Peterdi Andor
Peterdi Andor (Sopornya, 1881. május 28. – Budapest, 1958. március 27.) költő, műfordító, újságíró.
Élete[szerkesztés]
Fiatalkorában pékként, később mészárosinasként dolgozott Budapesten. A 20. század elején bejárta az Alföldet, majd a Vígszínház színiiskolájában tanult. Balassa Jenő is tanította, és egyben ő volt az, aki Peterdi első verseskötetét kiadta. 1905-ben újságíró lett, 1909-ben házasságot kötött Várnai Zseni költőnővel. A Népszavába és egyéb baloldali lapokba írt cikkeket. A Petőfi Társaságnak 1916-ban lett a tagja, de nem sokkal később ki is lépett belőle. A két világháború közötti időszakban műkereskedőként dolgozott. 1942-től az ellenállási mozgalomban tevékenykedett, 1945 után pedig visszavonult betegsége miatt. Lefordította Émile Verhaeren verseit (Bp., 1917).
Fontosabb művei[szerkesztés]
- Szívem (Bp., 1904)
- Új versek (Bp., 1906)
- A föld énekel (Bp., 1919)
- Őszi szélben vadmadár (Bp., 1936)
- Üzenet (Válogatott versek 1905 – 1955, Bp., 1957)
