Vágvölgyi Tibor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vágvölgyi Tibor
SzületettWiener Tibor
1911. április 13.
Rákospalota
Elhunyt1983. november 20. (72 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaGrünhut Gabriella
(h. 1941–1975)
Foglalkozásapolitikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1949. május 15. – 1953. március 18.)
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (–1952)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Vágvölgyi Tibor, 1945-ig Wiener/Viener (Rákospalota, 1911. április 13.[2]Budapest, 1983. november 20.)[3] pártmunkás, kiadói vezető.

Élete[szerkesztés]

Wiener Emil magánhivatalnok és Fischl Erzsébet (1884–1944)[4] gyermekeként született zsidó családban. Középiskolai tanulmányai befejezése után kereskedelmi tisztviselőként dolgozott. 1929-ben belépett a Magántisztviselők Országos Szövetségébe, majd egy évvel később a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja lett, s egyből bekapcsolódott a párt ifjúsági szervezetének, az Országos Ifjúsági Bizottság (OIB) munkájába. 1936 elején megválasztották az OIB titkárává, amelyet 1940-ig látott el, s közben 1937 végétől 1938 márciusáig szellemi szükségmunkás volt. Politikai munkája és baloldali állásfoglalása miatt gyakran került hosszabb-rövidebb időre rendőri felügyelet alá. Titkári évei alatt szorosan együttműködött kommunista fiatalokkal, illetve vezetőikkel, köztük például Kulich Gyulával és Ságvári Endrével. 1944–45-ben illegalitásban élt. 1945 januárjában ismét bekapcsolódott az MSZDP munkájába. A párt Ideiglenes Intéző Bizottsága a párt oktatási osztályának élére nevezte ki. Tagja lett az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, és 1953-ig folyamatosan országgyűlési képviselő volt. 1945 közepén az MSZDP Fővárosi Végrehajtó Bizottságának titkárává választották. A szociáldemokrata párt 1945-ös kongresszusától 1948 közepéig a központi vezetőség tagja volt. A két munkáspárt egyesülése után, 1948 júniusában beválasztották az MDP Központi Vezetőségébe, amelynek 1956-ig volt tagja, s egyben az MDP Nagybudapesti Bizottságának titkárhelyettese. 1949-ben a Munkásmozgalmi Intézet igazgatóhelyettese lett. 1952-ben a Budapesti Tudományegyetemen történelem szakos tanári diplomát szerzett. 1951–52-ben a Közoktatásügyi Kiadó Vállalat igazgatóhelyettese, 1952-től a Tankönyvkiadó Vállalat igazgatóhelyettese, illetve igazgatója volt 1955-től 1973-ban történt nyugdíjba vonulásáig. 1948 és 1956 között az MDP Központi Vezetőségének, 1970 és 1980 között az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja volt. 1950-től 1983-ig egyaránt tagja volt a Budapesti Pártbizottságnak és a Fővárosi Tanácsnak. Írásai megjelentek a Szocializmus és a Népszava hasábjain.

Házastársa Grünhut Fülöp és Reisz Sarolta lánya, Grünhut Gabriella volt, akit 1941. április 19-én Budapesten, a Józsefvárosban vett nőül.[5] Lánya Vágvölgyi Vera. Fia Vágvölgyi János.

1983. november 20-án halt meg. Temetése a Fiumei Úti Sírkert Munkásmozgalmi Panteonjában volt.[3]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Pártépítés-országépítés. A magyar dolgozók szabadságharcának tűzvonalából (Budapest, 1946)
  • A Rákóczi forradalom története (Budapest, 1948)
  • A magyar jakobinusok köztársasági mozgalma (Budapest, 1968; szlovénül: Ljubljana, 1975)

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1948)
  • Magyar Népköztársasági Érdemrend III. fokozata (1950)
  • Munka Érdemrend (1955; 1961)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1968)
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje (1971)
  • Szocialista Magyarországért Érdemrend (1981)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]