Victor Noir

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Victor Noir
Victor Noir portrait.jpg
Születési név Yvan Salmon
Született 1848. július 27.
Attigny, francia
Elhunyt 1870. január 10. (21 évesen)
Párizs, francia
Sírhely Père-Lachaise temető
Nemzetisége francia
Foglalkozása szélsőbaloldali újságíró
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Noir témájú médiaállományokat.

Victor Noir (Attigny, 1848. július 27.Párizs, 1870. január 10.) francia újságíró volt, akit Pierre Napoléon Bonaparte herceg meggyilkolt. Halála jelentősen hozzájárult a monarchia bukásához.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Victor Noir életéről keveset tudni, a nőcsábász hírében[1][2] álló fiatalember elsősorban halálának körülményei miatt lett híres. Annyit tudni róla, hogy Yvan Salmon néven született egy zsidó családban; apja suszter volt.[1] A fiatalember Párizsba ment, ahol a szélsőbaloldali, a császárságot rendszeresen támadó La Marseillaise című lap újságírója lett.[3] Itt dolgozott 22 éves korában, 1870. január 10-én bekövetkezett haláláig. A legenda szerint másnap lett volna az esküvője.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1869-ben vita tört ki két korzikai újság között I. Napóleon francia császár megítéléséről. A Paschal Grousset által szerkesztett La Marseillaise a köztársaságpárti radikális lap mellé állt. A vitába belekeveredett I. Napóleon öccsének, Luciennek Pierre nevű fia is, az uralkodó, III. Napóleon unokatestvére, akit Paschal Grousset párbajra hívott ki.[4]

Victor Noir és egy kollégája, Ulric de Fonvielle 1870. január 10-én felkereste a herceget párizsi házában, a rue d'Auteuil 59-ben, hogy átadja Grousset párbajkihívását. Mindkét újságírónál fegyver volt. A Pierre Napoléon Bonaparténál történt események nem rekonstruálhatók pontosan. A két újságíró valamilyen okból nem a herceg segédeivel, hanem magával az arisztokratával találkozott.[5] Vita kerekedett közöttük, amelynek hevében Pierre Napoléon Bonaparte agyonlőtte Victor Noirt.[4]

A történtekről két verzió született. A herceg azt állította, hogy Victor Noir megütötte őt, ezért lőtte le, míg Ulric de Fonvielle ezt tagadta: szerinte a gyilkos lövés előtt nem érte fizikai inzultus az uralkodó unokatestvérét. A bíróság elfogadta a herceg védekezését, és 1870. március 21-én felmentette.[3]

A gyilkosság következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Victor Noir halála, majd a felmentő ítélet hatalmas felzúdulást váltott ki Franciaországban. 1870. január 12-én, az újságíró temetésén, Neuilly-ben százezer ember vett részt.[6]. A szertartás dühödt politikai demonstrációvá vált, amelyet számos forrongó tüntetés követett. Az elkeseredett tiltakozások végigkísérték a haldokló monarchia utolsó hónapjait. 1891-ben, a Harmadik Köztársaság korában Victor Noir holttestét átvitték a sokkal divatosabb Père-Lachaise temetőbe, ahol a francia történelem és művészet sok kiemelkedő alakja alussza örök álmát. Az újságírót a 92-es parcellában temették el.

Sírja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fiatalon meggyilkolt újságíró sírját Aimé-Jules Dalou francia szobrász készítette.[3] A síron fekvő emberalak a szalonkabátos Victor Noirt ábrázolja, ahogy elterült a földön a halálos lövést követően. Cilindere a lába mellett hever.

A szobrász rendkívül valósághűen mintázta meg a halott újságírót. Különösen szembetűnő dagadó ágyéka, amelynek köszönhetően a sír egyfajta „zarándokhellyé” vált a nők között. Elterjedt ugyanis a legenda, hogy a szobor csodálatos erővel bír: termékenységet és szerelmet hoz. Ehhez meg kell csókolni Victor Noir száját, meg kell simítani a nadrágja alatt dudorodó férfiasságát és egy virágot kell tenni a cilinderébe.[5] A nők gyakori látogatásától az amúgy zöldre oxidálódott szobor ágyéki része bronzsárgán ragyog.

2004-ben a temető vezetősége kerítéssel vette körül a sírt, hogy megakadályozza a buja jeleneteket és megvédjék a szobrot.[7] Egy hét múlva, 2004. november 8-án a Szabadság, Egyenlőség, Nőiesség elnevezésű, a kerítés lebontására szerveződött csoport nyomására eltávolították a kordont.[8]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pierre Napoléon Bonaparte egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot a császárral, sőt kifejezetten antiroyalista volt, hiszen a szélsőbal képviselőjeként jutott be a francia törvényhozásba[3]
  • A herceg hirtelen haragú ember volt, korábban első felindulásában agyonlőtt egy férfit Olaszországban[6]
  • Adrian Mathews írt egy regényt The hat of Victor Noir (Victor Noir kalapja) címmel[9]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Androom.com, Noir, Victor. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  2. Raingood.com, The tomb of Victor Noir. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  3. ^ a b c d Új Szó, Haló porukban is hódítanak. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  4. ^ a b Encyclopedia Britannica, Victor Noir. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  5. ^ a b Paris Play, Rub it for luck. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  6. ^ a b Findgrave.com, Victor Noir. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  7. BBC, 'Lewd rubbing' shuts Paris statue. (Hozzáférés: 2011. október 13.)
  8. MTI: Szex - Újra simogatható a termékenységet ígérő sír
  9. Amazon.com, The hat of Victor Noir. (Hozzáférés: 2011. október 13.)