William M. Branham

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
William Marrion Branham
Wmbbible.jpg
Született 1909. április 6.
 USA Cumberland megye, Kentucky
Elhunyt 1965. december 24. (56 évesen)
 USA Amarillo, Texas

William Marrion Branham weboldala

William Marrion Branham (Kentucky, 1909. április 6. – Amarillo, 1965. december 24.) keresztény lelkipásztor volt, általában a második világháború utáni gyógyító mozgalom alapítójaként hivatkoznak rá.[1]

Szolgálataira jellemző volt, hogy a jelenlévő ismeretlen betegnek megmondta a nevét, honnan jött és milyen betegségben szenved.[2] Összejövetelei során számtalanszor gyógyultak meg emberek súlyos és halálos betegségekből mint például rák, TBC és fehérvérűség.[3] A pünkösdi kereszténység örömmel fogadta eveangelizáló és gyógyító szolgálatát. Voltak akik prófétának tartották, néhányan pedig a természetfeletti megnyilvánulásokat látva még magasabb pozíciót is tulajdonítottak neki, habár ő ezt elutasította. Saját magát leginkább egyszerű szolgáló "testvérnek" tekintette, de hangsúlyozta szolgálatában az isteni elhivatottságát.[4] Hitte, hogy a keresztényeknek szükséges visszatérni az eredeti, apostoli Bibliába vetett hitéhez. Gyakran hivatkozott Mal. 4:5–6 és Zsid. 13:8 Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké. [5] [6]

Habár evangelizációs és gyógyító szolgálatát nagy elismerés kísérte, tanításainak bizonyos pontjait megkérdőjelezték és mai napig eltérő vélemények övezik. Ő maga ellenezte a felekezetek elkülönülését és nem akarta, hogy szolgálatára új felekezetet alapítsanak. A tanításait elfogadó keresztények önmagukat 'üzeneti hívő'-ként azonosítják, míg William Branham tanítói szolgálatainak összességét 'üzenet'-nek nevezik. [7]

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

William Branham 1909-ben született egy rönk-kunyhóban Kentucky állambeli Cumberland megyében, Burkesville közelében. [8] Charles és Ella Branham kilenc fia között ő volt a legidősebb. Az Indiana állambeli Jeffersonville közelében nevelkedett. Bár William Branham's családja névlegesen római katolikus volt, de gyermekkorában csak minimális kapcsolata volt a szervezett vallással. Édesapja favágó volt és alkoholista. William Branham gyakran beszélt arról, hogy nagy szegénységben és nehéz körülmények között nevelkedett.[9][10]

Branham elmondása szerint már kora gyermekkora óta voltak természetfölötti élményei, mint például prófétai látomások. Állítása szerint még kisgyermekként, mikor egyszer vizet vitt a patakból, hallotta az Úr Angyalának hangját, amint azt mondta neki, hogy 'soha ne igyon, ne cigarettázzon és ne szennyezze be a testét, mert lesz számára egy munka később mikor idősebb lesz'.[11] Tinédzserként egy alkalommal, azt mondta neki egy asztrológus, hogy 'különleges jel alatt született' és fontos vallási elhívást jelzett előre a számára. Később ezt az esetet ahhoz hasonlította, mikor Pál találkozott egy lánykával, akiben jövendőmondás lelke volt (ApCs. 16).[12][13]

19 évesen William Branham otthonát elhagyva egy Arizonai farmra ment dolgozni, majd rövid boksz karriert is befutott, állítólag 15 győztes küzdelemmel.[14] 22 évesen [15] megtért és később segédpásztorrá nevezték ki a Baptista Misszionárius gyülekezetben Jeffersonville-ben.[16] Amikor nem értett egyet a pásztorral a női prédikátorok kérdésében, William Branham megtartotta saját ébredési alkalmait egy sátorban. Később az összejövetelek átköltöztek egy helyi csarnokba addig, míg fel nem építették azt az épületet, melyet 1933-ban a közösség 'Branham Tabernacle'-nek nevezett el.[17]

Szolgálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

William Branham családjának beszámolása szerint egyértelműen megállapítható, hogy legkorábban 1941 óta tartott gyógyító körutakat, mikor két hétig ébredési alkalmakat tartott Milltown-ban.[18] Az 1945-ben kiadott röpirat, melynek címe 'Nem voltam engedetlen a mennyei látomásnak'[19] azt mutatja, hogy akkorra ez a gyógyító hit szolgálata már jól ki lett építve.

