„Jean-François Millet” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a →Epilógus: naturalizmus egyértelműsítés |
Lynu (vitalap | szerkesztései) |
||
66. sor: | 66. sor: | ||
*[http://www.colorado.edu/Sewall/kit/Archeological%20Reminiscence%20Millet's%20Angelus%20(Salvidor%20Dali).jpg Salvador Dalí Angelus képe Millet nyomán, 1935] |
*[http://www.colorado.edu/Sewall/kit/Archeological%20Reminiscence%20Millet's%20Angelus%20(Salvidor%20Dali).jpg Salvador Dalí Angelus képe Millet nyomán, 1935] |
||
*[http://www.bbc.co.uk/dna/h2g2/A585344 Millet Angelus c. képének hatása Salvador Dalíra] |
*[http://www.bbc.co.uk/dna/h2g2/A585344 Millet Angelus c. képének hatása Salvador Dalíra] |
||
* [http://www.terminartors.com/painterdetailed?ID=451 Jean-Francois Millet festményei - TerminArtors.com] |
|||
[[de:Jean-François Millet]] |
[[de:Jean-François Millet]] |
A lap 2007. október 5., 18:13-kori változata
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/47/Jean-FrancoisMillet%28Nadar%29.jpg/220px-Jean-FrancoisMillet%28Nadar%29.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/0b/Jean-Fran%C3%A7ois_Millet_%28II%29_013.jpg/220px-Jean-Fran%C3%A7ois_Millet_%28II%29_013.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/64/Millet_Gleaners.jpg/220px-Millet_Gleaners.jpg)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d7/Jean-Fran%C3%A7ois_Millet_%28II%29_001.jpg/220px-Jean-Fran%C3%A7ois_Millet_%28II%29_001.jpg)
Jean-François Millet (Gruchy, 1814. október 4. – Barbizon, 1875. január 20.) francia festőművész, a 19. századi realizmus nagy mestere. A barbizoni iskola csoportjában ő az emberfestő, aki a 19. századi hagyományos francia paraszti élet mindennapjainak megörökítője. Elkapta még a nagy változások előtti pillanatokat, nagyra becsülték ezért művész utódai, köztük Vincent Van Gogh, majd Salvador Dalí lelkesedtek érte. Saját tájképfestészetével is új szemléletet adott, mindig úgy fessen a művész, hogy lássa azokat az embereket, akik a tájhoz tartoznak, vagy nézik azt a tájat. Millet számára a szépen megművelt föld éppen olyan megnyugtató és derűs látvány volt, mint a vadon nőtt erdő, mező, virág vagy a tenger.
Életpályája
Normandiai parasztcsaládból származott. Tehetsége lassan bontakozott ki, hosszas útkeresés jellemezte. Cherbourgban egy Lucine-Théophile Langlois nevű Antoine Jean Gros-tanítványnál tanult 1837-ben. Később egy rövid ideig Paul Delaroche[1]-nál tanult Párizsban. Sokáig műkereskedőknek festett képeket Antoine Watteau és Francois Boucher stílusában, holott a Louvre-ban Nicolas Poussin alkotásaiért lelkesedett. A párizsi Salonban 1840-ben állított ki egy portrét, s még később is kísérletezett.[2] 1849-től a barbizoni festői csoportosuláshoz csatlakozott. Különösen Daumier volt rá hatással, s jó barátja volt a barbizoni iskola vezető mestere Théodore Rousseau. Rousseau és Millet egymás melletti házban laktak, Rousseau jobb anyagi helyzetben volt, s olykor kisegítette festőbarátját. Millet, a földműves fia Barbizonban is mint paraszt élt, kék blúzban, szalmakalappal, facipőben járt. Millet Barbizonban megtalálta saját hangját, s termékeny alkotónak bizonyult, de a siker csak közvetlenül halála után érte el. Angelus c. festményét ő még csak 2500 frankért tudta eladni, de egy 1889-es árverésen már 800 000 frankot adott érte egy gyűjtő, Chauchard, aki azt gyűjteményével együtt a Louvre-nak hagyományozta.
