Magyar Katolikus Egyház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar katolikus egyház
Hungary.Esztergom.Bazilika.1999.hires.jpg
A Nagyboldogasszony és Szent Adalbert prímási főszékesegyház, a magyar katolikus egyház főszékesegyháza Esztergomban

Vallás kereszténység
Felekezet katolicizmus
Eredet Római katolikus egyház
Lelkészi vezető Erdő Péter
Tisztsége Esztergom-Budapesti érsek bíboros-prímás
Tagság 5 558 961 (2001)[1]
Alapítva 1000
Fő terület Magyarország
Székhely Esztergom, Mindszenty hercegprímás tere 2.
Technikai szám 0011

A(z) Magyar katolikus egyház hivatalos honlapja

A Magyar Katolikus Egyház (jogszabályi írásmódja: Magyar Katolikus Egyház[2]) a római katolikus egyház magyarországi szervezeteinek összefoglaló elnevezése.

A kifejezés jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római katolikus egyház – katolikus szóhasználattal a világegyház – élén a római pápa áll, akinek az Egyházi Törvénykönyv megfogalmazása szerint „a legfőbb, teljes, közvetlen és egyetemes rendes hatalma van … az összes részegyházak és azok csoportjai fölött is”.[3] Ebből következően a magyar 'részegyház', ugyanúgy, mint az összes többi részegyházak, nem autonóm szervezet, mert ügyeiben (elvileg és a jog által szabályozott esetekben – mint például a püspökök kinevezése – gyakorlatilag is) a pápa közvetlenül intézkedhet, ő tekintendő legfőbb fejének.

A világegyház elsődlegesen egyházmegyékre van osztva, ezek számítanak elsősorban „részegyházaknak”; az egyes országok egyházaira alkalmazott elnevezések pedig – mint például a „magyar katolikus egyház” – katolikus szempontból ilyen egyházmegyék másodlagosan létrehozott csoportjait jelölik, és kevesebb önállósággal bírnak, mint az egyházmegyék vagy akár ezeknek részei, a plébániák. A katolikus egyház szervezetben tulajdonképpen nem létezik „magyar katolikus egyház”, a neki megfelelő állandó intézmény a Magyarország területén működő egyházmegyék püspökeiből álló „Magyar Katolikus Püspöki Konferencia”.

Mivel a magyar katolikus egyház fogalmába beletartozik a katolikus világegyház Magyarország területén működő minden részegyháza, ezért beleértendőek nem csak a latin rítusú egyházmegyék, hanem az itt működő keleti katolikus részegyházak is, nevezetesen a görög katolikus és örmény katolikus egyházkormányzati egységek.

Polgári jogi szempontból a magyar katolikus egyház bíróságilag bejegyzett vallási csoport, melynek jogait a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia gyakorolja.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

381-ben az aquileiai zsinat elismert Pannóniában működő érsekségeket. A magyarok már Etelközben a Kazár Birodalomban találkoztak a keresztény egyistenhittel. Itt Szent Cirill és Szent Metód közvetítésével ismerték meg a magyar előkelők a kereszténység részleteit.

A honfoglalás után egy nyugati tipusú és a bizánci kereszténység hatott a magyarságra. Géza fejedelem (972-997) a nyugati mellett döntött, azonban a bizánci térítés is történt főképp az erdélyi gyula kapcsolatai miatt. Az első bizánci térítő Hierotheosz volt, a nyugati pedig a Sankt-Galleni Brúnó. Querfurti Brúnó (más néven: Bonifác) német szerzetes 1003 után több hittérítő utat tesz Magyarországon. Brúnó a fejedelmet, Gézát és ötszáz hívét keresztelte meg. Géza egyetlen püspökséget tartott fenn a Dunántúlon.

