„Tengervíz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Sótartalom: összehasonlítás az édesvízzel |
|||
| 53. sor: | 53. sor: | ||
A tengerek sótartalma változó. Ahol folyók ömlenek a tengerbe, vagy ahol jéghegyek olvadnak el, ott a sótartalom csökken, A Vörös-tenger a legsósabb nyílt tenger, magas sótartalmának oka az erős párolgás, a kevés beömlő folyó, és a korlátozott áramlás. Tavakban a sótartalom ennél is magasabb lehet. |
A tengerek sótartalma változó. Ahol folyók ömlenek a tengerbe, vagy ahol jéghegyek olvadnak el, ott a sótartalom csökken, A Vörös-tenger a legsósabb nyílt tenger, magas sótartalmának oka az erős párolgás, a kevés beömlő folyó, és a korlátozott áramlás. Tavakban a sótartalom ennél is magasabb lehet. |
||
A tengervíz sótartalma minden édesvíznél nagyobb, de az édesvizek sótartalma is eltér a tengeritől.<ref name=Gale>{{cite web |url=http://www.waterencyclopedia.com/Mi-Oc/Ocean-Chemical-Processes.html |last=Gale |first=Thomson |title=Ocean Chemical Processes |accessdate=2 December 2006 |
|||
}}</ref> Például a tengervíz anyagmennyiség szerint körülbelül 2,8-szor annyi bikarbonátot tartalmaz, mint a folyóvíz, viszont az összes ion arányában kevesebb a bikarbonát, mint a folyóvízben. A folyó sótartalmának 48%-át teszi ki a bikarbonát, viszont a tengervízben csak 0,14%-ot képvisel az összes ion között.<ref name=Gale/><ref name=Pinet>{{cite book |
|||
|last=Pinet |first=Paul R. |
|||
|year=1996 |
|||
|title=Invitation to Oceanography |
|||
|location=St. Paul |
|||
|pages=126, 134–135 |
|||
|publisher=West Publishing Company |
|||
|isbn=978-0-314-06339-7 |
|||
}}</ref> |
|||
==Beltengerek, sós tavak== |
==Beltengerek, sós tavak== |
||
A lap 2016. december 17., 21:23-kori változata
| A tengervíz sóösszetétele | ||
| Só | g/l | % |
|---|---|---|
| nátrium-klorid | 35 | 3,4 |
| magnézium-klorid | 3,8 | 0,37 |
| magnézium-szulfát | 1,6 | 0,16 |
| kalcium-szulfát | 1,2 | 0,12 |
| kálium-szulfát | 0,9 | 0,09 |
| kalcium-karbonát | 0,1 | 0,01 |
A tengervíz a tengerekből vagy óceánokból származó víz. Legismertebb tulajdonsága az édesvízénél lényegesen magasabb sótartalma. Ez az érték átlagosan 35‰ (3,5%), ami azt jelenti, hogy minden liter tengervízben 35 g só (főként nátrium-klorid) található oldott állapotban. A Balti-tenger sótartalma 0,2 és 2% közötti. Legnagyobb sótartalma a lefolyástalan beltengereknek van. A Holt-tenger sótartalma eléri a 28%-ot.
Az emberi sejtek között lévő ozmotikus folyadékban a só koncentrációja csak 9‰ (fiziológiás oldat), emiatt a tengervizet ivóvízként az ember nem tudja tartósan használni. A felnőtt ember napi konyhasó-szükséglete normális körülmények között (a mérsékelt égövön) kb. 5 gramm (1 teáskanálnyi).[1] Tehát, ha a fenti érték háromszorosát vesszük, amit a szervezet még fel tud dolgozni, akkor a tengervízből naponta kb. fél litert lehet meginni, a többi vízszükségletet más forrásból, például a magunkkal vitt ivóvíz-tartalékból, egyéb élelmiszerekből (például, gyümölcsökből) vagy esővízből kell fedezni.
Fizikai tulajdonságai
A tengervíz sűrűsége a felszínen 1,02 és 1,03 g/cm3 között változik. Nagy nyomás alatt, az óceánok mélyén elérheti az 1050 kg/m3 sűrűséget is. A pH értéke 7,5 és 8,4 közé esik.[2] Fagyáspontja a sótartalomtól függ, a sótartalom csökkenti. Átlagos sótartalom esetén -2 Celsius fok körül fagy.[3] A mérések kalibrálása nem egységes, így az eltérés akár 0,14 pH is lehet.[4] A leghidegebb folyékony állapotú tengervizet 2010-ben jegyezték fel egy antarktiszi áramlatban, -2,6 Celsius fokos volt.[5] A hangsebesség a tengervízben kb. 1500 m/s. Függ a hőmérséklettől, sótartalomtól és a nyomástól.
Hővezetési képessége 35g/kg sótartalom esetén 25 Celsius fokon 0,6 W/mK.[6] A hővezetést a nagyobb sótartalom csökkenti, a nagyobb hőmérséklet növeli.[7]
Sótartalom
Alexander Marcet 1819-es mérései szerint a sótartalom összetétele független a helytől és a sótartalom arányától. Az anionok közül a leggyakoribb a klorid (55%) és a szulfát (7,7%). A kationok között a leggyakoribb a nátrium, a kalcium (1,2%), a magnézium (3,7%), és a kálium (1,1%). A maradék mennyiség 0,7%-ot tesz ki. A jódtartalomnak köszönhetően a tengerparti népeknél ritkább volt a jódhiány, mint a szárazföld belsejében. A tengervíz ionjai csak a víz elpárolgásával kristályosodnak ki, és oldékonyságuk szerint rétegekben rakódnak le.
