Várnai Zseni
| Várnai Zseni | |
 | |
| Várnai Zseni arcképe verseinek 1940-es években megjelent gyűjteményéből | |
| Élete | |
| Született | 1890. május 25. Nagyvázsony |
| Elhunyt | 1981. október 16. (91 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
| Nemzetiség | magyar |
| Házastársa | Peterdi Andor |
| Gyermekei | |
| Pályafutása | |
| Első műve | Katonafiamnak |
| Fontosabb művei | Idő heroldja Vers és virág Egy asszony a milliók közül |
| Kitüntetései |
|
| Irodalmi díjai | József Attila-díj (1956) |
 | |
| Várnai Zseni aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Várnai Zseni témájú médiaállományokat. | |
Várnai Zseni, születési nevén Weisz Eugénia (Nagyvázsony, 1890. május 25.[1] – Budapest, 1981. október 16.) zsidó származású József Attila-díjas (1956) költő, Peterdi Andor (1881–1958) író felesége, Peterdi Mária (1919–1970) írónő és Peterdi Gábor (1915–2001) festőművész édesanyja.
Életpályája
Nagyvázsonyban született Weisz Zsigmond szabó és Weisz Janka gyermekeként. 1908-ban végzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de soha nem lépett színpadra. Pályafutását tisztviselőként kezdte, férje révén 1909-ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Első és legismertebb, Katonafiamnak című verse[2] 1911-ben jelent meg a Népszavában, amelynek példányait emiatt a rendőrség elkobozta, őt pedig vád alá helyezték. A verset az őszirózsás forradalmat előkészítő baloldali propagandisták a Világosság nyomdában 1918. október végén szórólap formájában újranyomtatták, és több száz példányban terjesztették Budapest utcáin. A két világháború közt az erdélyi Zsidó Jövő közölte verseit. 1943–1944-ben egy antifasiszta csoport vezetője volt. A második világháború után rövid ideig a Kossuth Népe és az Új Idők szerkesztőségében dolgozott.
Költészetében a politikai mondanivaló mellett megjelentek a lírai témák is, például az anyaság érzése. Kései verseinek fő témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, bizalom a szeretetben és a munka öröme.
Művei
- Katonafiamnak! (versek, 1914)
- Gracchusok anyja (versek, 1916)
- Anyaszív (versek, 1918)
- Vörös tavasz. Várnai Zseni forradalmi versei (versek, 1919)
- Örömök kertje (mesék, 1919)
- A mesélő erdő (mesék, 1921)
- A fájdalom könyve (versek, 1921)
- Aludni szeretnék (dráma, 1922)
- Furulyaszó (gyermekversek, 1923)
- Ím itt az írás! (versek, 1927)
- Kórus szopránban (versek, 1930)
- Fekete bárány (versek, 1935)
- Én mondom és te add tovább! (versek, 1937)
- Legyen meg a te akaratod (versek, 1939)
- Én nem mondok le soha a reményről (versek, 1940)
- Ég és föld között (önéletrajzi regény, 1941)
- Várnai Zseni válogatott versei (válogatott versek, 1942)
- Egy asszony a milliók közül (önéletrajzi regény, 1942, 1956)
- Mint viharban a falevél (önéletrajzi regény, 1943, Peterdi Máriával közösen)
- Üldözött versek (versek, 1945)
- Áldott asszonyok (versek, 1947)
- A világ asszonyaihoz (versek, 1950)
- Most szép lenni katonának (verses levél, 1953)
- Válogatott versek (válogatott versek, 1954)
- Így égtem, énekeltem (válogatott versek, 1958)
- Fényben, viharban (önéletrajzi regény, 1958)
- Feltámadás (versek, 1959)
- Békét! (versek, 1960)
- Légy boldog te világ! (válogatott versek, 1961)
- Élők, vigyázzatok! (válogatott versek, 1962)
- Nem volt hiába (önéletrajzi regény, 1962)
- Nyugtalan madár (versek, 1966)
- Tündérkert (gyermekversek, 1968)
- Ének az anyáról (versek, 1968)
- Borostyán (versek, 1969)
- Idő heroldja (összegyűjtött versek, 1971)
- Vers és virág (összegyűjtött versek, 1973)
- Egy harcos asszony írásai (versek, 1973)
- Egy asszony a milliók közül I-II. (önéletrajzi regények, 1974)
- Az igazlátó király (mesék, gyermekversek, 1979)
- Sorsod foglya vagy (versek, 1986)
Díjai
- József Attila-díj (1956)
- Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1960)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1968)
- Szocialista Hazáért Érdemrend
- Felszabadulási Emlékérem
- Tanácsköztársasági Emlékérem
- Partizán Emlékérem
- SZOT-díj (1969)
Jegyzetek
- ↑ Születési bejegyzése a nagyvázsonyi izraelita hitközség születési akv. 4/1890. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. november 4.)
- ↑ Döbrentei Kornél "Nyílt levél Szent István királyhoz" c. írásában (2004. augusztus 15., Nagyboldogasszony napja) a következőket jegyzi meg: "Szegény Várnai Zseni költőnő, nemzetközi propaganda édesanyánk írta, mégha hamis akkusztikával is: Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek." Döbrentei talán arra is akart célozni, hogy a "lőni" ige felszólító módja egyes szám második személyben "lőj", bár én nem vagyok abban biztos, hogy ez a mai helyesírási szabály 1912-ben is így volt-e. A vers itt olvasható: [1].
Források
- Major Ottó: In memoriam Várnai Zseni (Új Tükör, 1981/3. sz.)
- Vedres Vera: In memoriam Várnai Zseni (Élet és Irodalom, 1981/43. sz.).
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
További információk
- A magyar irodalom története 1945-1975 (A vers)
- A magyar irodalom története 1945-1975 (A próza)
- Kortárs magyar írók
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Szerzői adatlapja a Molyon
- Szentesi Zöldi László: Vörös amazonok, demokrata.hu, 2019. február 17.
