Zárt forráskódú szoftver

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A zárt forráskódú szoftver (angolul proprietary software vagy closed source software) olyan számítástechnikai program, amelyet a tulajdonos-fejlesztő kizárólagos jogait (copyright) fenntartó, a szoftver másolását vagy újrafelhasználását kizáró zárt licenc alapján bocsátottak ki. A zárt forráskódú programok licencei általában megengedik a végfelhasználónak a szoftver futtatását (licencdíj ellenében vagy ingyenesen), de minden mást tiltanak, azaz a szoftver és a forráskód módosítását, visszafejtését, további terjesztését.

A zárt forráskódú programokkal ellentétes a közkincsé tett (public domain) programok filozófiája, amelyeket licenc nélkül adtak ki és bármilyen célra felhasználhatók. A Szabad licenc alatt kibocsátott szoftverek (free and open source) általában a licencben engedélyezik a program módosítását, újrafelhasználását és terjesztését, kivéve néhány jól meghatározott esetet (pl. amikor az új szoftvert zárt forráskódúként akarnák terjeszteni).

A zárt forráskódú szoftverek kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1960-as évekig a számítástechnikát a nagy, különleges kialakítású szerverszobát igénylő, igen bonyolult és igen drága mainframe számítógépek uralták. A beszerzés és üzemeltetés magas költségei miatt a legtöbb számítógépet ezért lízing konstrukcióban használták: a gyártó biztosította a hardvert, a szoftvert és nemritkán a kezelőszemélyzetet, valamint a támogatást is.[1][2] Egészen 1969-ig a számítógépek szoftverei és az üzemeltetéssel járó szolgáltatások díjmentesen elérhetők voltak a hardvert megvásárló vagy lízingelő vállalatok számára. Az operációs rendszerek és a felhasználói szoftverek forráskódja szabadon hozzáférhető volt és az új szoftvereket fejlesztők gyakran minden korlátozás nélkül, szabadon elérhetővé tették termékeiket.

1969-ben a számítástechnikai ipart uraló IBM azonban elhatározta, hogy a jövőben külön fogja árulni a hardvert és a szoftvert, illetve hogy a forráskódot nem fogja a vásárlók rendelkezésére bocsátani.[3]

A zárt forráskód jogalapja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöb szoftver és azok forráskódja szerzői jogi védelem (copyright) alá esik, amely a szoftverekre megítélt szabadalmakkal, a kereskedelmi titkok védelmével és a szerződéseket szabályozó polgári jogi előírásokkal együtt kizárólagos jogokat biztosít a zárt forráskódú szoftver tulajdonosának.

A zárt forráskódú szoftverek tulajdonosai a szoftver felhasználási feltételeit az ún. végfelhasználói engedélyben vagy végfelhasználói lincencszerződésben (End User License Agreement, EULA) írják elő. A szerződésnek minősülő végfelhasználói engedély elfogadása szükséges ahhoz, hogy a felhasználónak joga legyen az adott szoftvert futtatni (általában a szoftverlicencet tartalmazó szövegdoboz alján található "Elfogadom" vagy "I Agree" gombra kattintva). AZ EULA elfogadása a végfelhasználó és a szoftverfejlesztő - terjesztő között létesült közvetlen kereskedelmi szerződésnek minősül.[4]

A szoftverekre megítélt szabadalmak a forráskódban foglalt algoritmusokat, a szoftver egyes szolgáltatásait vagy más, szabadalmi védelem alá vonható tulajdonságát érintik. A szoftverekre megadható szabadalmak országonként változnak és számos vita tárgyát képezik. Az EULA-ban a szoftver előállítója lényegében engedélyt ad a felhasználónak, hogy a szabadalmi védettséget élvező részt használja.[5] Ennek egyik példája az mp3 formátumú zenefájlok. Az mp3 kódolást elvégző algoritmus szabadalmi védettség alá esik, és bár számos, szabad licenc alá eső kódoló szoftverbe beépítik, futtatásuk előtt a felhasználónak bele kell egyeznie az mp3 kódoló algoritmus licencébe.