Átlagos sótartalom esetén a tengervíz fagyáspontja -1,9 °C. A sókat az esővíz és az olvadékvíz oldja ki a talajból és a kőzetekből, majd a folyók viszik a tengerbe. A sótartalmat növeli a párolgás. A már oldhatatlan fölös só lerakódik a tengerfenéken, vagy a tenger elpárolgásával a szárazföldre kerül.
A tengerek sótartalma változó. Ahol folyók ömlenek a tengerbe, vagy ahol jéghegyek olvadnak el, ott a sótartalom csökken, A Vörös-tenger a legsósabb nyílt tenger, magas sótartalmának oka az erős párolgás, a kevés beömlő folyó, és a korlátozott áramlás. Tavakban a sótartalom ennél is magasabb lehet.
A tengervíz sótartalma minden édesvíznél nagyobb, de az édesvizek sótartalma is eltér a tengeritől.[8] Például a tengervíz anyagmennyiség szerint körülbelül 2,8-szor annyi bikarbonátot tartalmaz, mint a folyóvíz, viszont az összes ion arányában kevesebb a bikarbonát, mint a folyóvízben. A folyó sótartalmának 48%-át teszi ki a bikarbonát, viszont a tengervízben csak 0,14%-ot képvisel az összes ion között.[8][9]
Beltengerek, sós tavak
A lefolyástalan tavakban feldúsul a sótartalom, így sós beltengerekké válnak. Ez kiugróan magas sótartalmat eredményez, lásd Holt-tenger, Nagy-sóstó 25%, Utah. Más tavakban ez a folyamat lassabb, így a Fertő-tó sótartalma 0,2%. Mivel a tavak sekélyebbek, mint a tengerek, sótartalmuk függ a helytől, vagy időben ingadozik. Emellett a más sós, szikes talajokon kialakuló tavak is sósak lesznek. Ez ritkábban fordul elő, például Vízaknánál.
A tavakban, sós tavakban, beltengerekben oldott sók összetétele különbözik a világtengerekétől. A szulfátokban szegény vizekben feldúsulhat a kalcium. A karbonátokban gazdag tavak kémhatása erősen lúgos, és nátrontavakként emlegetik őket.
További oldott anyagok
A sók mellett a tengervíz tartalmaz oxigént, szén-dioxidot, és más légköri gázokat. A szén-dioxid feloldásával a tengervíz hozzájárul az üvegházhatás csökkentéséhez, viszont a hőmérséklet emelkedésével egyre kevesebbet képes belőle oldatban tartani. Az oldott szén-dioxid mennyiségének növekedésével a tengervíz pH-ja csökken (a tengerek elsavasodása). A tenger növényei és más fotoszintetizáló lényei ezt a szén-dioxidot használják fel. A tenger élővilága ezt az oldott oxigént lélegzi be.
A tengervíz szerves anyagokat is oldatban tart. Ezek egy része természetes forrásból származik, más része viszont mesterséges eredetű, és szennyeződéssel került a vízbe. A szűretlen tengervíz szuszpenzióként apró részecskéket, továbbá növényi és állati planktont tartalmaz.
Tengervízből édesvíz
Többféle eljárás létezik a tengervíz ihatóvá tételére. Lényegük, hogy annyi oldott anyagot távolítanak el, hogy a víz ihatóvá váljon. A gazdagabb, forró éghajlatú országokban alkalmazzák ezt a módszert.
Források és jegyzetek
- ↑ Bíró György, Lindner Károly: Tápanyagtáblázat – Táplálkozástan és tápanyag-összetétel, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1999, 48. old.
- ↑ Chester, Jickells, Roy, Tim. Marine Geochemistry. Blackwell Publishing (2012. június 7.). ISBN 978-1-118-34907-6
- ↑ U.S. Office of Naval Research Ocean, Water: Temperature
- ↑ Stumm, W, Morgan, J. J. (1981) Aquatic Chemistry, An Introduction Emphasizing Chemical Equilibria in Natural Waters. John Wiley & Sons. pp. 414–416. ISBN 0471048313.
- ↑ Sylte, Gudrun Urd: Den aller kaldaste havstraumen (norwegian nyelven). forskning.no, 2010. május 24. (Hozzáférés: 2010. május 24.)
- ↑ Desalination and Water Treatment. Department of Mechanical Engineering, Massachusetts Institute of Technology, 2010. április 1. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
- ↑ Thermal conductivity of seawater and its concentrates. (Hozzáférés: 2010. október 17.)
- ↑ a b Gale, Thomson: Ocean Chemical Processes. (Hozzáférés: 2006. december 2.)
- ↑ Pinet, Paul R.. Invitation to Oceanography. St. Paul: West Publishing Company, 126, 134–135. o. (1996). ISBN 978-0-314-06339-7
- Oliver Wurl: Practical guidelines for the analysis of seawater. CRC Press, Boca Raton 2009, ISBN 978-1-4200-7306-5.
- Klaus Graßhoff, et al.: Methods of seawater analysis. Wiley-VCH, Weinheim 1999, ISBN 3-527-29589-5.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Meerwasser című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.