Munkássága
Az 1848-as forradalmak Millet figyelmét a dolgozó, küszködő parasztokra összpontosítja, akiknek nehéz, egyhangú életét örökíti meg képei hosszú sorában. Három legismertebb képe a Kalászszedők, a Magvető és az Angelus című. Mindhárom kép szereplői elnehezült, munkába tört, szomorú, lehajtott fejű, alázatos emberek. Ugyanekkor a magvető és a kalászszedő asszonyok természetes, megszokott munkamozdulatai, s az Angelus két alakjának együttes imádsága az étkezés megkezdése előtt az emberi méltóságot is sugározzák. Millet alakjainak plasztikus ábrázolásával, néha szoborszerű megjelenítésével és a fényhatásokkal tudta szereplőit felmagasztosítani. Angelus mindkét alakját elölről világítja meg a fény. 1935-ben Millet Angelus című képét Salvador Dalí szürrealista módon dolgozta fel.
Millet számára a tájban mindig az ember a legfontosabb, festményeinek tárgya leggyakrabban a paraszti munka. A dolgok vidám oldalát nem látja, csak a csönd és a némaság, a kevés szavúság ragadja meg. Azt mondja, hogy a legvidámabb, amit ismer az a csönd és a némaság, amelyet annyira élvez az ember az erdőben és a megművelt földeken. Igen, tehát az emberek által teremtett civilizált környezet szépségére is felhívja a figyelmet, s bizony mindez sok fáradtságos munka eredménye, keményen meg kell érte küzdeni, innen van talán Millet szereplőinek pesszimizmusa. Kortársa, Charles Baudelaire élesen kritizálta Millet pesszimizmusát, többek közt ezt mondta Millet szereplőiről: „Parasztfiguráinál úgy fitogtatja sötét és elvadult pesszimizmusát, hogy az ember már dühbe gurul. Mintha azt mondanák: mi vagyunk a világ számkivetettjei, mi vagyunk az egyedüliek, akik munkánk révén hasznot hajtunk.”[3]
Millet a relatíve autentikus kritikák hatására sem hátrál meg, tudatosan nem megy vissza szalonfestőnek, kitart saját útkeresése mellett éppen úgy, mint művésztársai ott barbizoni csoportban. Csak a saját maga által érzékelt világot ábrázolja, a természet és az ember mindig összekapcsolódik festészetében, ezt mondja erről festőtársainak:
„Amikor valamit le akartok festeni, legyen az akár ház, akár erdő, mező, az ég vagy a tenger, akkor gondoljatok arra, aki benne lakik, vagy aki nézi. Megszólal majd bennetek egy hang, amely a családjáról, az elfoglaltságairól, a munkájáról fog beszélni, és elvezet benneteket az emberiséghez. Tájképet festve az emberre fogtok gondolni, az embert festve pedig az őt körülvevő tájra.”[4]
A barbizoni tájképfestők közt Millet volt az emberfestő, de ő is festett természetesen tájképeket is az ő sajátosan realista szellemében. Millet és a többi barbizoni nagy hatással volt a kortársakra, a modern festészeti irányzatok kibontakozására, az ő példájukon felbuzdulva utazott Franciaországba festeni a magyar Paál László. Munkácsy Mihály is szívesen festett Barbizonban, bár nem tartozott a barbizoniak közé.
Millet a francia paraszti társadalom egyedi megörökítésének nagy mestere, nagyra becsülték mind a francia, mind az egész művelt világ tudós- és művész egyéniségei, az impresszionista párizsi festő, Vincent van Gogh lelkesedett érte. Millet festészete segített neki megérteni a francia vidéket, amelyet mindketten annyira szerettek, s olyan szorgalmasan megörökítettek az utókor számára, hiszen a hagyományos paraszti társadalmat látták ők még, miközben a városok iparosodtak és duzzadtak, s előtérbe került a polgári életforma. Közvetlenül a mezőgazdasági munkafolyamatokat igazából majd csak a XX. században alakítja át a gépesítés, de akkor sem egycsapásra, csak lassan, fokozatosan, a XX. század utolsó évtizedeire lett teljesen általános a parasztgazdaságok gépesítése, s fogyatkozott meg számottevő mértékben a földeken dolgozók száma.
