Ugrás a tartalomhoz

Éles József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen DanjanBot (vitalap | szerkesztései) 2019. március 19., 15:53-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Jegyzetek szakasz elhelyezése AWB)
Éles József
Személyes adatok
Születési dátum1969február 16. (55 éves)
Születési helyBudapest, Magyarország
Állampolgárságmagyar
Magasság190 cm
Posztirányító, átlövő
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1982-1989Magyarország Budapest Spartacus SC
1989-1991Magyarország Solymár SE
1991-2003Magyarország Fotex Veszprém
2003-2005Görögország AO Filippos Verias
2005–2006Svájc GC Amicitia Zürich
Válogatottság
1989-?Magyarország Magyarország179 (828)
Edzőség
IdőszakKlub
2006-2007Svájc GC Amicitia Zürich
2007-2008Németország TV Endingen
2008-Románia CSU Politehnica Timişoara
2008-2009Magyarország Gyöngyösi FKK
2009-2010Magyarország Kiskunhalasi NKSE
2011Dominikai Köztársaság Dominikai Köztársaság (női)
Díjak, elismerések
Az év magyar kézilabdázója
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok száma)

Éles József (Budapest, 1969. február 16. –) magyar világválogatott, KEK-győztes, és EHF-bajnokok ligája döntős kézilabdázó, edző.

Pályafutása

Éles József 1969. február 16-án született Budapesten. A magyar kézilabda egyik legnagyobb klasszisa balátlövőként illetve irányítóként játszott 2006-os visszavonulásáig. 179-szeres magyar válogatottként 828 gólt szerzett. Pályafutását a Budapest Spartacusban kezdte 13 évesen, ahonnan 1989-ben a Solymári SC-hez került. 1991-2003 között a KC Veszprém tagjaként játszott, majd 2005-ig az AO Filippos Verias tagja volt. 2005-2006 között a GC Amicitia Zürich színeit képviselte, majd ezt a csapatot 2007-ig menedzselte is. Pályafutásának legnagyobb sikereit a bakonyiakkal érte el, összesen 10 alkalommal nyerte meg a bajnokságot, és ugyanennyiszer örülhetett kupagyőzelemnek. Az 1997-1998-as bajnoki idényben ő lett a gólkirály, ekkor élte pályája csúcsát, az előző években háromszor is megválasztották itthon az év játékosának. 2000-ben elszenvedett autóbalesete majdnem kettétörte (az amputáció is szóba került) a karrierjét, ám több mint egyéves rehabilitációt követően visszatért a pályára. 2002-ben BL-döntőbe vezette a veszprémieket, de ott alulmaradtak az SC Magdeburggal szemben. 2003-ban úgy döntött, hogy légiósnak áll, 12 év után hagyta el a Fotex Veszprém csapatát, melynek 2548 hivatalos mérkőzésen lőtt góljával a mai napig ő a legeredményesebb játékosa. Az AO Filippos Verias csapatával is bejutott a BL csoportkörébe, míg visszavonulása előtt a svájci GC Amicitia Zürichet már játékos-edzőként segítette.[1]

A válogatottban 1989 november 24-én mutatkozott be.[2] Első világversenye az 1992-es olimpia volt, míg 1993-ban a világbajnokságon 43 góllal gólkirályi címet szerzett.[3]

Edzőként

Pályafutása végén a svájci GC Amicitia Zürich csapatánál már játékos-edzőként lépett pályára, majd visszavonulása után, 2006-ban ő lett csapat edzője. Egy év elteltével Németországban, a TV Endingennél vállalt edzői feladatot.[4] Rövid romániai kitérő után itthon vállalt munkát, előbb a Gyöngyös férfi csapatával szerzett bronzérmet a kupában, majd a Kiskunhalas NKSE női csapatának edzője lett.[5] 2011-ben dolgozott a dominikai női válogatott élén, majd hazatért és kézilabda iskolát alapított Éles Kézilabda Iskola néven.[6]

Balesete

2000. július 1-jén a kora reggeli órákban súlyos autóbalesetet szenvedett Kiskunmajsa határában. Súlyos, de nem életveszélyes sérülésekkel szállították a kiskunhalasi kórházba, ahol agyrázkódást, csonttörést és szalagszakadást állapítottak meg nála. Számos operáción átesett és kérdésessé vált, hogy tudja-e folytatni profi pályafutását. A kórházból való július 18-i távozása után Veszprémbe került rehabilitációra. Miután sikerült teljesen felépülnie, a 2001. augusztus 29-i, Németországban megrendezett barátságos mérkőzésen már játszott is.[1]

Sikerei,díjai

Fotex Veszprém KC
Egyéni

Jegyzetek

  1. a b [1]
  2. [2]
  3. [3]
  4. [4]
  5. [5]
  6. Archivált másolat. [2015. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. június 5.)

Források