A zárt forráskódú szoftvert előállító fejlesztők, cégek a szoftver forráskódját kereskedelmi titoknak tartják és akként kezelik.[6]

A zárt forráskódú licencek korlátai és problémái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zárt forráskódú szoftverek licencei minden országban a vonatkozó szerzői jogi és a szerződéseket szabályozó törvények hatálya alá esnek. A licencek minden olyan előírása, amely az adott ország érvényes jogszabályainak ellentmond, lényegében érvénytelen és az adott országban, peres eljárás során, nem érvényesíthető. Erre példa, hogy számos esetben az EULA-ban a felhasználót alapvető jogairól való lemondásra kényszerítik, megsértik a magántulajdonhoz való jogát[4], illetve megtiltják, hogy a szoftverlicencet megvásárló a terméket saját igényei szerint módosítsa.

Az EULA-k igen gyakran tartalmaznak kitételt arra, hogy a felhasználó nem futtathat vagy használhat más szoftver a számítógépén, illetve, hogy az adott pillanatban érvényes EULA elfogadásával annak minden jövőbeni módosítását is elfogadja. Az EULA-k szinte minden esetben arról is rendelkeznek, hogy a szoftver fejlesztője nem vállal felelősséget semmi olyan kárért, ami a felhasználót a szoftver futtatása és hibás működése miatt éri. Ezt elfogadva a felhasználó beleegyezik, hogy nem indíthat pert a hibás vagy nem megfelelően működő terméket forgalmazó, gyártó cég ellen.

Elsősorban az utóbbi probléma ellen számos cég úgy védekezik, hogy azt állítják: a zárt forráskódú szoftver felhasználása nem vásárlásnak, hanem licencelésnek számít és ezért egy termék megvásárlásakor fennálló garanciális és egyéb kötelezettségek ilyenkor nem érvényesíthetők[7] és ezzel magyarázzák azt a korlátozást is, hogy egy adott szoftvert licencét megvásárló felhasználó azt nem értékesítheti másnak (a first sale doctrine ellenében).

Kizárólagos jogok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zárt forráskódú szoftverek felett fenntartott ellenőrzés révén szoftver tulajdonosa kizárólagos jogokat élvez a végtermék felett. Ezek közé tartozik, hogy előírhatja vagy korlátozhatja a szoftver használatát, a forráskód megtekintését vagy módosítását, a termék továbbadását.

Interoperabilitás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zárt forráskódú szoftverek legtöbbször (de nem minden esetben) a felhasználói adatokat szintén zárt formátumú, más alkalmazások számára nem hozzáférhető adatbázisban tárolják, illetve zárt formátumú kommunikációs protokollokat használnak.

Az interoperabilitás biztosítására egyes esetekben a gyártók, szintén kizárólagos licenc alapján, alkalmazásprogramozási felületet adhatnak ki, amelyek lehetővé teszik más szoftverek számára az adott alkalmazás funkcióinak, adatainak elérését.[8]

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zárt forráskódú szoftverek legszélesebb körben ismert példái az amerikai Microsoft cég által fejlesztett és forgalmazott operációs rendszerek (Windows) és irodai alkalmazások (Microsoft Office, a legtöbb internetes böngészőben megtalálható Adobe Flash Player, a Sony Playstation3 operációs rendszere, az iTunes, a Google Earth, az Apple számítógépek operációs rendszerei (Mac OS X), Skype és a Unix operációs rendszer egyes verziói.

Egyes szoftverek felhasználnak szabad és zárt forráskódú komponenseket is[9], a "vegyes forráskódú" rendszerek egyik példája számos Unix disztribúció, amelyek szabad forráskódú alkalmazásokat (BIND, Sendmail, X Window System, DHCP) építenek zárt forráskódú kernelre és rendszeralkalmazásokra.[10][11]

Egyes esetekben a szabad forráskódú szoftvereket is terjeszthetik zárt forráskódú licenc alapján, pl. MySQL, Sendmail és SSH. Ilyenkor a szerzői jog tulajdonosa, bár termékét szabad szoftverként terjeszti, fenntartja magának a lehetőséget zárt forráskódú változatok kiadására és terjesztésére.