Szent Isván magyar király idejében a passaui püspök és a salzburgi érsek azon vitázott, hogy melyikük fennhatósága alá vonja az újonnan térített országot, a magyarországi egyházat. Végül is önálló magyar egyház szerveződött. A új magyar egyház szervezésében valószínű Szent Adalbert segédkezett, az itáliai szerzeteseivel. A hagyomány szerint már tíz püspökség müködött István korában, amely a megyerendszerhez igazodott. 1001-től elsőként a veszprémi, majd a győri és esztergomi egyházmegye kialakítása történt meg. Majd pécsi, egri, erdélyi, kalocsai, csanádi (első püspöke Szent Gellért volt), bihari (ebből lett a váradi), és a váci egyházmegyék alakultak meg első királyunk korában. Egy királyi szabályzat kimondta minden 10 falu építsen egy templomot. 1020 körül indul el az egyházi oktatás. Szent István halála idején az országot felajánlotta Szűz Mária védelme alá. Evvel egyuttal függetlenítette az országot a Péter apostol alá tartozó, akkori nyugati pápaság befolyásától. A papság a király által bevezetett tizedből és a só kereskedelemből tartja fenn magát. Bevezeti a vasárnapi munkaszüneti napot, szentmisére való látogatással.

Az első király halála után 1046-ban tör ki a Vata-féle pogánylázadás, mely során Szent Gellért püspök vértanúhalált hal (1046. szeptember 25.). Ezidőben természetes volt, hogy egyes papok beleszóltak a politikába, mint Gellért püspök is. Illetve akár hadat is vezettek, mint Ugrin érsek a muhi csatában.

VII. Gergely pápa nem tekintette az uralkodókat egyházjogi személyeknek, azaz nem nevezhettek ki az uralkodók püspököket. Ez volt az invesztóra-jog. Erről legelőször Kálmán király mondott le 1106-ban, ellenben a pápának tudomásul kellett vennie Horvátország bekebelezését. Ezután kialakult az, hogy a király jelölhetett és a pápa szentesítette a jelöltet. 1378-ban az egyházszakadás során Magyarországon a „törvényes” római pápát ismerték el és támogatták. 1403-ban azonban Zsigmond király hatalmi harcok következtében nem ismerte el a pápák hatalmát, és kiadta az ún. királyi tetszvényjogot tartalmazó rendeletét. Hunyadi Mátyás király alatt a király kultúra szeretete miatt visszaszorult a hit kérdései, és inkább a reneszánsz kultúra erősődött.

Kettős szorításban Mohács után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1520-as évektől Magyarországra is eljutnak a reformáció tanai. 1523-ban a lutheránusokat eretnekeknek és "Szűz Mária ellenségei"-nek kiáltotta ki a köznemesség a budai országyűlésen. Egy évvel Mohács előtt a máglyahalált mondta ki a rákosi országgyűlés: "Mind ki kell írtani...meg kell égetni őket!" Azonban ezeket a törvényeket 1526 áprilisában eltörölték.

A Mohácsi csata következményei az egyházra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Augusztusban a török győzelmet aratott Mohácsnál. Az egyház két érsekét és öt püspökét vesztette el. A kettős királyválasztás egységet bontott, és bár mindkét király katolikus volt, elnézték a nemesek vallásválasztásait. Mivel mindkét király a saját embereit akarta a posztokra, a katolikus hierarchia összeomlott, mert az egyházmegyék püspökei nem maradtak megyéikben. Emiatt az egyházi tizedet hadi célokra fordították. Néhány évtized múlva a Kárpát-medence lakosságának többsége valamelyik protestáns felekezet követője. Így Buda török kézre jutása után egy évvel, 1542-ben baranya megyében csak 84, míg a század végére a váci egyházmegyében már csak 13 katolikus pap működött. Püspökből is csak 3-4 volt ezekben az időkben az országban. Mivel a püspökök szenteltek papokat, kénytelenek voltak nős papokat is szentelni. A református papok első nemzedékének felkészültsége messze felülmúlta a katolikusékat és fáradhatatlanul dolgoztak. Sikerüket a közérthető nyelvezetnek, és a Biblia nyomtatás miatti képzettségnek köszönhették. A vidéki főurak látva a káoszt betelepedtek a kolostorokba, elbirtokolták. Még a török is a reformátusokat támogatta, hogy a régi rend minél jobban fellazuljon. A pálosokat üldözte, írtotta, a ferenceseket megtűrte. A török időkben leginkább a Gyöngyösről és Szegedről a kolostorokból kirajzó utánpótlás papok nyújthattak vigaszt.

