Velencei folyamigéb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Velencei folyamigéb
Knipowitschia panizzae.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Öregrend: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Gobiinae
Cuvier, 1816
Nem: Knipowitschia
Faj: K. panizzae
Tudományos név
Knipowitschia panizzae
(Verga, 1841)
Szinonimák
  • Gobius panizzae
  • Knipowitschia panizzai
  • Padogobius panizzai
  • Pomatoschistus panizzai
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Velencei folyamigéb témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Velencei folyamigéb témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Velencei folyamigéb témájú kategóriát.

A velencei folyamigéb (Knipowitschia panizzae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Gobiinae alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A velencei folyamigéb az Adriai-tenger északi partján levő édesvízű tavak, például Lago Maggiore, Garda-tó és folyók, például , Adige és a Velencei-öböl egyéb folyóinak lakója.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hal testhossza legfeljebb 5,5 centiméter lehet. 35 pikkelye van a hosszanti sorban. Tarkója pikkelyek nélküli. A faroknyél pikkelyei nagyobbak, mint a testé.Hasúszói tapadókoronggá fejlődtek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A partok sekély, tiszta vizét kedveli. Területhez ragaszkodó halfaj. Tápláléka gerinctelen állatok, főként apró rákok és rovarlárvák.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hím őrzi és gondozza az ikrákat, amelyeket a nőstény a növényekre, kövekre vagy kagylóhéjakra rakott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]