Victor Noir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dudva (vitalap | szerkesztései) 2020. október 19., 18:42-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (A Père-Lachaise-ben eltemetett személyek kategória hozzáadva (a HotCattel))
Victor Noir
SzületettYvan Salmon
1848. július 27.
Attigny francia
Elhunyt1870. január 10. (21 évesen)
Párizs francia
ÁlneveVictor Noir
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Foglalkozásaszélsőbaloldali újságíró
Halál okaagyonlőtték
Sírhelye
  • Victor Noir sírja (1891. május 25. – , 92)
  • Neuilly-sur-Seine Old Communal Cemetery (1870. január 12. – 1891. május 25.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Noir témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Victor Noir (Attigny, 1848. július 27.Párizs, 1870. január 10.) francia újságíró volt, akit Pierre Napoléon Bonaparte herceg meggyilkolt. Halála jelentősen hozzájárult a monarchia bukásához.

Élete

Victor Noir életéről keveset tudni, a nőcsábász hírében[1][2] álló fiatalember elsősorban halálának körülményei miatt lett híres. Annyit tudni róla, hogy Yvan Salmon néven született egy zsidó családban; apja suszter volt.[1] A fiatalember Párizsba ment, ahol a szélsőbaloldali, a császárságot rendszeresen támadó La Marseillaise című lap újságírója lett.[3] Itt dolgozott 22 éves korában, 1870. január 10-én bekövetkezett haláláig. A legenda szerint másnap lett volna az esküvője.

Halála

1869-ben vita tört ki két korzikai újság között I. Napóleon francia császár megítéléséről. A Paschal Grousset által szerkesztett La Marseillaise a köztársaságpárti radikális lap mellé állt. A vitába belekeveredett I. Napóleon öccsének, Luciennek Pierre nevű fia is, az uralkodó, III. Napóleon unokatestvére, akit Paschal Grousset párbajra hívott ki.[4]

Victor Noir és egy kollégája, Ulric de Fonvielle 1870. január 10-én felkereste a herceget párizsi házában, a rue d'Auteuil 59-ben, hogy átadja Grousset párbajkihívását. Mindkét újságírónál fegyver volt. A Pierre Napoléon Bonaparténál történt események nem rekonstruálhatók pontosan. A két újságíró valamilyen okból nem a herceg segédeivel, hanem magával az arisztokratával találkozott.[5] Vita kerekedett közöttük, amelynek hevében Pierre Napoléon Bonaparte agyonlőtte Victor Noirt.[4]

A történtekről két verzió született. A herceg azt állította, hogy Victor Noir megütötte őt, ezért lőtte le, míg Ulric de Fonvielle ezt tagadta: szerinte a gyilkos lövés előtt nem érte fizikai inzultus az uralkodó unokatestvérét. A bíróság elfogadta a herceg védekezését, és 1870. március 21-én felmentette.[3]

A gyilkosság következményei

Victor Noir halála, majd a felmentő ítélet hatalmas felzúdulást váltott ki Franciaországban. 1870. január 12-én, az újságíró temetésén, Neuilly-ben százezer ember vett részt.[6] A szertartás dühödt politikai demonstrációvá vált, amelyet számos forrongó tüntetés követett. Az elkeseredett tiltakozások végigkísérték a haldokló monarchia utolsó hónapjait. 1891-ben, a Harmadik Köztársaság korában Victor Noir holttestét átvitték a sokkal divatosabb Père-Lachaise temetőbe, ahol a francia történelem és művészet sok kiemelkedő alakja alussza örök álmát. Az újságírót a 92-es parcellában temették el.

Sírja

A fiatalon meggyilkolt újságíró sírját Aimé-Jules Dalou francia szobrász készítette.[3] A síron fekvő emberalak a szalonkabátos Victor Noirt ábrázolja, ahogy elterült a földön a halálos lövést követően. Cilindere a lába mellett hever.

A szobrász rendkívül valósághűen mintázta meg a halott újságírót. Különösen szembetűnő dagadó ágyéka, amelynek köszönhetően a sír egyfajta „zarándokhellyé” vált a nők között. Elterjedt ugyanis a legenda, hogy a szobor csodálatos erővel bír: termékenységet és szerelmet hoz. Ehhez meg kell csókolni Victor Noir száját, meg kell simítani a nadrágja alatt dudorodó férfiasságát, és egy virágot kell tenni a cilinderébe.[5] A nők gyakori látogatásától az amúgy zöldre oxidálódott szobor ágyéki része bronzsárgán ragyog.

2004-ben a temető vezetősége kerítéssel vette körül a sírt, hogy megakadályozza a buja jeleneteket, és megvédje a szobrot.[7] Egy hét múlva, 2004. november 8-án a Szabadság, Egyenlőség, Nőiesség elnevezésű, a kerítés lebontására szerveződött csoport nyomására eltávolították a kordont.[8]

Érdekességek

  • Pierre Napoléon Bonaparte egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot a császárral, sőt kifejezetten antiroyalista volt, hiszen a szélsőbal képviselőjeként jutott be a francia törvényhozásba[3]
  • A herceg hirtelen haragú ember volt, korábban első felindulásában agyonlőtt egy férfit Olaszországban[6]
  • Adrian Mathews írt egy regényt The hat of Victor Noir (Victor Noir kalapja) címmel[9]

Galéria

Források

Hivatkozások

  1. a b Androom.com, Noir, Victor. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  2. Raingood.com, The tomb of Victor Noir. [2009. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  3. a b c d Új Szó, Haló porukban is hódítanak. (Hozzáférés: 2011. október 13.)[halott link]
  4. a b Encyclopedia Britannica, Victor Noir. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  5. a b Paris Play, Rub it for luck. [2012. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  6. a b Findgrave.com, Victor Noir. [2015. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  7. BBC, 'Lewd rubbing' shuts Paris statue. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  8. MTI: Szex - Újra simogatható a termékenységet ígérő sír
  9. Amazon.com, The hat of Victor Noir. (Hozzáférés: 2011. október 13.)