Erre a kettős szorításra a katolikus ellenreformáció volt a válasz, melynek magyarországi kezdete Rudolf király 1576-os trónra lépéséhez köthető.

Hármas szorításban, háborús időszak (1648–1711)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1650-60-as években tovább gyengült Magyarország. II. Rákóczi György sikertelen hadjárata (1657) és a török-tatárdúlás Erdélyben (1660), a török újabb hadjárata (1663), a sikertelen Wesselényi-féle összeesküvés (1670) alatt gyakorlatilag csak periférikusan működött a hitélet. 1671-1681 között perekkel kényszerítették a protestáns lelkészeket áttérésre, többeket gályarabságra ítéltek. A legnagyobb felháborodás az osztrákok ellen volt, akik gazdasági és politikai szövetséget kötöttek a törökkel (1664 vasvári béke). Azonban a török elbizakodottságában megtámadta Bécset 1684-ben. Európa erre már felfigyelt, a római szentszéknek, a római pápának hatalmas diplomáciai munkájának köszönhetjük Magyarország török elleni felszabadulását. Létrehozta ugyanis a török ellen a Szent Ligát, mely egy egyesült keresztény hadsereget állított fel és a törökök által megszállt Buda ellen indult és 1686-ban felszabadította Budát. Az igencsak megfogyatkozott lakosság miatt Kollonich Lipót püspök elrendelte a dél-német tartományoknak bevándorlását, ekkor érkeztek Budára, a Balaton-felvidékre, Bácskába, Baranyába német katolikusok. Így a századfordulón már 5 millió katolikus és a protestánsok 2 millió fő volt az ország lakossága.

Magyarország felszabadításával nem múlt el a Habsburgok magyar és protestánsellenessége, sőt úgy érezték eljött az idejük, és bevezették az abszolutizmust. Az egyházmegyék újraszerveződtek. A nulláról kellett újra megteremteni Csanád, Kalocsa, Pécs, Várad, Vác egyházmegyéit. Ugyanakkor csak akkor ismerte el az osztrák udvar a földesurak jussát, ha papírral igazolták földjeiket. Ha nem tudták egy osztrák főnemes kapta.

Erre tört ki a Rákóczi-szabadságharc 1703-ban. Rákóczi, mélyen vallásos ember volt, még a seregének zászlaira is Szűz Mária oltalmát kérő mondatokat hímeztetett.

Fellendülés (1711–1780)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabadságharc elmúltával dinamikusan újjászervezték a plébániákat, és beindult az a templomépítési folyamat, ami országszerte a mai magyar barokk templomainkat jellemzi. Ezt az időszakot a súlyos paphiány sújtotta. Mária Terézia magyar királynő újra rendezett néhány egyházmegyét, így osztott az esztergomiból rozsnyóira, szepesire és a besztercebányaira, melyet a pápa hagyott jóvá. Az oktatásban a piaristák Csorna városában, pálosok Pápa és Sátoraljaújhely városaiban, domonkosok Vasvár, bencések Modor, ferencesek Baja, minorita ferencesek Arad, Miskolc, Nyírbátor, Erdélyben és Kézdivásárhely-Kanta városaiban kezdték meg oktatói tevékenységüket.

Visszaszorulás a kapitalizmus terjedési korszakában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. József által 1781-ben kiadott „türelmi rendelet” engedélyezte más felekezetek tagjainak nyilvános vallásgyakorlását is – majd 1848-ban a XX. törvénycikk kimondta, hogy Magyarországon nincs uralkodó vallás. Elindul a szekularizáció.

1848 márciusában megszűnik a tized a római katolikus egyház Szent István király óta fennálló jussa.

