Tűzálló anyagok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tűzálló anyagok az igen nagy hőmérsékleti hatásnak is ellenálló anyagok neve. Ilyen anyagokkal bélelik ki a kemencéket és ilyenekből készítenek olvasztótégelyeket is.

Tűzálló anyagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzálló anyagok kémiai és fizikai szempontból is igen stabil, állóképes, nehezen átalakítható anyagok. Nemcsak a tartósan igen magas hőmérsékleti hatásnak, hanem a lökésszerűen megemelkedő, ún hőlökésnek is ellenállnak.

Az oxidok körében az alumínium, a szilícium és a magnézium oxidjai a legfontosabb tűzálló anyagok. De a tűzálló anyagokban másféle oxidok is jelen vannak, például a kalcium oxidja is.

Különleges helyzetekben szilikátokat használnak. Ilyen a cirkon ásvány használata, amikor különlegesen magas hőmérsékletet kell elviselniük az anyagoknak. Szilícium-karbidot és szén alapanyagú tűzállókat akkor használhatnak, ha a folyamat során a tűzálló anyag nem kerül kapcsolatba oxigénnel.

A tűzálló anyagok típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Savas kémiai jellegű tűzálló anyagok nem használhatók lúgos környezetben és a lúgos tűzálló anyagok nem használhatók savas környezetben, mert gyorsan korrodálódnak. A cirkon, a tűzálló agyag és a szilícium-dioxid savas kémhatású, a dolomit és a magnezit lúgos kémhatású, míg az alumíniumoxid, a krómit, a szilíciumkarbid, a szén és a mullit semleges kémhatású tűzálló anyagok. Tűzálló fémeket szintén gyakran használnak (pl. ilyen a volfrám).

Tűzálló ásványok öve a Naprendszerben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Naprendszer kialakulása idején a tűzálló anyagok egy külön belső zónát alkottak a Nap körül az öves Naprendszerben. Az ásványövek a Naprendszerben a Naptól egyre csökkenő hőmérsékletű ásványsort képeztek.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bagyinszki Gy., Kovács M. (2001): Gépipari alapanyagok és félkész gyártmányok. I. II. Tankönyvmester Kiadó, Budapest
  • Barczi M., Farkas S., Hammer F., Kollár S., Peres S. (1971): Tűzálló anyagok és falazatok. Műszaki Könyvkiadó, Budapest
  • Barshay S. S. & Lewis J. S. 1975: In: The Dusty Universe, eds. Field G. B. & Cameron A. G.

W., Neale Watson Acad. Publ., New York

  • Bérczi Sz. (1991): Kristályoktól bolygótestekig. Akadémiai Kiadó, Budapest, ISBN 963-05-5842-4
  • Grossmann L. 1972: Geochim. Cosmochim. Acta 36, 597
  • Larimer J. W. 1967: Geochim. Cosmochim. Acta 31, 1215

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tűzálló anyagok témájú médiaállományokat.