Vatikáni szerződés (Magyarország–Vatikán)

A vatikáni szerződést 1997. június 20-án kötötte meg Magyarország és a vatikáni Apostoli Szentszék, de az Országgyűlés csak néhány évvel később, 1999-ben ratifikálta. A szerződés meghirdetett célja a Magyar Katolikus Egyház független működésének a biztosítása volt, hogy az államosított vagyon egy részének visszakapása után függetlenül tudjon működni. A szerződés létrejöttéhez továbbá az egyházakat, különösen azok szociális intézményeit hátrányos helyzetbe hozó, alkotmányellenes állapot miatti társadalmi tiltakozás is vezetett. Ezen viszont egyes (elsősorban SZDSZ-es) politikusok szerint jelentősen túllépett, ami politikai kritikákat váltott ki.

A vatikáni szerződés hatására további néhány egyházzal is kötöttek hasonló szerződéseket, viszont számos egyháznak nem biztosítottak hasonló lehetőségeket (igaz, ezek általában nem rendelkeznek akkreditált intézményrendszerrel sem, melynek támogatásáról beszélni lehetne).

Előzmények

1945-ben az egyház földjeit államosították, 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, melyek 1989-ben éledhettek fel újra, de közben az egyházak működési feltételeit biztosították.

A rendszerváltás után az a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény szabályozta az egyházak alapítását. Az egyházi kárpótlást (az államosított egyházi ingatlanok tulajdonviszonyának rendezését) az a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény szabályozta.

A szerződés tartalma

• A katolikus közoktatási intézmények az államiakkal és az önkormányzatiakkal azonos támogatásban részesülnek.
• A katolikus felsőoktatási intézmények az államiakkal azonos támogatást kapnak (ez vonatkozik a hitéleti képzést adó akkreditált szakokra is).
• A katolikus egyház a tulajdonában lévő műemlékek, múzeumok, könyvtárak és levéltárak után az állami kulturális intézményekkel azonos támogatást kap.
• Az egyház a kommunizmus idején állami tulajdonba került egyházi ingatlanok egy részét visszakapja, más részük után rendszeres járadékot kap.
• Az állam biztosítja annak lehetőségét, hogy az állampolgárok a személyi jövedelemadó egy százalékáról valamely egyház (vagy egy erre a célra létrehozott állami alap) javára rendelkezzenek (ez nem azonos a közhasznú szervezeteknek adható 1%-kal).
• Az állam garantálja az egyházaknak a teljes személyi jövedelemadó-bevétel 0,5%-át; ha ennél kevesebb gyűlik össze, az állam az összegyűlt pénzt arányosan kiegészíti. (Később a 0,5%-ot 0,7%-ra, majd 0,9%-ra emelték.)
• A katolikus egyház további állami támogatást kap (ennek alapja „az állampolgárok azon döntése, ahogyan az egyházi közszolgáltatásokat igénybe veszik”).

(A szerződés a fentieket csak a katolikus egyházra mondja ki, azonban a többi egyházra is ugyanezeket a szabályokat alkalmazták.)^[forrás?]

Következmények

• 1996. évi CXXVI. törvény a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról
• 1997. évi CXXIV. törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről

Kritikák

A szerződés kritikusai szerint ezen szerződés sérti az állam és az egyházak szétválasztásának alkotmányos elvét, illetve a közpénzek közcélú felhasználásának az elvét. Szerintük ezen elvek kizárják az egyházak hitéletének közpénzekből való támogatását. Már a szerződés címében is ez áll: „hitéleti tevékenységének finanszírozásáról”, ami szerintük ellentétben áll ezen törvényekkel.

Ezt röviden így fogalmazták meg: „a hit magánügy és nem közügy”.^[forrás?]

A szerződés felülvizsgálatát a parlamenti pártok közül elsősorban az SZDSZ szorgalmazta ^[forrás?]:

„Az SZDSZ szerint az egyházak indokolatlan privilégiumok és kedvezmények részesei. A liberálisok szeretnék ezeket megszüntetni. A szocialisták nyitottak a tárgyalásokra. Az egyházak fenntartása elsősorban a hívek feladata (…) A szabad demokrata koncepció megvalósításához felül kell vizsgálni a Vatikánnal kötött megállapodást.”

Semjén Zsolt véleménye szerint azonban „az egyházak »a társadalom kiemelkedő fontosságú, értékhordozó és közösségteremtő tényezői, a hitélet körébe tartozó munkálkodásuk mellett kulturális, nevelési-oktatási, szociális-egészségügyi tevékenységükkel és a nemzeti tudat ápolásával is jelentős szerepet töltenek be az ország életében«, ezért az egyházak közpénzből való fenntartása – már amennyiben egyáltalán ez történik – közügynek tekinthető.”^[forrás?]

Erős kritikák érték a vatikáni és más hasonló szerződések alapján juttatott költségvetési pénzek évenkénti növekedésének ütemét és átláthatatlanságát is. 2005 elején még a két kormánypárt sem értett egyet az előző évben adott támogatás nagyságában.

"Az SZDSZ kimutatása szerint az egyházak 2004-ben mintegy 36,5 milliárd forint költségvetési támogatásban részesültek. A mi [MSZP] kimutatásunk szerint, – ami nem teljes –, ez az összeg 92,2528 milliárd forint volt"^[forrás?]

A megállapodás és módosításának szövege

• A vatikáni szerződésnek a módosítással egységes szerkezetbe foglalt szövege
  • 1999. évi LXX. törvény a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről 1997. június 20-án, Vatikánvárosban aláírt Megállapodás kihirdetéséről, In: Magyar Közlöny, 1999. július 5., hétfő, 60. szám (PDF)
  • 2013. évi CCIX. törvény Az egyfelől Magyarország, másfelől az Apostoli Szentszék között a Katolikus Egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról, valamint néhány vagyoni természetű kérdésről szóló 1997. június 20-án aláírt Megállapodás módosításáról szóló Megállapodás kihirdetéséről, In: Magyar Közlöny, 2013. december 12., csütörtök, 207. szám (PDF)