A katolikus pártok kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A századforduló előtt az egyház figyelmét az egyházpolitikai törvények és a felgyorsult népszaporulat kötötte le. A képviselők polgári házasságot akartak és vallásszabadságot. Szapáry Gyula miniszterelnök és a király ugyan katolikus érdekeket képviseltek, azonban Szapáry lemondásával Wekerle Sándor, az új miniszterelnök elfogadtatta a törvényt, bár a katolikusok bíztak még a király vétójában, de ő is aláírta a törvényt. A törvény legaktívabb ellenzői voltak Schepper György rózsnyói püspök, és Zichy Nándor gróf. A pápát biztosították, hogy harcolni fognak a törvény ellen. Emiatti szolidaritásból írta meg XIII. Leó pápa a Constanti Hungarorum kezdetű enciklikát 1893. szeptember 2.-i dátumozással. A katolikus egyház nem volt képes megfelelni a felgyorsult kor eseményeinek, ezért megrendezték a pesti Vigadóban az első katolikus naggyűlést, melynek szervezésében ott találjuk gróf Eszterházy Miklós Móricot is, és jelen voltak a püspökök is. Válaszul a kormány szabadelvű felvonulást tartott. Megalakult 1895. január 29.-én a Katolikus Néppárt. Céljuk az egyházpolitikai törvények revíziója és katolikus autonómia. Miről is volt szó? A törvénybe nem lehetett beleírni azt, amit Jézus írt elő, hogy a házasság felbonthatatlan? "Amit Isten összekötött azt ember ne válassza szét." A másik probléma, hogy először a polgári esküvőt kellett megtenni, és csak utána másodsorban az egyházit. Ez a magyar egyháznak úgy tűnt, hogy az már nem is olyan fontos, másodlagos.

1896-ban 17 képviselő, 1901-ben 25 képviselő, majd 1906-ban hatalomra került a Katolikus Néppárt. A keresztényszocialista mozgalom alapítója Prohászka Ottokár volt, a növekvő marxista hatás ellensúlyozására. A mozgalom csúcspontja 1907-ben volt. A földmunkások megsegítésére megalakították a Szocialista Földbérlők Bankját, mely több tízezer ember megélhetését megkönnyítette. Ezt a kapitalista nagybirtokosok nem nézték jó szemmel.

Gyors népességszaporulat hatása az egyházra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-ban Pesten 7 plébánia jutott 410 ezer hívőre. A váci egyházmegye megnégyszereződőtt a 19. században. A rendházak siettek a megnövekedett népesség kiszolgálására.

Hitélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek a korszaknak nagyhatású szónoka Prohászka Ottokár, aki nagy lendülettel prédikált. Kiváltképp arról, amiről a kor embere is gondolkozott, a tudomány előrehaladtával újabb kérdések merültek fel az emberekben a hittel kapcsolatban. Prohászka előre helyezte a hit fontosságát a tudás ellenében.

Sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bubics Zsigmond már 1893-ban javasolt egy ütőképes katolikus sajtót, amely képes megfelelni az egyházellenes lapokkal szemben. Elindulnak sorra a lapok. A Néppárt lapja 1896-ban, Az Alkotmány, az Új Lap, majd 1910-ben már ötven körüli katolikus lap volt, azonban kis példányszámúak, mert a professzionálisan szerkesztett liberális lapokkal nem tudták felvenni a versenyt. A katolikus sajtóvállalatot Bangha Béla alapította meg 1917-ben. Célja az egyházellenes támadások kivédése volt. Számos lapot alapított vagy volt a szerkesztője, mint például a Mária Kongregáció, a Sajtó, a Magyar Kultúra sajtótermékeknél. Létrehozták a Katolikus Tudósítót - mely később a ma is műkődő Magyar Kurír lett - , hogy a vallásos hírek ne a liberális hirszolgálaton menjenek keresztül.

Két háború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trianoni békeszerződés után 1920-ban az egyház elvesztette birtokainak a felét. Mivel Horthy törekvésével egybeesett az egyház érdeke is, ezért Horthyt támogatta az egyház. Bár támogatták kezdetben IV. Károly magyar király visszatérését, de reális esélye nem volt, így Csernoch János hercegprímás a kormány felkérésére lebeszélőleg beszélt vele Tihanyban, mondjon le visszatérési szándékáról.

