennek eredetiségét sok tudós megkérdőjelezte. A Rembrandt Research Projekt eredményeképp ezt a festményt most már Rembrandt egyik legközelebbi és legtehetségesebb tanítványához, Willem Drosthoz kötik.
2005-ben négy olajfestményről, amelyről azt tartották, hogy Rembrandt tanítványaihoz tartoznak, újraértékelték. Jelenleg úgy vélik, ezeket Rembrandt maga készítette: Study of an Old Man in Profile és Study of an Old Man with a Beard amerikai magángyűjteményekből, Study of a Weeping Woman, a Detroiti Művészeti Intézetből, és az 1640-ben festett Portrait of an Elderly Woman in a White Bonnet.
További lapok
Külső hivatkozások
- Rembrandt-ház, Amsterdam
- Az amsterdami Rijksmuseum
- Artcyclopedia Rembrandt munkáit őrző múzeumok listájával.
- Rembrandt Research Project
- Webmuseum Paris Sok nagyfelbontású kép Rembrandt festményeiről
- Artchive, 'Rembrandt one man show' hét kép, nagy felbontásban
- Az UC Berkeley honlap Egy másik gyűjtemény
- Önarcképek
- The European Library presents more than 150 online objects of or related to Rembrandt
- Rembrandt festményei - TerminArtors.com