Kondor Béla

Kondor Béla (Pestlőrinc, 1931. február 17. – Budapest, 1972. december 12.) kétszeres Munkácsy-díjas magyar festőművész, grafikus, költő.

Jelentősége

A 20. század második fele magyar művészeti életének egyik legjelentősebb, ugyanakkor – főleg a korszak nyomása alatt – tragikus sorsú szereplője volt. Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, a fényképezésben új utakat keresett, orgonán is játszott.

Élete

1951-1956 között járt a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Harmadéves koráig a festő szakra, majd miután harmadéves korában „alapvető szakmai-szemléletbeli ellentétek” miatt eltanácsolták, grafikatanárai kiállásának köszönhetően a grafika szakra. Barcsay Jenő, Kmetty János és Koffán Károly tanítványa volt. A festő szakon nem sok újat tanult, sajátos stilisztikai eszközeinek szinte a főiskola kezdetétől birtokában volt. Diplomamunkáját, melyet 1956 nyarán védett meg, a vizsgabizottság által anakronisztikusnak tartott Jelenetek Dózsa György idejéből című hétrészes rézkarcsorozata volt. Ennek néhány darabja később mély benyomást tett Albert Camus-re, aki beszédet is tervezett írni Kondor tervezett párizsi kiállításának megnyitójára.

Már főiskolás korában illusztrált könyveket. Kiállításokon 1954-től szerepelt. 1957-ben Párizsban járt tanulmányúton. 1961-ben Miamiban volt kiállítása. 1964-ben Székesfehérvárott, 1965-ben a budapesti Ernst Múzeumban gyűjteményes kiállítása volt.

41 évesen, veleszületett szívrendellenességben halt meg.

Munkássága

Kondor művészete szakított az 1950-es évekre jellemző leíró grafikával. Festészetében nagy szerepe volt az erőteljes vonalaknak és a műveit erőteljesen átható szenvedélyes belső átélésnek. „Boschig, Dürerig visszamenőleg izgatta minden előzmény, amely a szuggesztívebb közlést szolgálhatta, és hatalmas képzelőerővel, bravúros technikával fejezte ki egy illúziókat vesztett és illúziúktól menekvő nemzedék rend utáni vágyát”. Kompozícióiban az alkotás minden része sajátos jelentést hordoz és ezek szimbólumrendszeren keresztül kapcsolódnak egymáshoz.

Verseit költő kortársai, köztük Nagy László, Jékely Zoltán, Pilinszky János és Csukás István is elismerték, egyetlen megjelent kötetét mégis csak mint a képzőművész melléktermékét fogadta a korabeli kritika.

Főbb művei

• Darázskirály (1963)
• Pléhkrisztus (1964)
• A géprepülés géniusza (1964)
• Szt. Antal magkísértése (1966)
• Szt. Margit legendája (falikép, 1968)
• Űrhajósok (1970)
• A szentek bevonulása (1972)

Versei

Verseskötetei

• Boldogságtöredék (1971)
• Jelet hagyni (1974)
• Angyal a város felett (1984)

Díjai, kitüntetései

• Derkovits-ösztöndíj (1959)
• Országos Grafikai Biennálé nagydíja (1963)
• Tokiói Nemzetközi Grafikai Biennálé díjazottja (1965)
• Luganoi Grafikai Biennálé külön meghívottja (1966)
• Krakkói Nemzetközi Grafikai Biennálé díjazottja (1970)
• Munkácsy-díj (1971)
• Kossuth-díj (posztumusz, 1990)

Emlékezete

A Miskolci Galériában számos grafikája, festménye és fotója látható az ott helyet kapott állandó kiállításon.

Források

• Akadémiai kislexikon (Akadémia Kiadó és Nyomda, Budapest, 1989, ISBN 9630552795)

Külső hivatkozások

• Kondor Béla az Artportal.hu-n
• A Darázskirály
• Képzőművészet Magyarországon
• nol
• Kovalovszky Márta esszéje
• Kondor Béla művei a Hung-art.hu-on
• Virtuális Kondorkert
• Kondor Béla festményei - TerminArtors.com