Wire-fu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 15., 02:52-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Link hozzáadása egy könyvforráshoz az ellenőrizhetőségért (20210214)) #IABot (v2.0.8) (GreenC bot)
Az egyik leghíresebb wire-fu jelenet a Mátrix című filmből (a képen Carrie-Anne Moss; Jűn Vó-pheng koreográfiája)
Jet Lit számos kritika érte a drótkötélhasználat miatt.[1][2]

A wire-fu a harcművészeti filmek egyik alfaja. A szóösszetétel az angol wire (drót) és a kínai kungfu szóból származik. Az olyan harcművészeti filmeket jelölik vele, amelyben a harci jeleneteknél drótkötél segítségével emelik meg a színészeket, hogy könnyebben végezhessenek akrobatikus mutatványokat vagy éppen emberfeletti képességeket mutathassanak (például repüljenek). A vu-hszia-filmek is ebbe a műfajba sorolhatóak.

A Word Spy szerint az 1990-es évekbeli Jet Li-filmekből került át a köztudatba a jelenség, és nyugaton 1997-ben használták először ezt a kifejezést az újságírók. A technikát előszeretettel alkalmazza Tsui Hark hongkongi rendező, valamint Jűn Vó-pheng harckoreográfus, aki többek között a Mátrix-trilógiában és a Kill Billben is ezt a technikát alkalmazta.

A legsikeresebb ázsiai wire-fu film a 2016-os Monster Hunt, mely mintegy 360 millió dollár bevételt termelt.[3]

Wire-fu filmek

Jegyzetek

  1. Romeo Must Die. Montreal Film Journal. [2010. november 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 2.)
  2. Romeo Must Die. Film Blather. [2010. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 2.)
  3. "Wire Fu" Movies. The Numbers. (Hozzáférés: 2020. január 14.)

Források