Ugróhangya
Az ugróhangya (Harpegnathos) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjában a barázdáshangya-rokonúak (Ponerini) nemzetségének egyik neme alig féltucat fajjal.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Fajai Dél-és Délkelet-Ázsiában élnek.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
A poneromorf hangyák közé tartozik (Tartally). Jellegzetesek kaszához hasonlóan hosszú, alig ívelt rágói. A konvergens evolúció eredményeképpen megjelenése igen hasonló az Ausztráliában élő vörös buldoghangya (Myrmecia) nem hangyáira — ennek megfelelően szemei feltűnően nagyok. Dolgozóinak van spermatasakja; ez a poneromorf fajok között nem ritkaság.
Életmódja, élőhelye[szerkesztés]
A többi poneromorf hangyához hasonlóan valamennyi faja ragadozó; csaknem kizárólag más rovarokra vadászik. (Tartally). Eközben a ragadozó hangyák nagy többségétől eltérően nem annyira szagnyomokat követ, hanem a vörös buldoghangyához (Myrmecia) hasonlóan főleg látására hagyatkozik. Az elejtett prédát nyersen hurcolja be a fészekbe, mivel — ugyancsak a vörös buldoghangyához hasonlóan — emésztőrendszere előemésztésre nem alkalmas.
Neve arra utal, hogy jól ugrik. Az indiai ugróhangya (Harpegnathos saltator) szöcskeként ágról ágra ugrálva nagyobb távolságokat tehet meg. Ehhez nem a lábaival rugaszkodik el, hanem a tora alá görbíti a fejét, és ebből a helyzetből pattan esetenként akár egy métert is (Urania 301. old.).
Lárváik kokonban bábozódnak. de a kokont nem tudják megszőni, ha a dolgozók nem hordanak köréjük törmeléket, például egy kevés tőzeget (Tartally).
Szaporodása[szerkesztés]
Ha a királynő elpusztul, a dolgozók dominanciaharcba kezdenek, majd a domináns egyed elkezd petézni (ú.n. „gamergate” lesz belőle). Később jó eséllyel párosodik is egy, lehetőleg más bolyból származó hímmel (ilyen hiányában a terméketlen petéiből kikeltek egyikével), és innen fogva ismét képesek dolgozókat vagy akár királynőket is kinevelni.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Harpegnathos című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae). Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.
- Tartally: Tartally András: A hangyatartás legfontosabb praktikái hangyászoktól
- Urania: Urania Állatvilág. Rovarok. Kurt Günther et al., 1968. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970. 584 old.