1946-ban William Branhamet meglátogatta egy angyal, aki világméretű evangélizációs és hit általi gyógyító szolgálatra való elhívást közvetített a számára.[20] Első összejövetelét teljes állású evangélistaként Missouri állambeli St Louis városban tartotta 1946 júniusában. Allan Anderson, Birminghami Egyetem professzora azt írta, hogy “Branham szenzációs gyógyító alkalmai, melyek 1946-ban kezdődtek, jól dokumentáltak, és ő volt az iránymutató azoknak, akik követték”.[21] A St Louis-i összejövetelekre hivatkozva Krapohl és Lippy megjegyezte: "A történészek ezt a fordulatot Branhamnek a szolgálatában általában úgy jelölik, mint a modern gyógyító ébredés beindítója".[22]


Az 1945 környékén William Branham a gyógyító körútjait szinte kizárólag Egységhívő pünkösdi gyülekezettel összefogva tartotta.[23] Branham szolgálatának kiterjesztése szélesebb körben a Pünkösdi közösségben annak az eredménye, hogy bemutatták Gordon Lindsay-nek 1947-ben. Hamarosan ő lett Branham összejöveteleinek főszervezője.[24] Ez időben több neves pünkösdi személy is becsatlakozott a szolgálatba, mint például Ern Baxter és F. F. Bosworth.[25] Gordon Lindsay újságíróként is helytállva megalapította a The Voice of Healing [1] magazint 1948-ban, mely alapvetően Branham gyógyító körútjait dokumentálta.[26]

1947 júniusában az Arkansas állambeli Jonesboro-i Evening Sun napilap jelentése szerint "Legalább 25 államból és Mexikóból érkező lakosok látogattak Jonesboro-ba, mióta Branham tiszteletes megkezdte a sátoros összejöveteleit június elsején. A szolgálatok látogatottsága valószínűleg meghaladja a 20,000 főt. Számos újság közölt beszámolót az összejöveteleken történt gyógyulásokról.[27] Ehhez hasonló beszámolók utat nyitottak William Branham számára, hogy a világ számos országába eljuthasson. Egy Pünkösdi történész szerint, "Branham megtöltötte emberekkel a világ legnagyobb stadionjait és konferencia központjait."[28]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

    • Anderson, A., An Introduction to Pentecostalism (Cambridge University Press, 2004) p. 58
    • Dictionary of Christianity In America (Downers Grove, IL: InterVarsity Press, 1990) p. 182.
    • Dictionary of Pentecostal and Charismatic Movements (Grand Rapids, MI: Zondervan, 1988) p. 372.
    • Ephemera of William Marrion Branham: Biography Billy Graham Center, Wheaton College, Illinois, USA
    • Harrell, D.E., All Things Are Possible: The Healing and Charismatic Revivals in Modern America (Bloomington, IN: Indiana University Press, 1978) p25
    • Hollenweger, W. J., Pentecostalism: Origins and Developments Worldwide, (Hendrickson Publications, 1997) p229
    • Hyatt, E. L., 2000 Years of Charismatic Christianity, (Strang Communications, 2002) Chapter 25, The Healing Revival.
    • Krapohl, R. H., & Lippy, C. H., The Evangelicals: A Historical, Thematic, and Biographical Guide, Greenwood Press, 1999, p69
    • Weaver, C.D., The Healer-Prophet: William Marrion Branham (A study of the Prophetic in American Pentecostalism) (Macon, GA: Mercer University Press, 2000) p139
  1. Lindsay, G., William Branham: A Man Sent from God, (Jeffersonville, Indiana: WBEA) Page 3,47-48
  2. Branham, W.M., God's Provided Way for this Day (Jeffersonville, Indiana: Voice of God Recordings, 1964)
  3. Szent Biblia Károli Gáspár fordítása
  4. C. Douglas Weaver, The Healer-prophet, William Marrion Branham: a Study of the Prophetic in American Pentecostalism (Mercer University Press, 2000) p22
  5. Harrell, D.E., op cit, p. 28.
  6. Lindsay, G., William Branham: A Man Sent from God, (Jeffersonville, Indiana: WBEA) Chapters 2 & 3
  7. Branham, W. M., My Life Story (Jeffersonville, Indiana: Voice of God Recordings, 1959)
  8. Acts 16:16–17
  9. Branham, W. M., "How the Gift Came to Me", The Voice of Healing, April, 1948, p8. Available online here
  10. Weaver, C. D., op cit, p25
  11. Smith, A., Generation: Remembering the Life of a Prophet, Believers International, 2006.
  12. Harrell, D. E. op cit, p28
  13. At Totten’s Ford, Believers News, April 1998
  14. Branham, W. M., I Was Not Disobedient Unto the Heavenly Vision, 1945
  15. * The Tentieth Century Prophet, video, 1953
  16. Anderson, Allan, An Introduction to Pentecostalism (Cambridge University press, 2004) p. 58
  17. Kraphol, R. H., & Lippy, C. H., The Evangelicals: A Historical, Thematic, and Biographical Guide (Greenwood Press, 1999) p69. ISBN 0-313-30103-4
  18. God Commissioning Moses, May 1953 (sermon transcript)
  19. Lindsay, G., William Branham: A Man Sent From God, (Jeffersonville, Indiana: WBEA, 1950) chapter 14
  20. Lindsay, G., The Voice of Healing, May 1948
  21. The American Press Reports on the Branham Meetings Lindsay, G., op cit, chapter 19
  22. Hollenweger, W.J., The Pentecostals (Minneapolis: Augsburg Publishing House, 1972) p354