Tűzálló anyagok
A tűzálló anyagok az igen nagy hőmérsékleti hatásnak is ellenálló anyagok neve. Ilyen anyagokkal bélelik ki a kemencéket és ilyenekből készítenek olvasztótégelyeket is.
Tűzálló anyagok
A tűzálló anyagok kémiai és fizikai szempontból is igen stabil, állóképes, nehezen átalakítható anyagok. Nemcsak a tartósan igen magas hőmérsékleti hatásnak, hanem a lökésszerűen megemelkedő, ún hőlökésnek is ellenállnak.
Az oxidok körében az alumínium, a szilícium és a magnézium oxidjai a legfontosabb tűzálló anyagok. De a tűzálló anyagokban másféle oxidok is jelen vannak, például a kalcium oxidja is.
Különleges helyzetekben szilikátokat használnak. Ilyen a cirkon ásvány használata, amikor különlegesen magas hőmérsékletet kell elviselniük az anyagoknak. Szilícium-karbidot és szén alapanyagú tűzállókat akkor használhatnak, ha a folyamat során a tűzálló anyag nem kerül kapcsolatba oxigénnel.
A tűzálló anyagok típusai
Savas kémiai jellegű tűzálló anyagok nem használhatók lúgos környezetben és a lúgos tűzálló anyagok nem használhatók savas környezetben, mert gyorsan korrodálódnak. A cirkon, a tűzálló agyag és a szilícium-dioxid savas kémhatású, a dolomit és a magnezit lúgos kémhatású, míg az alumíniumoxid, a krómit, a szilíciumkarbid, a szén és a mullit semleges kémhatású tűzálló anyagok. Tűzálló fémeket szintén gyakran használnak (pl. ilyen a volfrám).
Tűzálló ásványok öve a Naprendszerben
A Naprendszer kialakulása idején a tűzálló anyagok egy külön belső zónát alkottak a Nap körül az öves Naprendszerben. Az ásványövek a Naprendszerben a Naptól egyre csökkenő hőmérsékletű ásványsort képeztek.
Kapcsolódó szócikkek
Irodalom
- Bagyinszki Gy., Kovács M. (2001): Gépipari alapanyagok és félkész gyártmányok. I. II. Tankönyvmester Kiadó, Budapest
- Barczi M., Farkas S., Hammer F., Kollár S., Peres S. (1971): Tűzálló anyagok és falazatok. Műszaki Könyvkiadó, Budapest
- Barshay S. S. & Lewis J. S. 1975: In: The Dusty Universe, eds. Field G. B. & Cameron A. G.
W., Neale Watson Acad. Publ., New York
- Bérczi Sz. (1991): Kristályoktól bolygótestekig. Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN 963-05-5842-4
- Grossmann L. 1972: Geochim. Cosmochim. Acta 36, 597
- Larimer J. W. 1967: Geochim. Cosmochim. Acta 31, 1215
Külső hivatkozások