A háború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második világháborúban Magyarország ugyan megpróbálta magát függetleníteni a fasiszta Németországtól, de nem sikerült. Hothy leállította a deportálásokat, de Szálasi újra megindította. Serédi Jusztinián hercegprímás 1942-ben az ember szabadságáról, személyi jogainak előadásában kinyilvánította, hogy a katolikus egyház nem ismeri el azt, hogy alacsonyabb fajok legyenek, elítéli a deportálásokat, és azok akik részt vesznek ezekben az ember ellenes cselekedetekben megtagadja a szentségek kiszolgáltatását - (a bűnbánat utáni szentáldozást pl.) - és az egyházi temetést. Majd a böjti körlevélben tiltakozott a népírtás és deportálás ellen. A németek felszólították a magyar kormányt tegyen lépéseket Serédi semlegesítésére. A magyar kormány a szólásszabadságra hivatkozva nem tett semmit. Serédi rádió beszédben - melyet Londonban a BBC megismételt német nyelven - majd tárgyalást kezdett a sárga csillag viselés rendeletnek visszavonására és törvénytelennek mondta Szálasit, nem esküdött fel rá. Szálasi látva a keresztény összefogást leállította a deportálásokat, de a városokat nem kimélte meg a túlkapásaitól, ember ellenes tevékenységeitől. A katolikus egyház fellépése miatt meg tudta menteni azokat a keresztényeket, akiket származásuk miatt zsidókká nyilvánítottak. A keresztény egyházak egységes kiállása - református egyházból Ravasz László volt a legaktívabb -, miatt Magyarország keresztény lakossága bujtatások miatt több mint 120 ezer zsidót menekített meg a biztos haláltól.

A szocialista rendszerben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyház a háború után egy még nagyobb ellenfelet kapott, azt a fajta ateizmust, ami a kereszténység megszüntetésére tört. A kommunizmus a hűbérrendszer és vagyonfelhalmozás ellen volt. A kereszténység bűnének kiáltották ki még a barokk korban kialakult túlzó díszítések alapján a vagyonfelhalmozást és a nép befolyásolását. A propagandában a papokat a gúny tárgyává tették, 1945-ben az egyház földjeit államosítják. Mindezek irányvonalát Moszkva diktálta Magyarországnak, és a magyarországi ateisták voltak kiszolgálói ennek a korszaknak:

1948 végén letartóztatják Mindszenty József bíborost és koncepciós perben elítélik. 1956-ban szabadították ki pár napra, majd az amerikai követségre menekült, ahonnan 1971-ben Rómába került. Élete végéig Bécsben élt.
1950-ben állami oldalról megvonják a szerzetesrendek java részének „működési engedélyét” (a gyakran használt „feloszlatás” pontatlan kifejezés ez esetben, mert az az egyházi hatóság általi megszüntetést jelentené), a rendek 1989-től működhetnek újra legálisan.
1950. augusztus 30-án a püspöki kar a kormánnyal a Vatikán hozzájárulása nélkül kötött (ezért egyházjogi szempontból nem szabályos) megállapodásban elismeri a Magyar Népköztársaság államrendjét és kötelezi magát, hogy nem engedi meg „a hívők vallásos érzületének és a katolikus egyháznak államellenes politikai célokra” való felhasználását.
1951-ben a püspöki kar elfogadja az ún. „állameskü” letételét az 1949-es alkotmányra, tudomásul veszi, hogy a főpapokat csak az Elnöki Tanács hozzájárulásával lehet kinevezni és kinyilvánítja, hogy helyesli a békepapi mozgalmat.
1964. szeptember 15-én A Szentszék és a magyar állam képviselői aláírják az ún. „részleges megállapodás”-t, mely lényegében az 1950-es, jogilag tisztázatlan státuszú dokumentum főbb pontjait szentesíti. Ennek nyomán lehetővé válik a megüresedett püspöki székek betöltése, az egyház és az állam viszonya azonban lényegében nem változik Magyarországon.
1969-ben vezetik be a II. vatikáni zsinat reformjait követő mai liturgiát a katolikus egyházban. Legnagyobb hatású újításai: a misézés ezentúl latin helyett a nép nyelvén történik, a miséző pap nem a híveknek háttal, hanem a néppel szemközt állva vezeti a szertartást, a szentírási olvasmányok három évenként visszatérő rendben (A, B és C év) követik egymást, egyszerűsödik és érthetőbbé válik a liturgia.