Kevésbé ismert Millet portréfestészete. Modelljei saját családjának tagjaiból kerültek ki, ők Cherburg kispolgárai. Őszinteségük, egyszerűségük egyedülálló a korszak portréi közt.[5] Közismert, hogy csak a gazdagabb emberek tudták elkészíttetni portréikat híres festőkkel, s bizony a festők (anyagi okok miatt is) bőségesen vállaltak portréfestést.
Stílusa
Koloritja visszafogott, alakjai szoborszerűen plasztikusok, ezáltal válnak parasztjai szinte mitikus alakokká, akik ugyanakkor nem kiemelkednek egymás közül és a természetből, hanem egybeolvadnak a természettel.
Ismertebb műveiből
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/4/40/Jean-Fran%C3%A7ois_Millet_%28II%29_006.jpg/220px-Jean-Fran%C3%A7ois_Millet_%28II%29_006.jpg)
- Armand Ono portréja (=Portrait d'Armand Ono, 1843)
- Magvető (=Semeur, 1851) (Boston Museum of Fine Arts)
- Kalászszedők (=Glaneuses, 1857) (Musée d'Orsay, Párizs)
- Angelus (=Angélus, 1859) (Musée d'Orsay, Párizs)
- Krumpliültetők (=Les Planteurs de pommes de terre), 1862
- Delelés (=La méridienne, 1866) (Musée des Beaux-Arts à Boston)
- Gréville-i templom (=Église de Gréville (1871-1874) (Musée d'Orsay, Párizs)
- Margarétacsokor (=Le Bouquet de marguerites) (1871-1874)
- Tavasz (=Printemps),1868-1873. (Musée d'Orsay, Párizs)
Galéria
-
Armand Ono portréja, 1843
-
A pelyvarázó, 1848
-
Asszony a kemencénél, 1854
-
Kolostor Vauville-ban, Normandia, 1868-1873
Epilógus
Utaltunk már arra, hogy Salvador Dalí szürrealista stílusban megfestette Millet Angelusát, munkáinak utóélete és nagy sikere már halála után közvetlenül megkezdődött, nagy hatással volt Millet mind a francia, mind a német naturalistákra, s majd az impresszionistákra is. Millet 1866-ban festett Delelés (=La méridienne ;=Noonday Rest) c. művét Millet nyomán megrajzolta már 1875-ben John Singer Sargen, majd megfestette 1890-ben impresszionista/és vagy expresszionista stílusban Vincent van Gogh.
Jegyzetek és források
- ↑ Delaroche is Gros-tanítvány volt egy ideig.
- ↑ Áldozat Oánnak ; Oedipus ; Babyloni zsidók c. képeivel.
- ↑ A rokokótól 1900-ig i.m. 189. o.
- ↑ A rokokótól 1900-ig. i.m. 189-190. o.
- ↑ A rokokótól 1900-ig i.m. 190. o.
- Művészeti lexikon /szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor, 1926. Millet szócikkét ld. 504. o.
- Művészeti Lexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1973.
- Encyclopédie alphabétique Larousse-Omnis. Paris : Libraire Larousse, 1977. Millet szócikkét ld. 1225. o. ISBN 2030201251
- A művészet története. (Historia del'arte. Magy. vált. főszerk. Aradi Nóra. 8.) [köt.] A rokokótól 1900-ig. ([Közrem.] Gellér Katalin). Budapest : Corvina, 1989. 300 o. ISBN 9631328155 Millet ld. 189-190., 192-193. o.