Az ingyenes, zárt forráskódú szoftvereket általában "freeware"-nek nevezik. A fejlesztő által nem támogatott és nem terjesztett, szabadon felhasználható zárt forráskódú szoftvereket "abandonware"-nek nevezik (az angol to abandon - "elhagy, sorsára hagy" igéből). Egyes abandonware-ek esetében a forráskód szabadon elérhető.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Paul E.Ceruzzi. A history of modern computing. MIT Press, 445. o (2003). ISBN 0-262-53203-4. Hozzáférés ideje: 2010. november 12. „Although IBM agreed to sell its machines as part of a Consent Decree effective January 1956, leasing continued to be its preferred way of doing business 
  2. History of Leasing. leasegenie.com. (Hozzáférés: 2010. november 12.) „In the 1960s, IBM and Xerox recognized that substantial sums could be made from the financing of their equipment. The leasing of computers and office equipment that occurred then was a significant contribution to leasings growth, since many companies were exposed to equipment leasing for the first time when they leased such equipment
  3. http://www-03.ibm.com/ibm/history/history/decade_1960.html. IBM. (Hozzáférés: 2010. november 12.) „Rather than offer hardware, services and software exclusively in packages, marketers "unbundled" the components and offered them for sale individually. Unbundling gave birth to the multibillion-dollar software and services industries, of which IBM is today a world leader
  4. ^ a b Veszélyes használati feltételek. (Hozzáférés: 2011. június 20.) „Ez a Végfelhasználói engedély vagy EULA. Szokták „shrinkwrap” vagy „clickthrough” megállapodásnak is nevezni, mellyel legálisan akarják a vásárlót számos szigorú szabály betartására kötelezni – anélkül, hogy a felhasználó valaha aláírta volna a megállapodást. Bár az ilyen megállapodások kikényszerítéséről jó néhány vita folyt már, több bíróság mégis elismeri törvényességüket. ... Ezeket a ködös szerződéseket elméletileg a gyártó minden egyes felhasználójával megköti.
  5. Daniel A. Tysver: Why Protect Software Through Patents. Bitlaw.com, 2008. november 23. (Hozzáférés: 2009. június 3.) „In connection with software, an issued patent may prevent others from utilizing a certain algorithm (such as the GIF image compression algorithm) without permission, or may prevent others from creating software programs that perform a function in a certain way. In connection with computer software, copyright law can be used to prevent the total duplication of a software program, as well as the copying of a portion of software code.
  6. Donovan, S. (1994.). „Patent, copyright and trade secret protection for software”. Potentials, IEEE 13 (3), 20. o. DOI:10.1109/45.310923. „Essentially there are only three ways to protect computer software under the law: patent it, register a copyright for it, or keep it as a trade secret. 
  7. Microsoft Corporation: End-User License Agreement for Microsoft Software: Microsoft Windows XP Professional Edition Service Pack 2 (PDF), 2005. április 1. (Hozzáférés: 2009. április 29.)
  8. http://features.techworld.com/applications/471/apis-what-they-are-and-what-theyre-for/
  9. Engelfriet, Arnoud (August/September 2006.). „The best of both worlds”. Intellectual Asset Management (IAM), New Hibernia House, Winchester Walk, London Bridge, London SE1 9AG, United Kingdom (19), Kiadó: Gavin Stewart. Hozzáférés ideje: 2008. május 19.  
  10. Loftus, Jack: LinuxWorld: Managing mixed source software stacks. SearchEnterpriseLinux.com, 2007. február 19
  11. Tan, Aaron: Novell: We're a 'mixed-source' company. CNET Networks, Inc, 2006. december 28

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Proprietary software című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.