1989. június 30-án az Elnöki Tanács jogutód nélkül megszüntette az Állami Egyházügyi Hivatalt, egyúttal az egyházi állásokhoz való állami hozzájárulás kötelezettségét is (bizonyos kivételekkel, például a püspöki kinevezések esetében). Július 1-jén megszűnt az egyházi kiadói tevékenység, és a sajtótermékek ellenőrzése. 1990. február 6-án Paskai László bíboros és Németh Miklós kormányfő közös nyilatkozatban bontották fel az 1950. augusztus 30-án aláírt egyezményt.[4]

A rendszerváltás után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990. június 6-án az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény alapján nyilvántartásba vették a Magyar Katolikus Egyházat.[4] Az év folyamán Magyarország diplomácia kapcsolatot létesített a Szentszékkel, a püspöki kar pedig „A keresztények részvétele a társadalmi megújulásban” című körlevelében összegezte az egyház előtt álló feladatokat. 1991-ben az Országgyűlés törvényben szabályozza az államosított egyházi ingatlanok tulajdonviszonyának rendezését.[5]

II. János Pál pápa 1991-ben apostoli látogatást tett Magyarországon, melynek állomásai Budapest, Esztergom, Pécs, Máriapócs, Debrecen és Szombathely voltak.[5] 1993. május 30-án kelt Hungarorum Gens kezdetű apostoli konstitúciója lefektette a magyarországi katolikus egyházmegyék jelenlegi határait;[6] több egyházmegye határai módosultak, két új egyházmegye – a debrecen-nyíregyházi és a kaposvári – és egy új érsekség – a veszprémi – jött létre. A pápa 1996-ban újra Magyarországra látogatott, és felkereste az 1000 éves fennállását ünneplő Pannonhalmi Bencés Főapátságot.[5]

1992-ben létrejött a Pázmány Péter Katolikus Egyetem. 1994-ben újra felállították a tábori püspökséget. 1997-ben a Vatikán és a Magyar Köztársaság megkötötte a Vatikáni szerződést, amely szabályozza az egyházi intézmények állami finanszírozását és az ingatlankárpótlás lezárását.[5]

2005-ben fellángolt a vita egyes egyházi személyeknek a kommunista diktatúra állambiztonsági szerveivel való együttműködéséről.[7]

Az egyházmegyék kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szent István által alapított (hagyomány szerinti) egyházmegyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Későbbi, középkorban alapított püspökségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Újkori alapítású ill. ekkor érsekségi rangra emelt egyházmegyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. vatikáni zsinat óta a püspökök ún. püspöki konferenciákban dolgoznak. Általában egy adott terület, például egy ország püspökei alkotják az adott terület püspöki karát. A püspöki kart (konferenciát) az elnök vezeti. Magyarországon a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia működik.

Egyházmegyék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarország latin rítusú katolikus egyházmegyéi a görög rítusú egyházmegyék székhelyeinek jelölésével

A katolikus közösségek, plébániák területi alapon egyházmegyékbe szerveződnek. Magyarországon 4 érsekségben 13 egyházmegye működik, ezeken kívül két további egyházmegye létezik: a Katonai ordinariátus és a Szentszéknek közvetlenül alárendelt Pannonhalmi Bencés Főapátság.

Intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyar Katolikus Egyház intézményei:[8]

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyház által végzett szakpasztorációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdálkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bevételi forrásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját bevételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1994-es rendelkezése szerint a hívők az egyház anyagi szükségleteinek fedezésében önkéntes egyházi hozzájárulás útján vesznek részt (ezt gyakran egyházi adónak is nevezik, de valójában nem az). Ennek javasolt mértéke a kereső hívők éves átlagkeresetének 1%-a.[9]

Az adományok további formái a perselypénz, valamint a stólapénz. Utóbbit az egyházi szolgáltatásokért fizetik, és nagyobb részét a pap kapja, aki részben ebből fedezi megélhetési költségeit.[10]

Állami támogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A közfeladat-ellátás közvetlen támogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állam közvetlenül is támogatja az egyházak közfeladatot ellátó tevékenységét:

  • az egyházi oktatási intézményeket normatív és kiegészítő támogatással;
  • az egyházi felsőoktatást;
  • az egyházak szociális, egészségügyi és kulturális intézményeit;
  • az ország kulturális örökségének részét képező egyházi épületek rekonstrukcióját, valamint egyéb egyházi célú beruházásokat.[11]

