Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/Hegedűoktett

Hegedűoktett

A hegedűoktett vagy „Új hegedűcsalád” egy próbálkozás a vonós hangszerek megújítására. Az ötlet megalkotója Carleen Hutchins, a vertikális brácsa kifejlesztésekor jött rá, hogy a vonós hangszerek sokkal szebb és erősebb hangot adnak, ha az elő- és hátlap rezgésének magassága megegyezik a második legmagasabb húr, a két lap közötti terület rezgésének magassága pedig a második legmélyebb húr hangmagasságával. Az oktettben végül ez a szabály a három legmélyebb hangszer kivételével érvényesült. A mélyeknél (bariton, basszus, kontrabasszus) a rezgésszám pár hanggal mélyebben van, igazodva az előadóművészek kéréséhez. Később a két középső hangszernél (alt és tenor) a rezgésszámokat megemelték, hogy ne legyen olyan mély és sötét a hangjuk.

A siker hosszas kísérletezés és fejlesztés eredménye, melynek gyökerei egészen 1937-ig nyúlnak vissza, és Frederick Albert Saunders nevéhez köthetőek. A kutatómunka lényege az volt, hogy különböző nagynevű régi hangszerek tulajdonságait vizsgálják, és pozitívumaikat egy hangszerbe kombinálják. Ez körülbelül 10 évet vett igénybe, a befejezés már Hutchinsra maradt, aki a Catgut Acoustical Society több mint 100 munkatársával együtt vitte végbe. Beteljesedett Michael Praetorius 1619-es jóslata, amelyben az oktett több leendő tagját megjövendölte.