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről szóló 1997. évi CXXIV. törvény szerint „Az egyházi intézményfenntartók által ellátott nevelési-oktatási, felsőoktatási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport, illetőleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységek központi költségvetési finanszírozása az állami és önkormányzati intézményekre vonatkozó általános szabályok alapján, azokkal azonos mértékben történik.”[12]

Hitéleti jellegű tevékenység támogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Személyi jövedelemadó 1%-a[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2011-ben 602 ezer fő ajánlotta fel személyi jövedelemadója 1%-át a katolikus egyház számára, összesen 2,8 milliárd forint értékben.[13] 2012-ben a felajánlók száma 605 700 főre nőtt, a felajánlott összeg azonban 2,3 milliárd forintra csökkent.[10] 2013-ban 2,5 milliárd forintra emelkedett a felajánlott összeg, mely 655 898 adózó felajánlásából származik.[14]

A Horn-kormány alatt aláírt Vatikáni megállapodás szerint az állam az 1%-okból befolyt összeget támogatásként megduplázza.[10]

Egyházi ingatlanok helyzetének rendezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Horn-kormány lehetővé tette, hogy azok az egyházak, amelyeknek az ingatlanvagyonát a Rákosi-korszakban jelentős részben államosították, a visszajáró ingatlanok egy részéről örökjáradék fejében lemondjanak. A lehetőséggel többek között a katolikus egyház is élt, így azon ingatlanok fejében, amelyekről lemondott, az államtól 1998 óta örökjáradékot kap. Az eredeti megállapodás szerint a járadék értéke évente az infláció mértékének megfelelően növekszik, 2010 végén a második Orbán-kormány azonban 5 milliárd forinttal megemelte a katolikus egyháznak kifizetendő összeget, így az 2011-ben elérte a 10,2 milliárd forintot. 1998 és 2011 között a katolikus egyház összesen 55 milliárd forint örökjáradékot kapott.[15]

Hitoktatás támogatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állam támogatja a hitoktatást, az átlagos pedagógus órabér figyelembe vételével, a tanulók és a csoportok létszáma alapján.[16]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A népesség vallás, felekezet, nemek és korcsoport szerint (magyar nyelven). Népszámlálás 2001. Központi Statisztikai Hivatal, 2001. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  2. 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról
  3. Az egyházi törvénykönyv. Szent István Társulat, Budapest, 2001
  4. ^ a b Magyar Katolikus Egyház (magyar nyelven). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  5. ^ a b c d Gárdonyi Máté: A Magyar Katolikus Egyház évszázadai – XX. század (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  6. ^ a b Egyházmegyék (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  7. Gárdonyi Máté: A Magyar Katolikus Egyház évszázadai – XXI. század (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 25.)
  8. Katolikus intézmények (magyar nyelven). Magyar Katolikus Püspöki Konferencia. (Hozzáférés: 2012. március 23.)
  9. egyházi adó (magyar nyelven). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2013. október 28.)
  10. ^ a b c Sághy Erna: Dőzsölők és szűkölködők - Miből gazdálkodnak az egyházak? (magyar nyelven). Figyelő, 2012. szeptember 29. (Hozzáférés: 2013. március 26.)
  11. Rixer, i. m. 6–10. old.
  12. 1997. évi CXXIV. törvény az egyházak hitéleti és közcélú tevékenységének anyagi feltételeiről (Hatályos: 2013.01.01 -) (magyar nyelven) pp. 5. § (1). Nemzeti Jogszabálytár. (Hozzáférés: 2013. március 26.)
  13. Élő Anita, Szőnyi Szilárd (2012. április 26.). „Szegény az eklézsia”. Heti Válasz XII (17), 33. o. ISSN 1587-0804. Hozzáférés ideje: 2012. április 30.  
  14. Újra a katolikus egyház vitte a legtöbb szja-t (magyar nyelven). Index, 2013. október 28. (Hozzáférés: 2013. október 28.)
  15. Czene Gábor: Felpumpált egyházi járadék (magyar nyelven). Népszabadság, 2012. április 23. (Hozzáférés: 2012. április 23.)
  16. Rixer, i. m. 10–14. old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]